Bár az iStyle-lal közös, Apple kiegészítőkkel foglalkozó blogunk lassan ünnepelheti a fél éves születésnapját, a cég Andrássy úton lévő üzletében még rengeteg olyan kiegészítő van kiállítva, melyekkel ugyan már hónapok óta szemezünk, tesztelni nem volt alkalmunk őket. E bemutató tárgyával gyakorlatilag a blog indulása óta nézegetjük egymást, ám valamiért csak most tudtam elhozni: a Harman Kardon extravagáns 2.1-es hangrendszeréről, a SoundSticks II-ről lesz szó a mai bemutatóban.
Az itt látható képeket megnézve valószínűleg mindenki számára egyértelmű, hogy miért keltette fel a figyelmem a hangfal. A különlegesség egyértelműen az áttetsző plasztikból készült külső borításban keresendő, melynek hála minden alkatrész látható, ami a SoundSticks-ben található: drótok, tranzisztorok, mély- és magassugárzók, amit csak el lehet képzelni. Egyébként a SoundSticks első kiadása is ugyanígyn nézett ki (de az kizárólag Mac gépekkel volt használható), a dizájn annak a Jonathan Ive-nek a keze munkáját dicséri, aki egy ideje már az Apple Industrial Design részlegének vezetőjeként dolgozik. Az előző generációs SoundSticks egyébként még a G3-as és G4-es Apple dizájnhoz készült, de ennek ellenére még ma is nagyon látványos. Elvileg év végén érkezik az új, jelenlegi almás kinézethez igazított hangszóró, amit már most alig várok - de ennyire most nem akarok előre szaladni.
A műanyag fizikai tulajdonságaiból adódóan a hangrendszer elképesztően könnyű, a szatelitek már-már nevetségesen azok, amit a gyártó nyilván érzett, ezért nagyjából fél kilós talpakat rakott a műanyagcsövek aljára, melynek köszönhetően nem fújja el őket a szellő és attól sem dőlnek el, ha rájuk száll egy szúnyog. Tömegük persze ennek ellenére is elenyésző (670 gramm), de a mélynyomótól (2210 gramm) sem fog leszakadni a kezünk, ha meg kell emelnünk. Az anyaghasználat nem sugallja egy prémium kategóriás termék képét, a műanyag már csak ilyen, az összhatással ettől függetlenül is elégedettek lehetünk. A külsőnél maradva meg kell említenem, hogy a jobb oldali szatelitre került két érintésérzékeny gomb, melyek a hangerő állításában segítik a boldog tulajdonost.
A Harman Kardonról tudni kell, hogy rendszerint prémium kategóriás, megkérdőjelezhetetlen minőségű és ebből adódóan nem túl pénztárcabarát kiegészítőket gyártanak. A SoundStick II ára viszont a dizájnhoz és a brandhez képest meglepően baráti, fel is merült bennem a kérdés, hogy mennyire Harman Kardon ez az egész. A kialakítás mondjuk a dizájntól függetlenül is érdemel pár szót. A szatelitek látványra mindenki egyedinek számít, teljesítményük is kellemesnek tűnik (10 W), jól szólnak, de csak a blogban tesztelt cuccok között is gond nélkül tudnék mondani jobbakat (igaz, azok azért drágábbak is lennének). A 20 W teljesítményű mélyláda már sokkal kellemesebb darab, véleményem szerint ő a csomag legjobb része, erőteljesen nyomja a dübörgő hangokat, kicsit talán túlságosan is, de szerencsére egy potméterrel lehet szabályozni, hogy mennyire vegye komolyan a feladatát. Nekem nagyon tetszik a külseje is, külön extra, hogy bekapcsolt állapotban egy kék led is világít az alján, kellemes fényjátékot varázsolva ezzel az amúgy is érdekes vonalvezetésű mélyládára.
Szívfájdalmam, hogy távirányító nem jár a hangszetthez, továbbá az iPodok csatlakoztatása sem a legkellemesebb, ugyanis a SoundStick II-n nem található dokkoló - igaz, ez egy számítógépes hangrendszer, nem egy dokkoló, tehát ezt semmiképp nem szeretném felróni, de ettől függetlenül klassz lenne, ha valahogy megoldható lenne a dokkolás is. (Mondjuk tulajdonképpen meg is oldható, egy univerzális dokkoló kell hozzá, ha már szóba került, kérünk is egyet tesztelni). A számítógéphez vagy egyéb zenelejátszó eszközhöz történő csatlakoztatás egy 3,5 milliméteres jack-kábellel oldható meg, ami ugye teljesen univerzális, mint már említettem, ez a különbség az USB-s SoundSticks-szel szemben. Összességében azt mondhatom, hogy az 50 000 forintos végfelhasználói ár ezért a cuccért elég kellemes: egyedinek nagyon egyedi, az árkategórián belül pedig elég jól is szól.
Bocha
