GPRS, EDGE

Minden év elején visszatérő probléma, hogy kissé kifogyunk a tesztelni való készülékekből. Ilyenkor rendszeresen összeülünk és (pár éve még pánikolva, mostmár egyre kevesebb hittel, de lelkesen) megpróbálunk találni egy olyan témát, amit készülékek nélkül is meg lehet írni, de mégis érdekes az olvasóink számára. Moonman olvasónk a napokban feldobott pár észrevételt a WiFi technológia szabványosságával kapcsolatban, emiatt el is döntöttük, hogy a vezeték nélküli internetezést lehetővé tevő szabványról lesz szó. Aztán viszont mertünk nagyot álmodni: adatkommunikációs alapozó, benne a létező összes technológia, szakkifejezés, ami cikkeinkben valaha felmerülhetet. Most délután négy óra van, Bog és dr. Kind pedig Andrew S. Tanenbaum 939 oldalas könyvét bújják, mely a különféle hálózatokról szól. A cél az, hogy holnapra meglegyen a cikk; óra indul!

GPRS (General Packet Radio Service)

A GPRS rövidítés a General Packet Radio Service szavakat takarja, ezt magyarra nagyjából az általános csomag alapú rádiós szolgáltatásra lehetne fordítani. A technológia 2001 óta érhető el, egy IP-alapú mobil átviteli eljárásról van szó, amely a GSM-szabványra épül. Az egyik első hazánkban is kapható GPRS-képes telefon az Ericsson R520M volt, azonban a többi gyártó sem várt sokáig a kompatibilis készülékekkel. A GPRS esetében a szolgáltatók a hagyományos, perc alapú számlázás helyett a kilobájt alapú fizetésre tértek át, amit a felhasználási módja indokol, lévén internetezésre (azaz anno wapozásra) szánták. Az elvi maximum sebessége 171,2 kbps, ezt azonban a gyakorlatban sosem érjük el, az elterjedt megoldásoknál a sávszélesség 30-70 kbps között mozog. A feltöltési ráta mindig alacsonyabb, mint a letöltési, de erről egy kicsit később.

A GPRS bevezetése komoly hálózatfejlesztési munkálatokat igényelt, lévén a szabvány magát a GSM-hálózatot használja, amit emiatt ki kellett bővíteni három új egységgel. Ezek az SGSN (Serving GPRS Support Node), amely a csomagkapcsolásért felel, GGSN (Gateway GPRS Support Node), amely egyrészt az SGSN-től kapott csomagokat alakítja át a megfelelő formátumúra, hogy a célhálózatok számára is értelmezhetőek legyenek, másrészt az ő feladata a bejövő csomagok címének átalakítása is. A harmadik kiegészítés a PCU (Packet Control Unit), amely a GPRS- és a hagyományos GSM-vonalak elkülönítéséért felelős.

A GPRS-képes mobilkészülékeket két szempontból szokás osztályozni. Az egyik az úgynevezett multislot, ami azt adja meg, hogy a telefon maximálisan hány csatornát képes összekapcsolni, értelemszerűen minél többet, annál gyorsabb adatkommunikációra képes. A legelterjedtebb a class 8 (4 csatorna letöltésre és 1 csatorna feltöltésre) és a class 10 (4 csatorna letöltésre és 2 csatorna feltöltésre, de egyszerre csak 5 csatorna élhet), a 4-es (3+1) és a 6-os (3+2) osztályokat csak régebbi készülékek használják. Léteznek egyébként 4+4 réses megoldások is, de egyidejűleg ezekből is csak 5 darab használható.

Az osztályozásnál a második szempont a GPRS és a GSM együttes használatát vizsgálja, ebben három alkategóriát találunk. Az A csoportba tartoznak azok a telefonok, amelyek képesek Dual Transfer módban működni, ami azt jelenti, hogy egyszerre képesek a GSM és a GPRS forgalomra. A B osztályba tartozó készülékek képesek mindkettőt használni, de az aktuálisan használaton kívüli felfüggesztett állapotba kerül. A C osztályba sorolt mobilok pedig egyszerre csak az egyik hálózatot képesek használni, tehát vagy a GPRS, vagy a GSM megy.

EDGE (Enhanced Data Rates for GSM Evolution)

Az EDGE szabványt elnevező szakemberek nagyon vicces kedvükben lehettek, amikor a GPRS után következő mérföldkőnek az Enhanced Data Rates for GSM Evolution nevet adták, ami magyarul körülbelül a javított sebesség a GSM evolúciójáért szavakra fordítható (egy forradalmi szlogennek is simán elmenne). A 2003 óta elérhető szabvány javított a modulációs eljáráson, a GPRS-hez képest háromszoros sebességre képes, igaz, emiatt sokkal rosszabb jel-zaj viszonnyal is rendelkezik.

Az EDGE bevezetése nem igényelt annyira komoly hálózatfejlesztést, mint az a GPRS bevezetése esetében szükséges volt, de azért kellettek minimális változtatások. Egy EDGE-képes kártyát kellett szerelni a bázisállomásokba, valamint frissíteni kellett a BSC tornyok szoftverét. A maximális sebesség függ a lefoglalt sávok (slot) számától is, amely maximum 8 lehet (ez is egy fejlesztés a korábbi 5-höz képest), valamint a választott modulációs sémától (lásd a bekezdés feletti táblázatot), azaz az elvi maximális sebesség 473 kbps.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!