Hirdetés
Multimédia
A hátlapra egy 13 megapixeles, f/2.0 apertúrájú, állítólag Samsung szenzor került, kéttónusú LED villanóval és mozgáskövető autofókusszal feltápolva. Elől pedig 4:3-as képarány mellett 8 megapixellel és egy félbeállításnál is igen hatékony szépítő algoritmussal dolgozhatunk (íme, egy szelfi). Az algoritmus meg ugye hozott anyagból, de ahhoz képest egészen jól. Az élőképet jobbra csúsztatva jutunk a panoráma és manuális módokhoz, ahol az ISO-t állíthatjuk a megszokott 100-1600 tartományon belül, a záridőt 1/8000-től fél másodpercig, a fehéregyensúlyt 2000 és 8500 Kelvin között, valamint manuális fókuszra is válthatunk. Felül a beállításokban babrálhatjuk a felbontást, hanghatásokat és egyéb általános dolgokat, de itt sorakozik sorrendben a LED villanó, a HDR, az időzítő, az éjszakai mód és a kameraváltó is.
Balra navigálva az első lehetőség a lassított felvétel, majd a MicroVideo, amivel a gombot nyomva tartva, úgy 15 másodpercig videózhatunk, ennél több különbséget nem látunk a rendes videóhoz képest, valamint a FYUSE, ami elvileg többirányú, animált felvételt fog eredményezni, a próbakörben viszont az alábbi screenshoton látható dolgot művelte, Fyuse fiók nélkül viszont nem sokra megyünk vele. A telefon billegtetésével egyébként változik a statikus kép látószöge, kvázi körbe tudjuk járni. Automata módban van egy további opció, ami a képernyő jobb sarkában található hangjegy érintésével terem elő. Ez az úgynevezett figyelmeztető hang, amit engedélyezhetünk, hogy figyelmeztessen. Elvileg arra, hogy megy a kamera. De nem automatikus. Úgyhogy ha nem kapcsoljuk be, nem lesz macskanyávogás, báránybégetés, futurisztikus lézerpisztoly, vagy hárfa effekt. Ebből következően személy szerint nem jöttem rá se a funkciójára, se a létjogosultságának alapjára, de van. Szerk.: végül csak rájöttünk azért, bár a haszna továbbra is vitatott.
A képek önmagukban nem lenyűgözőek, erős kromatikus aberráció figyelhető meg, és kedvezőtlen fényviszonyok esetén a dinamika tartománynak nem nevezhető szűkössége. A HDR viszont mérföldeket javít a végeredményen, a sötét és világos kontrasztokat legalábbis kellemes egyensúlyba hozza. A képzajjal meg nyilván nem dolga bármit is kezdeni, a színek viszont bemelegednek, noha továbbra is igen élénk kompozíciókat kapunk. A vonalélesség is hagy kívánnivalót, mondjuk némi élességet, maga után, a HDR viszont minden körülmények között jó választás, érdemes bekapcsolva tartani. Az éjszaka fülsértő, legalábbis képzaj szempontjából, a fókusz is fáradtnak tűnik, a részletek pedig álmatagon összemosódnak. Videofelvétel legfeljebb 1080p-ben lőhető, egész jó kép- és hangminőséggel, íme, egy példa.
Felvételezni ugye a fenti csili-vili, bár kevésbé hasznosnak tűnő módokon kívül, hagyományos formában is tudunk. És még a gombot sem kell nyomva tartani. A szenzor Full HD felbontást és 30 fps-t tud összehozni, nem igazán kifogásolható hatásfokkal. A lejátszás 2K-nál elvileg működik, legalábbis nem panaszkodik, hogy nem támogatja a kísérletet, de beszaggat, majd úgy is marad. Tehát nem lehet. A DivX szintén nem kedvelt formátum, a hangot sem minden esetben teszi hallhatóvá alóla, a Full HD mkv AC3 hanggal meg úgy, ahogy van értelmezhetetlen számára. Egyébként meg bármit lejátszhatunk bármilyen arra alkalmas letöltött appal, gyárilag nincs is rajta semmi, csak a galériából nyitogatja meg a mozgóképes anyagot.
A OneTouch Music szoftvere rengeteg extrával van teletömve a rendszer többi részéhez hasonlóan. Azon kívül, hogy műfajok, dalok, albumok, előadók és lejátszási listák szerint is képes szortírozni, a Waves MaxxAudióban kevert profil szerint szólaltatja meg a zenét, amit a lejátszóban DJ Módba avanzsálva, mindenféle hanghatással, scratcheléssel és mixeléssel is - tehetségünk mértékének megfelelően - gazdagíthatunk, vagy tehetünk élvezhetetlenné. A lehetőség mindenesetre adott, hogy belekontárkodjuk az élménybe, ami a valódi sztereó multimédiás hangszórók mellett sem kiemelkedő, noha így is átlagon felüli. A mélyek kissé hiányosak, ezen felül minden más a helyén van, a közepesnél magasabb hangerő mellett hallható enyhe zúgást leszámítva.
Az Idol 4 esetében is megkapjuk a JBL fülest, ami sokat dob az élményen. A harangok említést érdemlően kényelmesek és megfelelő méret esetében remekül szigetelnek, a hangzás megtelik, gazdagodik és mélységet, valamint mélyeket kap, noha a zúgás így sem tűnik el teljesen. Viszont így az FM-rádió is aktiválható, ami pillanatok alatt összeszedi az elérhető csatornákat, el is nevezi őket, és veszi az RDS infókat. Az alkalmazás, noha csak az alapfunkciókat integrálja, esztétikus megjelenítést kapott. A hangerőről még nem volt szó. Masszív. Fülessel legalábbis a komolyabb károsodás nélküli hallgathatóság szintjén éppen belül van. A multimédiásat meg nem fogjuk annyira feltekerni. Lásd, vagyis halld, zúgás.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!