Okostelefonos kliens és parancsok
A hub programozása webes felületen keresztül történik. Van a Fibaro cuccoknak egy saját programnyelvük, a LUA, ami akkor szükséges, ha olyan eszközt óhajtunk bekapcsolni a rendszerbe, amely lokális hálózaton, vagy Z-Wave-en keresztül elérhető és nyitva vannak rajta olyan API-k, amelyekkel meg lehet szólítani a távolból. Ezekhez az eszközökhöz a Fibaro maga is készít kommunikációs protokollt (de nevezzük inkább pluginnek), egy sereg gyártó termékeit ismeri (például a Sonos hangcuccok és a Foscam kamerák tartoznak ide), de ha mégsem, akkor egy felkészült szakember LUA-ban maga is meg tudja írni a megfelelő kódot.
A Fibaro rendszer webes kezelőfelülete [+]
Ha már az eszköz valamilyen módon csatlakozott a hálózathoz (akár natívan, akár saját kóddal, akár egy külső modult használva), akkor már maga a felhasználó is viszonylag egyszerűen írhat batch-jellegű parancsokat, relatív primitív IF-THEN típusú elágazásokkal. Vegyünk egy életszerű példát, van projektorom, hozzá van kötve egy médialejátszó és a bevezetőben említett, kézlegyintést érékelő szenzor ott van a nappali falán (ami egyébként úgy néz ki, mint egy képkeret, tetszőleges fotóval), akkor egy felfelé legyintés kiadja azt a parancsot, ami lehúzza a vetítővásznat, az infraszemen keresztül bekapcsolja a projektort és a médialejátszót, a napszaktól függően lehúzza a redőnyt, lekapcsolja a lámpákat, illetve ha eddig ment, akkor kikapcsolja a rádiót. Szépen, egymás után végrehajtatja a hub a parancsokat a csatlakoztatott eszközökkel. De van olyan példa is, amikor nem mi indukáljuk a folyamatot, ha nem vagyunk otthon és a teraszajtóra tett nyitásérzékelő jelez, akkor bekapcsol a riasztó, a kamera rögzíti és tárolja onnantól a felvételt, a rendszer feltárcsázza a rendőrséget és/vagy a távfelügyeleti központot (és ez elég anakronisztikus, az is megoldható, hogy egyből a kamera képét küldje az operátornak), minket értesít és ha gonosz akarok lenni, akkor még hozzáteszem, hogy kiengedi Zeuszt és Apollót (két dobermannt) a kennelből.
Egy batch jellegű, összekattintható parancssorozat, ez konkrétan a filmnézés parancs [+]
Az okostelefonos alkalmazás ugyanazon logika mentén épül fel, mint ahogyan a webes felületen is látjuk a rendszert. Az épületen belüli okosotthon berendezéseket emeletek és szobák szerint el lehet különíteni, így csoportosíthatjuk a különböző szenzorokat és a vezérléshez használt eszközöket. Állítgathatjuk ezeket a távolból (a fürdőben legyen melegebb, mert most indulok haza), megnézhetjük, hogy volt-e valami esemény, konfigurálhatjuk az értesítéseket és persze kiadhatjuk ugyanazokat a parancsokat, amelyeket egyébként otthon is megtehetnénk. A Fibaro hub nem direkt összeköttetésben van a mobil eszközünkkel, hanem egy szerveren keresztül zajlik a kommunikáció, amely autentikálja a felhasználót, így elvileg akkor is elérjük az otthonunkat a távolból, ha adott esetben az internetkapcsolatunk NAT-olt IP-t használ (a mobilszolgáltatók zömmel ezt használják).
Okostelefonos alkalmazás [+]
A lényeg tehát az, hogy az okosotthon megoldásoknak ma már rengeteg megközelítése létezik. Az ebben az anyagban felvázolt lehetőségek nyilván egy szinttel költségesebbek, mintha egy valamennyire hozzáértő és a téma iránt fogékony felhasználó maga vadászgatja össze innen-onnan a szenzorokat Kínából, egy Raspberry Pi-t felprogramoz hubnak és egyébként is megoldja, mert lehet, hogy közben ezt az egész folyamatot élvezi is. De többségben vannak azok, akiknek ehhez nincs affinitásuk, viszont egy ilyen rendszer kényelmi és biztonsági aspektusait szeretnék élvezni és kihasználni, nekik pedig egyszerűbb, ha már a tervezési fázis során bevonnak egy olyan céget, amely rendszerszinten együtt tud gondolkodni velük. Ez — ma még — sok háztartásnak tényleg luxus, noha mondjuk a Smartmenél azt mondták, hogy pár százezer forintból meg szokott lenni az egész, ha a nagy átlagot nézzük, de szerintem sokan előbb vesznek inkább egy új tévét, aminek a menüjében ott a Netflix és inkább maguk raknak fel egy IP-kamerát valahová. Az okosotthon megoldások még mindig rétegigényeket elégítenek ki. Egyrészt mert sokan nem is tudják, hogy vannak ilyen, így aztán igényük sem lesz, másrészt akik tudják, ők sokszor azt gondolják, hogy ezek zömmel feleslegesek, noha energiahatékonysági szempontból azért lehet megtérülés, a kényelmi faktor pedig nehezen forintosítható. De azzal, hogy már a világméretű cégek (Amazon, Google) és a kisebb, máshonnan érkező vállalatok (Honeywell, Sonos, D-Link) is beszállnak ebbe a buliba előbb-utóbb vélhetően teljesen átlagos lesz, ha a belépő szintű háztartási elektronikai termékeknél is felbukkan a vezeték nélküli csatlakoztatás lehetősége, egyre több eszköz akar majd “okosnak látszani” (mert ezzel még mindig el lehet adni egy csomó dolgot), és ha nem is lesz ez a változás robbanásszerű, nem kell sok év ahhoz, hogy az új építésű ingatlanok egy jelentős részénél már olyan hirdetéseket olvashassunk, hogy “kulcsrakész okosotthon, azonnali költözéssel” eladó.
Bog
A cikk elkészítésében a Telekom 4G/LTE mobilinternet volt segítségünkre.
