Doogee Shoot 2 - lőjetek le!

Bevezető, tartozékok, külső

Előre figyelmeztetünk mindenkit, aki a Shoot 2 olcsóbbik változatával szemez: rendkívüli, áldott türelem szükséges hozzá. Régebben mindennapos volt, manapság már egyre ritkábban lehet olyan okostelefonnal találkozni, ami ténylegesen őrületbe kergeti az embert, a Doogee (ejtsd dudzsi) ezen terméke viszont nagyon kitartóan próbálkozott. Trükkös a névválasztás, hiszen nem a Shoot 1 utódjáról, hanem kisebb és még olcsóbb változatáról van szó, ami ebben a konstrukcióban akár 75 dollárért, tehát alig 20 000 forint fölött lehet Kínából megvenni, én viszont mindenkit arra biztatnék, hogy ne sajnálja azt a néhány plusz ezrest, és inkább a 2/16-ost válassza az 1/8 GB helyett. Hogy miért, arra rövidesen kitérünk.

A Shoot 1 után rövidesen megjött a Shoot 2 is. Nem jobb, más [+]

Mindenekelőtt nézzük, illetve hallgassuk meg a dobozt. A bontatlan állapotban is feltűnő zörgés a microUSB kábel és az 1 amperes, hagyományos töltőfej szabad csúszkálásából és összeütődéséből adódik: ezeknek ugyanis nincs rögzített helyük. Pozitívumnak számít ugyanakkor a tökéletesen illesztett előlapi, kijelzővédő fólia, ami nem is árt, hiszen egyéb védelemről nem számolt be a gyártó.

A doboz is árulkodik a mobil leggyengébb pontjáról [+]

A 142,6 x 72,6 x 9,5 milliméteres, 176 grammot nyomó – tehát kimondottan nehéz – készülékház csak első ránézésre tűnik kiemelkedően masszívnak, a levehető, keretét tekintve műanyagból készült hátlap erősebb szorításra azonnali recsegéssel/ropogással reagál, ami nem túl bizalomgerjesztő. A kijelző teljesen sík, az azt körülölelő műanyag keret azonban kelt némi 2.5D hatást, nem néz ki rosszul, és összességében az illesztésekkel sincsenek gondok, viszont érezhető, hogy nem egy drága, komoly készülékről beszélünk, de árához képest egész mutatós, csak közelebbről szemlélve vesszük észre az árcédulára utaló jellegzetességeket.

Méreteihez képest meglepően nehéz, de érzetre nem elég masszív [+]

A spórolás a kijelzőnél szintén tetten érhető: nem a 720 x 1280 pixeles felbontással van gond, tulajdonképpen nem is magával a megjelenített képpel, hiszen ezen az árszinten el kell fogadnunk, hogy harmatos betekintési szögeket, közepes színhűséget és legfeljebb átlagosnak mondható képpontsűrűséget kapunk, sokkal inkább az érintésérzékelés kelletlensége lesz zavaró. Korábbi Doogee modellek kapcsán is előfordultak panaszok erre, itt azonban még erősebben nyilvánul meg ez a gyengeség, az egyik legidegesítőbb, hogy rendszeresen, pillanatokra "megszakad" a bevitel, így ha éppen berajzolnánk a feloldómintánkat, megszenvedünk, mire ki is tudjuk oldani azt. Ha meg annyira lassan rajzolunk, hogy biztos sikeresek legyünk, akkor csak az nem lesi le a mintánkat, aki nem akarja.

A süllyesztett csatlakozók nem könnyítik meg a dolgunkat [+]

Hogyan mérjük a kijelzőt?

Az előlap alá, középre került egy benyomható gomb, ami nem mellesleg egy közepesen működő ujjlenyomat-olvasót is magában rejt (ez mondjuk ebben az árszegmensben örömteli), ennél azonban nagyobb rejtély, hogy ha nem változtatható a bal és jobb szélen látható érintőgombok funkciója, akkor miért nincsenek konkrét piktogramok a háttérvilágítással sem rendelkező billentyűk mögött. Mindegy, örüljünk annak, hogy az egyébként sem keskeny kávákat nem bővíti tovább alsó sor a kijelzőn, így legalább optikailag nem tűnik vészesnek a helyzet.

Az OGS hiánya messziről is látszik [+]

Nincs vízállóság, porállóság vagy egyéb védelem, viszont a kompromisszumok közül azért kapunk egyet: a süllyesztett kialakítású microUSB, illetve 3,5 milliméteres jack csatlakozónak köszönhetően nem minden kábellel működnek együtt ezek a portok, a gyári megoldás persze gond nélkül használható. Jobb oldalon, egymás fölött terpeszkednek a gombok, középtájt a bekapcsolásra és lezárásra szolgáló, fölötte pedig a hangerőszabályzók.

A hátlapi feliratot megmosolyoghatjuk [+]

Hátul dupla kamerarendszert látunk, ez kialakításából erőteljesen az iPhone 7 Plusra akar hasonlítani, de cikinek azért egyáltalán nem nevezhető, a Designed by DOOGEE in Spain feliratnak azonban mindenképp jár egy legyintős mosoly. A mobil alján van a mono hangszóró, így asztalra helyezve nem fogjuk árnyékolni azt, ezzel tehát nincs baj, ahogy amúgy a hátlappal úgy önmagával sem, mert meglepően mozgalmas, mégsem tűnik erőltetettnek.

Hardver, szoftverezettség

A hardver kimondottan öregecske és gyengécske, ősi ARMv7-alapokra épülő MediaTek MT6580 rendszerchipről beszélünk ugyanis, ami négy darab, egyenként 1,3 GHz-re skálázott Cortex-A7-es processzormaggal, egymagos Mali-400 IGP-vel dolgozik, változattól függően pedig 8 vagy 16 GB tárolóegységet és 1 vagy 2 GB RAM-ot kapott. Hozzánk a szerényebb változat jutott, és ez rendkívüli módon érezteti a hatását, minimális használat mellett is 80% környéki az átlagos memóriahasználat, jobb pillanatok kellenek ahhoz, hogy egy YouTube-videó megnézése ne végződjön random bezárással, mindezt úgy, hogy egyetlen alkalmazást sem tartunk mellette nyitva. Három böngészőlap között ne nagyon próbáljunk váltogatni, és úgy összességében is várjunk meg mindent, hogy újratöltsön, ami egyébként nem szokott gyors lenni. Ne lepődjünk meg, ha időnként a zenelejátszó is kidobja magát a háttérből. A jelenlegi rendszer rendkívüli módon igényelne némi plusz memóriát, ugyanakkor a tárhellyel nincs gond, ráadásul telepítésre is használhatjuk a microSD-t.

A legnagyobb gond nem is az öregecske architektúrával, inkább a szűkös memóriával van [+]

A rendszerchip gyenge teljesítménye látszik a benchmarkokon is, viszont a közepesnél erősebb melegedés nem feltétlenül lenne indokolt – szerencsére ez csak komolyabb terhelésre jön elő, amit a mobil egyébként sem kedvel. Amivel viszont rendszeresen fogunk találkozni, azok az akadozások: legyen szó akár annyira egyszerű feladatokról, mint az értesítési sáv legördítése, vagy a beállításokba történő belépés, határozott szaggatásokkal fejezi ki nemtetszését a Shoot 2.

Android 7.0-s alapokat vélhetünk felfedezni, a biztonsági csomag februári [+]

A szoftveres oldal ugyanakkor friss, 7.0-s Nougatra épülő, letisztult kezelőfelülettel és egy-két aprósággal kiegészített Android, ami a lehetőségekhez képest megbízhatóan és jól működik. A főmenü nélküli, jól megszokott módon balra-jobbra lapozható oldalakkal kezelhető launcher alsó részére négy darab ikont rögzíthetünk, fölötte pedig kedvünk szerint pakolgatunk minialkalmazásokat, ikonokat és mappákat. Az értesítési felület, a Gboard billentyűzet és a legtöbb, alapvető funkciót ellátó alkalmazás (óra, számológép, galéria, fájlkezelő, stb.) a módosítatlan alaprendszerből jön, ahogy a böngésző is, hiába jelöli Internet Explorernek a Doogee-féle ikonkészlet.

Vannak érdekes ikonok a készletben [+]

A beállítások közt továbbra is könnyű felismerni az extrákat, ezek ugyanis angolul jelennek meg az alapvetően magyar nyelvű menüben. Rengeteg gesztusvezérlési és gombkombinációs lehetőség könnyíti meg a gyors használatot, ezek közt vannak értelmesebbek és kevésbé hasznosak, az viszont biztos, hogy szinte mindenki fog találni magának szimpatikusat. Került a listába QR-kód olvasó, illetve egy DuraSpeed nevű beépülő, ami elméletileg gyorsítja az előtérben futó alkalmazásokat a háttérben lévők szüneteltetésével, ez azonban szinte tesztelhetetlen volt, hiszen nem nagyon van olyan pici alkalmazás, ami képes egyáltalán a háttérben futni.

A multitasking-ablak kifejezés itt kevésbé állja meg a helyét [+]

Állíthatunk be SOS-gombkombinációt, amivel a kijelölt névjegyeknek küldhetünk vészjelző üzenetet, vagy akár a helyi segélyhívót is programozhatjuk, ennek tárcsázásához persze dupla megerősítés kell. A Parellel Space az egyik leghasznosabb kiegészítő, ami bármilyen alkalmazást képes kettőzni, így egy telefonnal akár több profilt is kezelhetünk, ugyanazzal az alkalmazással, ki- és bejelentkezések nélkül. A DG Security segítségével egyesével jelszavazhatjuk le a legféltettebb alkalmazásainkat, itt egyébként nem használhatjuk az ujjlenyomat-szenzort azonosításra, ugyanakkor befoghatjuk exponálógombként, vagy lapozhatunk vele a galériában is. A kategóriában elvárthoz képest egyébként megbízhatóan teszi a dolgát az érzékelő, nálunk átlagosan tízből hat alkalommal volt első próbálkozással sikeres a felismerés.

Hasznos extrák is vannak a beállításokon belül [+]

Nem maradhatott el az akkumulátorkímélő mód, a megszokott háromlépcsős megoldás jutott ide is: normál módban minden a lehetőségeknek megfelelően pörög, Super állásban már nincs aktív szinkronizálás, és a lassú rendszerből szuperlassú lesz, Extreme módot kapcsolva pedig csak telefonálásra és SMS-ezésre lesz képes a mobil. A gyárilag telepített alkalmazások közt ott van a WPS Office dokumentumkezelő és a Xender fájlmozgató.

Kamera, video, audio

Már a jóval drágább Doogee Shoot 1 esetén is kérdéses volt, hogy mennyire dolgoznak össze a kamerák, itt azonban lényegében teljesen egyértelmű, hogy némi szoftveres effekten kívül nem sokat ad hozzá a rendszer a végeredményekért. A Shoot 2 lényegében minden, dupla kamerás és menő feature-t hozni akart, ilyen a zoom, a szürkeárnyalatos fotózás és a bokeh-effekt, ám nagy csodát egyik sem hoz: letakarhatjuk egyik vagy másik kamerát, próbálkozhatunk natív szürkeárnyalatos képpel, vagy zoommal, a végeredmény minden esetben az, hogy egy utólagos, pofonegyszerű képszerkesztő-trükkel is többet érünk, mint amire a Shoot 2 képes.

Továbbra se várjunk sokat a dupla kamerarendszertől, ha belépőkategóriás mobilon látjuk [+]

Ezen persze nem érdemes meglepődni, ebben a kategóriában ennyi jár. A kameraszoftver egyszerű, az AOSP-alapjaira tették rá az extrákat, egyedül arra kell vigyázni, hogy az alapértelmezett mód minden esetben arcszépítő, és egyébként semmilyen témafelismerés nincs, tehát kézzel kell mindig normálra váltani az esetek túlnyomó többségében.

AOSP-kameraszoftvert látunk, néhány extra effekttel felfújva [+]

Rá sem ismernénk a márkára, ha nem trükközne a felbontással, 5 + 5 megapixeles a hátlapi kamera, ettől függetlenül 3264 x 2448 képpontos, azaz 8 megapixeles végeredményeket produkál, meglehetősen gyenge minőségben. Nagyon szűk a dinamika, és bár túl sok részlet vagy vonalélesség a képek egyik részére sem jut, a széleken látható torzítás még ezen a helyzeten is ront. Mindezt öntsük nyakon sok túlélesítéssel és némi zajjal, és megkapjuk a Shoot 2 legjobb fotóit, mert ha jól eltalált expozícióra és fókuszra vágyunk, akkor bizony érdemes többször megörökíteni ugyanazt a témát: a megbízhatósággal és a sebességgel akadnak gondok.

A normál és zoom képek természetesen egyszerre, azonos távolságról készültek, de ember legyen a talpán, aki a 1,5-szeres fotókon több részletet talál, még ha pixelszámban többet is kap az adott területről. Sötétebb utcákat, tájakat meg sem érdemes próbálni fotózni, a manuális módok és az érdemi stabilizálás hiánya végképp rányomja a bélyegét ezekre a felvételekre.

Nem maradhatott el az olykor magától aktiválódó, szürkeárnyalatos mód a szelfiknél [+]

Előre is 5 megapixeles kamera került, itt persze nincs másodlagos megoldás, ettől függetlenül, látszólag rendszertelenül szürkeárnyalatos képeket készít a színesek mellett. A látószög nagyjából átlagos szinten van, 88 fokos, az elkészült képek minősége pedig megfelelő ezen a szinten. Videózni 1080p felbontásban, 130 kb/s bitsűrűségű, 48 kHz-es sztereó hanggal és maximum 30 fps sebességgel tudunk, de gyengébb fényviszonyok között ez akár 12-ig is csökkenhet, ami már legfeljebb képregény-szinten nevezhető értékelhetőnek. A szürkületben készült felvételek még elfogadhatóak, de ha ennél gyengébbek a fényviszonyok, csökkentsük a felbontást, leginkább 480p-re.

Az FM-rádió sem maradt ki a felhozatalból [+]

Az AOSP-alapú zenelejátszó kimondottan ingerszegény környezetnek tűnik, viszont funkcionalitást tekintve mindent tud, amit kell, ráadásul a Play Zene is telepítve van ezzel párhuzamosan, csak nem alapértelmezett. Akármelyiket is használjuk, előadók, albumok, dalok és listák szerint rendezi a tároló zenéit, és mindkettő hozzáfér a kézi hangszínszabályzóhoz is. Az FM-rádió sem maradt ki. A videólejátszó nagyjából 720p és 1080p közé helyezi a hardver képességeit, előbbin mindig tökéletes, utóbbin alkalomadtán szaggatásokkal és némi csúszással zavart az összkép.

A videolejátszó is a gyári rendszerből jön [+]

A multimédiás hangszóró gyengén szól; a hangerő bőven átlag feletti, ám a maximumhoz közelítve rendkívüli módon torzít, lentebbi hangerőtartományban meg erőtlen, minden részletet és zeneiséget nélkülöz. A két alsó rács közül kizárólag jobb oldali szólal meg, a látszat ellenére mono megoldásról van szó. Lelkes zenehallgatók a jack csatlakozón át érkező élményt sem fogják igazán értékelni, részlethiányos, furcsa karakterű és gyenge erősítésű hangot tapasztalhatunk.

Adatkommunikáció, akkumulátor, összegzés

A Doogee Shoot 2 két microSIM-et fogad be dual standby technológiával, és ha már unibody ház nincs, a hybrid slotból adódó kompromisszumokat sem kell bevállalnunk, azaz microSD-bővítés után is két számmal lehet hálózaton lógni, persze csak addig, amíg az egyikről hívást nem kezdeményezünk: a beszélgetés időtartama alatt a másik lejön a hálózatról. 3G-n 21/5,76 Mbps érhető el (850, 1900, 2100 MHz), 4G nincs. Korrekt érzékenységgel bír a WiFi-vevő 802.11b/g/n szabványú hálózatokat támogat Directtel és hotspottal, kiegészítve. Természetesen van Bluetooth, 4.0-s, A2DP-vel és LE-vel, a microUSB csatolófelületen pedig 2.0-s adatátvitelt érhetünk el, MTP van, viszont az OTG elmaradt.

Szenzoros téren is foghíjas a lista [+]

A navigációs modul sem áll épp a helyzet magaslatán, GLONASS, Beidou és Galileo hiányában ez nem is csoda, internet nélkül végképp instabil a pozicionálás, ráadásul iránytű sem képzi a repertoár részét. Persze hosszú a lista, ami még hiányzik: NFC, infraport, giroszkóp és mágneses szenzor sincs, ahogy az igazán jó minőségű beszédhangról is le kell mondanunk, a beszédhangszóró torzít és rendkívül a gépies, ahogy a mikrofonunk is hasonló minőségű, enyhén víz alatti érzetű hangot továbbít.

Az akkumulátort nem távolíthatjuk el, viszont akár két microSIM mellett is bővíthetjük a tárolót [+]

3360 mAh névleges kapacitású akkumulátor jut az előbb taglalt konfigurációra, ami nagyjából másfél napos üzemidőt hoz kemény használat mellett, így átlagon felüli szintre helyezi a Shoot 2-t. A kijelzőidők körülbelül 4,5-5,5 órásak, videolejátszás tekintetében nagyjából 13 órát teljesített egyhuzamban, de alacsony fényerővel, halkan szóló fülhallgatóval, illetve teljesen offline módban. Böngészni, navigálni vagy játszani valószínűleg nem szeretnénk rajta annyit, amennyit akksival bírna, visszafogott használattal, benchmarkok nélkül egyébként könnyedén kijön akár két töltés nélküli nap is a mobillal, ez pedig okvetlenül talán a telefon leginkább kiemelhető tulajdonsága.

Nincs új a nap alatt, ez a mobil itthoni boltból is körülbelül 30 000 forintos szinten van, ezért pedig továbbra sincs csoda a piacon. Nem várhatunk mindenben profi dupla kamerarendszert, kiemelkedő minőségű kijelzőt vagy bivalyerős hardvert, a Shoot 2 azonban három dologgal lövi magát igazán tarkón: az egyik a recsegős-ropogós, műanyagos-lötyögős összeszerelés, a másik az érintésérzékelés bénasága, a harmadik pedig a rendkívül kevés memória (legalábbis az 1/8 GB-os variáns esetén). Ami pedig az árazást illeti, a konkurensek ebben is tudnak erősebbek lenni, a korábban rokonnak mondott, ám azóta a kapcsolatot megcáfoló HomTom például 16 900 forintos Eustock-áron kínálja a hasonló specifikációkkal bíró, bár ujjlenyomat-olvasót és dupla hátlapi kamerát nélkülöző HT16-ot, de Pro változatban 2/16-os tárolópárossal is 25 000 forint alatt marad. A szintén ár/érték bajnok Vernee Thor lassan mindenhonnan kifut, viszont megbízhatóságban a Huawei Y3 II is kimondottan jó választás, szintén nem sokkal drágábban. Voltak már remek ajánlatai a Doogee-nak, de a specifikációs táblán nem feltétlenül árulkodó kompromisszumok ismeretében érdemes lehet alaposan szétnézni a piacon, mielőtt a Shoot 2-re irányítanánk a célkeresztet, a két kamera ígérete nem tudja pótolni a RAM szűkösségét.

szentkuti11

A cikk elkészítését a Telenor Hipernet Blog támogatta, ahol további mobilos érdekességekről lehet olvasni.

Specifikáció

Doogee Shoot 2

	Általános
	Technológia	GSM/HSPA+
	Méret	142,6 x 72,6 x 9,5 milliméter
	Tömeg	176 gramm
	Színvariációk	fekete/arany, fekete, fekete/ezüst
	SIM-foglalat	2 x microSIM
	Kijelző
	Kijelző átlója	5 hüvelyk
	Kijelző felbontása	1280 x 720 pixel (294 ppi)
	Kijelző típusa	IPS kapacitív érintőkijelző
	Színárnyalatok száma	16 millió
	Hardver
	SoC típusa	MediaTek MT6580
	Processzor típusa	négymagos, 1,3 GHz-es Cortex-A7
	Processzor csíkszélessége	28 nm
	Processzor utasításkészlete	ARMv7
	Grafikus chip	Mali-400
	RAM mérete	1 GB
	Memória
	Telefonkönyv kapacitása	dinamikus
	SMS memória	dinamikus
	Belső tárhely	8 GB (kb. 3,5 GB szabadon felhasználható)
	Memória bővíthetősége	microSD (max. 32 GB)
	Adatátvitel
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 MHz UMTS 850/1900/2100 MHz
	GPRS / EDGE	van / van
	UMTS / HSDPA / HSUPA / LTE	van / 21 Mbps / 5,76 Mbps / nincs
	IrDA / Bluetooth	nincs / 4.0 (A2DP)
	WiFi	802.11b/g/n, HotSpot, Direct
	USB	microUSB 2.0
	Push-to-talk / RSS	nincs / van
	GPS vevő	van
	GLONASS	nincs
	NFC	nincs
	Alapfunkciók
	Profilok	általános/néma/rezgés
	Vibra funkció	van
	Kihangosítás	van
	Hangtárcsázás / hangvezérlés	van / van
	Hangrögzítés	van
	Ébresztés	van
	Prediktív szövegbevitel	van
	Szoftverek
	Platform	Android 7.0 (Nougat)
	WAP / HTML böngésző	nincs / van
	E-mail kliens	van
	Játékok	telepíthetők
	Valutakonverter	telepíthető
	Extra szoftverek	WPS Office, Xender, DG Security, Battery Saver, Parallel Space
	Multimédia
	Fő kamera	5 + 5 megapixel, autofókusz, dupla ledes segédfény
	Másodlagos kamera	5 megapixel
	Videófelvétel	1080p
	Zenelejátszó szoftver	van, háttérben is fut
	Hangszínszabályzó	van
	FM-rádió	van
	Üzemidő
	Akkumulátor	3360 mAh
	Készenléti idő	ismeretlen
	Beszélgetési idő	ismeretlen
	Zenelejátszási idő	ismeretlen
	Egyebek
	3,5 mm-es jack kimenet, gyorsulásmérő, fénymérő, közelségérzékelő, ujjlenyomat-olvasó