UMTS, HSPA
UMTS (Universal Mobile Telecommunications System)
A növekvő adatkommunikációs igények új szabványért kiáltottak, erre válaszként érkezett a UMTS, melyet a többség csak 3G néven ismer. A rövidítés a Universal Mobile Telecommunications System, azaz egységes mobil telekommunikációs rendszer szavakat takarja. A hangsúly az egységesen van: a GSM-rendszerek sajnos komoly kompatibilitási gondokkal küszködtek, de ezt sajnos a UMTS-nek sem sikerült maradéktalanul megoldania. A további célok között megtalálható volt a hangminőség és az adatátviteli sebesség javítása (ez már maximum 384 kbps-ot tud), kompatibilitás az előző generációval, valamint további új szolgáltatások bevezetése, mint például csevegés, letöltések, videótelefonálás stb.
A UMTS bevezetése egy komolyabb rendszerfejlesztést vont maga után, három új modullal kellett bővíteni az állomásokat. Az egyik az úgynevezett Node B (B csomópont), amely ugyanazt a szerepet látja el, mint GSM esetben a BTS (Base Transceiver Station), azaz ez kommunikál a környezetében lévő 3G-képes mobilkészülékekkel. Nagyon egyszerűen fogalmazva ez lenne a 3G torony. A 3G-re való átállás legnagyobb költsége értelemszerűen ez: új bázisállomásokat kell építeni, illetve a régieket bővíteni. Felmerülhet a kérdés, hogy miért nem elég csak a jelenlegi tornyokra feltenni egy 3G modult, de a válasz egyszerű: az UMTS 2100 MHz-es frekvenciát használ, amelynek kisebb a hatótávolsága. Ha tehát csak a meglévő tornyok bővítése történne meg, akkor "lukas" lenne a hálózat. Ez a frekvencia okozza azt is, hogy a 3G jel nehezebben jut be beltéri területekre. A hálózatnak van még egy tulajdonsága, amit úgy hívunk egyszerűen, hogy "lélegzik". A bázisállomások ugyanis nagy számú, egyidejűleg csatlakozó felhasználók esetén a toronyhoz közelebb eső igényeket szolgálják ki, azaz a lefedettség szélén próbálkozó ügyfelek ingadozó 3G jelerősséget tapasztalhatnak. Az RNC (Radio Network Controller) vezérli az alá tartozó Node B-ket, az MGW (Media Gateway) pedig az adatátvitelért felel. A mi szempontunkból jelenleg az a lényeg, hogy az alapvetőnek tekinthető (Release'99 nevű) UMTS-hálózatokon már legfeljebb 384 kmbps-os sebességet is el lehet érni; persze vannak fejlesztések, például a:
HSPA (High Speed Packet Access)
Azaz a 3G utáni következő lépés a UMTS fejlesztése: HSPA, amit szokás 3,5G-nek is becézni. A High Speed Packet Access(magyarul magas sebességű csomagkapcsolt hozzáférés) névre hallgató szabvány két protokollt tartalmaz: az egyik a letöltési (HSDPA, a D betű a download szóra utal), a másik pedig a feltöltési protokoll (HSUPA, ahol az U betű a feltöltést (uplink) jelöli).
Az Android operációs rendszer terjeszkedésének hála már az olcsóbb okostelefonokban is található HSDPA, melynél a letöltési sebesség készüléktől függően 1,8, 3,6, 7,2 vagy 14,4 Mbps is lehet; léteznek persze további fejlesztések, a cél a 42 (HSPA+) és a 84 Mbps (Release 9) körüli sebességek elérése, tehát ezek már léteznek. Feltöltésnél nyilván kisebbek a számok, de a UMTS Release 6-ban szereplő EUL (Enhanced Uplink) már 5,76 Mbps-ot is tud. Mindezt mi HSUPA néven ismerhetjük, de ez a név nem szerepel a szabványban, a Nokia találta ki, véleményünk szerint igen okosan, hiszen így átláhatóbbak az elnevezések. A Release 9-es UMTS-nél egyébként 23 Mbps-ra fog gyorsulni a feltöltés.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
