Kialakítás
Nagyon kevés olyan autó van piacon, amit kifejezetten, a kezdetek óta elektromos hajtásra terveztek, az I3 ilyen. Nem egy meglévő padlólemezt alakítottak át (a Leaf a Tiida alapjait kapta meg például), nem egy benzines autó módosítása (mint amilyen az eGolf), nem is egy olyan padlólemez, amit kétféle hajtáslánchoz alakítottak ki (ilyen a Peugeot e-208), hanem az első tollvonástól az utolsó polírozásig ezt a gépet elektromosnak tervezték, plusz le is van hintve az egész egy extra zöld mázzal. Mert a gyár, ahol készül a karosszéria, az kizárólag megújuló energiát használ, a szélvédő alatti betét pedig növényi rostokból áll, de arról persze már nem szól a fáma, hogy az akkumulátort ki, hol és milyen körülmények között állítja elő.
Viszont ennek a tervezési szemléletnek a mai napig vannak tagadhatatlan előnyei. Az i3 ugyanis roppant helytakarékos, mivel a hajtáslánc sokkal kisebb területen elfér, mint egy hagyományos kocsinál, ezért nagyon kis turcsi eleje van neki, ahová még mindig lehet pakolni is valami minimálisat (például a töltőkábelt), magasan ülünk, mert az akkumulátor a padlóban terül el (és szokás szerint remek súlyelosztást és alacsony súlypontot garantál), illetve sík az utastér alja. Belül egyébként tágas (leginkább elöl), a keret nélküli ajtók és a hiányzó B oszlop, valamint a hátrafelé nyíló hátsó szárnyacskák miatt a beszállás még hátra is kényelmes, igazából el lehet itt is férni, csak az oldalablak apró, ezért üregszerű a hely. Ráadásul nem hogy lehúzni, de kibillenteni sem lehet. Ezen segíthet az opciós panorámatető.
Viszont a csomagtartó bizony apró (260 liter), mert nagyon magasan kezdődik, kellett alatta a hely az akkumulátornak. Az üléseket előre lehet dönteni síkba, egy karantén-nagybevásárlást intéztem vele (két hétre tervezve), bizony rámoltam oldalról is, de legalább nem volt nehéz oda betenni a szajrét. Furcsák a gumik is, 19 colos, 155/70-es, fogyasztásra optimalizált, oldalról nézve nem feltűnő, de ha kicsavart kormánnyal állunk meg valahol, akkor olyan, mintha vészpótkerék lenne rajta. Nem is olyan kellemes, ha az út éppen gödrös, hullámos, töredezett, a kis BMW úgy pattog rajta, mint egy gumilabda, ráadásul a rugózás is kemény.
Mindezzel együtt az i3-ért lehet lelkesedni. Nem szokványos, hiába hét éves a forma, még mindig tök különleges, egyedi, szépnek én speciel nem mondanám, de van benne valami szerethető is. Pedig néha nem akart a kulcs nélküli nyitás-zárás működni, a csomagtartó is nyílhatna magától, ám még mindig meg-megnézik az ember, a fele egyébként azért, mert 30 km/h sebesség alatt kikapcsolhatatlan módon aktív az AVAS, ami kötelező a villanyautókban 2020-tól. Ez uniós előírás, mivel egy villanyautó kvázi hangtalan, ezért a gyalogosok védelmében egy hanggenerátor van beépítve, a BMW-ben úgy búg, mintha egy különösen agresszív targoncás követne állandóan, persze, hogy erre tényleg felkapják a fejüket a gyalogosan közlekedők. Lehúzott ablaknál pláne hallani, jó fél órát kerestem a menüben, hogy hol lehet kiiktatni, de nem jártam sikerrel. A menüt mondjuk az utolsó bitig megismertem, ez tény.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!