Hirdetés
Kamera, video, audio
Már a jóval drágább Doogee Shoot 1 esetén is kérdéses volt, hogy mennyire dolgoznak össze a kamerák, itt azonban lényegében teljesen egyértelmű, hogy némi szoftveres effekten kívül nem sokat ad hozzá a rendszer a végeredményekért. A Shoot 2 lényegében minden, dupla kamerás és menő feature-t hozni akart, ilyen a zoom, a szürkeárnyalatos fotózás és a bokeh-effekt, ám nagy csodát egyik sem hoz: letakarhatjuk egyik vagy másik kamerát, próbálkozhatunk natív szürkeárnyalatos képpel, vagy zoommal, a végeredmény minden esetben az, hogy egy utólagos, pofonegyszerű képszerkesztő-trükkel is többet érünk, mint amire a Shoot 2 képes.
Továbbra se várjunk sokat a dupla kamerarendszertől, ha belépőkategóriás mobilon látjuk [+]
Ezen persze nem érdemes meglepődni, ebben a kategóriában ennyi jár. A kameraszoftver egyszerű, az AOSP-alapjaira tették rá az extrákat, egyedül arra kell vigyázni, hogy az alapértelmezett mód minden esetben arcszépítő, és egyébként semmilyen témafelismerés nincs, tehát kézzel kell mindig normálra váltani az esetek túlnyomó többségében.
AOSP-kameraszoftvert látunk, néhány extra effekttel felfújva [+]
Rá sem ismernénk a márkára, ha nem trükközne a felbontással, 5 + 5 megapixeles a hátlapi kamera, ettől függetlenül 3264 x 2448 képpontos, azaz 8 megapixeles végeredményeket produkál, meglehetősen gyenge minőségben. Nagyon szűk a dinamika, és bár túl sok részlet vagy vonalélesség a képek egyik részére sem jut, a széleken látható torzítás még ezen a helyzeten is ront. Mindezt öntsük nyakon sok túlélesítéssel és némi zajjal, és megkapjuk a Shoot 2 legjobb fotóit, mert ha jól eltalált expozícióra és fókuszra vágyunk, akkor bizony érdemes többször megörökíteni ugyanazt a témát: a megbízhatósággal és a sebességgel akadnak gondok.
A normál és zoom képek természetesen egyszerre, azonos távolságról készültek, de ember legyen a talpán, aki a 1,5-szeres fotókon több részletet talál, még ha pixelszámban többet is kap az adott területről. Sötétebb utcákat, tájakat meg sem érdemes próbálni fotózni, a manuális módok és az érdemi stabilizálás hiánya végképp rányomja a bélyegét ezekre a felvételekre.
Nem maradhatott el az olykor magától aktiválódó, szürkeárnyalatos mód a szelfiknél [+]
Előre is 5 megapixeles kamera került, itt persze nincs másodlagos megoldás, ettől függetlenül, látszólag rendszertelenül szürkeárnyalatos képeket készít a színesek mellett. A látószög nagyjából átlagos szinten van, 88 fokos, az elkészült képek minősége pedig megfelelő ezen a szinten. Videózni 1080p felbontásban, 130 kb/s bitsűrűségű, 48 kHz-es sztereó hanggal és maximum 30 fps sebességgel tudunk, de gyengébb fényviszonyok között ez akár 12-ig is csökkenhet, ami már legfeljebb képregény-szinten nevezhető értékelhetőnek. A szürkületben készült felvételek még elfogadhatóak, de ha ennél gyengébbek a fényviszonyok, csökkentsük a felbontást, leginkább 480p-re.
Az FM-rádió sem maradt ki a felhozatalból [+]
Az AOSP-alapú zenelejátszó kimondottan ingerszegény környezetnek tűnik, viszont funkcionalitást tekintve mindent tud, amit kell, ráadásul a Play Zene is telepítve van ezzel párhuzamosan, csak nem alapértelmezett. Akármelyiket is használjuk, előadók, albumok, dalok és listák szerint rendezi a tároló zenéit, és mindkettő hozzáfér a kézi hangszínszabályzóhoz is. Az FM-rádió sem maradt ki. A videólejátszó nagyjából 720p és 1080p közé helyezi a hardver képességeit, előbbin mindig tökéletes, utóbbin alkalomadtán szaggatásokkal és némi csúszással zavart az összkép.
A videolejátszó is a gyári rendszerből jön [+]
A multimédiás hangszóró gyengén szól; a hangerő bőven átlag feletti, ám a maximumhoz közelítve rendkívüli módon torzít, lentebbi hangerőtartományban meg erőtlen, minden részletet és zeneiséget nélkülöz. A két alsó rács közül kizárólag jobb oldali szólal meg, a látszat ellenére mono megoldásról van szó. Lelkes zenehallgatók a jack csatlakozón át érkező élményt sem fogják igazán értékelni, részlethiányos, furcsa karakterű és gyenge erősítésű hangot tapasztalhatunk.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!