WiFi, DLNA

Napjaink legismertebb adatátviteli szabványa a WiFi, melynek írásmódja nincs pontosan definiálva; sokan vannak, akik szerint Wi-Fi az alapvető név, de elméletileg a WiFi, Wifi és wifi írásmódok is elfogadottak. Egy mikrohullámú adatkommunikációt lehetővé tevő IEEE szabvány (802.11) emberek számára is feldolgozható nevéről van szó, mellyel kávézókban, éttermekben és szállodákban ugyanolyan gyakran találkozhatunk, mint otthonainkban. Ingyenes WiFi; ismerős a tábla?

IEEE 802.11 szabványcsalád

Az IEEE 802.11 nem egy konkrét szabvány, hanem egy egész szabványcsalád, melynek jelenleg hat tagja van. Az eredeti, 1997-ben megjelent szabványnak csak simán 802.11 volt a neve, melyet az elkövetkezendő években továbbiak követtek. A főbb tulajdonságaikat egy táblázatban foglaltuk össze:

A felsorolt szabványok közül a mobilosok számora a 802.11b, a 802.11g és a 802.11n érdekesek; az eredeti már sehol nincs, a 802.11a-t itthon általában nem a végfelhasználók vették igénybe (hanem pl. WiFi ISP gerinchálózatok P-P kapcsolataira), a 802.11y pedig gyakorlatilag a 802.11a szabvány átültetése a 3,7 GHz-es frekvenciasávra az Egyesült Államokban, melynek egyúttal az energiafelvételét is megtoldották, így lehetséges, hogy elméletben akár 5000 méteres hatótávolsággal is rendelkezik kültéren. A mobiltelefonok jellemzően a 802.11b és a 802.11g szabványokat ismerik (ezt úgy szokás jelölni, hogy 802.11b/g), a Draft 2.0 névre is hallgató 802.11n szabvány csak a legújabb, felsőkategóriás készülékekben található meg. Az utcán fogható routerek többsége szintén a b/g szabványokat ismeri, elmondható tehát, hogy a WiFi többnyire univerzális: a készülékek túlnyomó részével a legtöbb hálózatra fel lehet menni. Kivételt egyedül az olyan n-es routerek képezhetnek, melyeknél le lett tiltva a b/g kompatibilitás.

Mobiltelefonok WiFi hálózatokra történő csatlakoztatásakor egy dolog okozhat problémát, nevezetesen az, ha a hálózat neve (SSID-je) tiltva van. Ez egy többé-kevésbé szabványos megoldás, mely nincs teljesértékűen benne a 802.11-ben, viszont a legtöbb hálózati eszköz tudja; az androidos és Windows Phone 7-re épülő okostelefonok viszont nem képesek felcsatlakozni a rejtett SSID-vel rendelkező hálózatokra, ez pedig pár munkahelyen problémát okozhat. Androidra már most is létezik olyan segédprogram, mely orvosolja a problémát, a Microsoft rendszerénél viszont egyelőre még várnunk kell az ilyesmire.

DLNA (Digital Living Network Alliance)

Ahogy a technológia folyamatosan fejlődött, felmerült az igény arra, hogy a hordozható mobil eszközök gyorsan, egyszerűen és kényelmesen összeköthetőek legyenek más, elsősorban megjelenítést segítő berendezésekkel vezeték nélkül. Tipikusan ilyen berendezés mondjuk egy nagy képernyős televízió. A DLNA szabvány egy olyan egységes interfész, ami a WLAN szabvány kiterjesztéseképp értelmezhető, s így lehetőségünk nyílik arra, hogy mondjuk a telefonunkkal felvett, remélhetőleg jó minőségű videókat a tévén nézzük vissza anélkül, hogy külön kábelekkel vacakolnánk.

A csúcskategóriás telefonoknál már elvárás a DLNA megléte, hiszen egyre több és több tévé is rendelkezik ezzel a funkcióval, néhány esetben az adott televízió utólag is bővíthető olyan WLAN modullal, aminek egyik velejárója, hogy onnantól DLNA-képessé válik a készülék.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!