Fibaro

A Fibaro egy lengyel cég, de ez igazából relatív tökmindegy. Sokkal fontosabb, hogy egy kézben van a terméktervezés, a gyártás és a szoftverezés is, tehát nem kell külsős partnerekre várni egy-egy új funkció megvalósításával. A cég a Z-Wave szabványt használja, amely rádiófrekvenciás, roppant kicsi energiaigényű protokoll arra, hogy a kapcsolt eszközök a házban és a ház körül beszélgessenek. A hatótávolság sem nagy, de minden Fibaro Z-Wave berendezés egyben repeater is, magyarán ha a központi hub hatósugarától messze esik mondjuk az öntözőberendezés vezérlője, akkor a garázskapun, a kerti világításon és a külső redőnyökön keresztül a jel mégiscsak megtalálja a módját arra, hogy eljusson az agynak is felfogható központi egységbe.

A kisebb hub hátsó része [+]

Ilyen hub jelenleg kétféle van a Fibaro kínálatában, de már a kicsi is bőven elég mindenre, több mint száz eszközzel tud kommunikálni és akkora, mint egy gyufásdoboz. Az otthoni routerhez UTP-kábellel lehet hozzákapcsolni, onnantól viszont vezeték nélkül zajlik a kommunikáció a többi szenzorral és vezérléssel, így nem kell drótokat vezetni össze-vissza a lakáson belül. A hub az, amit elérünk webes felületen és okostelefonos (iOS, Windows, Android) és táblagépes alkalmazás segítségével, itt lehet konkrétan mindent konfigurálni.

Okos konnektor [+]

Persze a Fibaro is gyárt egy csomó alapértelmezettnek vehető szenzort, vízkifolyás érzékelő éppúgy vagy, mint füstdetektor, mozgásérzékelő, vagy éppen konnektor. És természetesen számos Z-Wave szabványt ismerő berendezéssel is össze lehet kapcsolni, ilyen lehet mondjuk egy termosztát, egy klíma, vagy egy tök egyszerű relé, ami mozgatja a redőnyöket, lekapcsolja a villanyt, nyitja a napernyőt, üzemelteti a garázskaput, az öntözőberendezést, lehúzza a vetítővásznat, vagy elektromosan zárja az ajtókat. Ám mi van akkor, ha ezek nem ismerik a Z-Wave szabványt?

Egy szenzor szétszedve [+]

És a történet itt kezd igazán érdekessé válni. Új házat ugyanis kevesen építenek maguknak állandóan, a potenciális ügyfelek nagy részének már van otthona, amely még biztosan nem olyan felfogásban épült, hogy okosnak kell lennie. Van benne egy kutyaközönséges bojler, egy kazán, adott esetben van motoros redőny távirányítóval, de mehetünk a szórakoztatóelektronika felé is, nyilván van tévé, médialejátszó, hangrendszer, esetleg projektor, vagy éppen mozgásérzékelős riasztó. És ezek roppant nagy eséllyel egyáltalán nincsenek hálózaton, relatív primitívek (on/off), tehát a nagy feladat az, hogy anélkül tudjunk okosotthont csiholni a hajlékból, hogy óriási beruházással az összes cuccot lecseréljük valami roppant modern, Z-Wave szabványú megoldásra. A Fibaro ezért a különböző motorokhoz (redőny, napellenző, garázskapu stb.) készít olyan modulokat, amelyeket egy alapszintű villamossági ismeret birtokában hozzá lehet illeszteni a meglévő elektronikához és innentől máris hozzákapcsolható a rendszerhez a berendezés. Egy csomó esetben teljesen triviális trükköket alkalmaznak, mondjuk adott egy öt éves, de jó minőségű projektor, amit a kor szellemének és elvárásainak megfelelően egy klasszikus, infrás távirányítóval működtetünk. A Fibaro rendszerhez illeszthető olyan, falba építhető, szabványos konnektorfoglalat méretű infraszem, amely felprogramozható a projektor (vagy bármi, mondjuk a klíma, vagy a médialejátszó) távirányítóját használva, a hub pedig ezen az infraszemen keresztül adja ki a parancsokat az eszköznek. De vegyünk egy nagyon primitív, motoros redőnyt, ami alapkiépítésben annyit tud, hogy egy gombot megnyomva lefelé megy, egy másikat pedig felfelé. A Fibaro moduljával ugyanezt fogja tudni, csak éppen a hub felületén lehet olyan parancslistát is összeállítani, hogy mennyi ideig menjen az a redőny lefelé-felfelé, ezzel pedig simán összerakható olyan automatizmus, hogy egy filléres fényérzékelőt használva annyira húzza le mindig a redőnyt, hogy a nap pont ne süssön bele az arcunkba, vagy ne érje el a tévét.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!