Hardver, UI

A Snapdragon 865 még mindig az egyik legerősebb chipset, csak már létezik belőle egy kissé felpumpált verzió, de relatív mindegy, hogy a Plus jelzésű lapka, vagy ez van egy telefonban — mindkét esetben bőven elég a számítási és a grafikai teljesítmény is bármire, amit egy mobiltól elvárhatunk. A 8 GB RAM is bőven elég, a 256 GB-os belső tárhelyet is jó sok idő teletölteni, akkor viszont majd törölgetni kell ezt-azt, mert memóriabővítés nincs. Az Android 10-re épülő MIUI 12-es pedig egyre kiforrottabb, bár vannak benne kevésbé logikus dolgok, ezek főleg a kamerát érintik. Viszont ha feltoljuk 144 Hz-re a képfrissítést, akkor tényleg egy irgalmatlan reszponzív, gördülékeny, villámgyors felületet kapunk, amit nem lehet zavarba hozni.

A sima Mi 10 még a MIUI 11-gyel lépett piacra, de ezekre a gépekre is azóta felkerült a 12-es változat, tesztkészülékünk pedig már alapból ezzel érkezik. És ez egy csomó apró változást hoz magával. Felturbózták az adatvédelmi beállításokat, rögtön sikerült is csinálni belőle egy kisebbfajta káoszt, mert a beállításokon belül kettő darab “Adatvédelem” almenüpont van, a felső inkább az alkalmazásokkal foglalkozik, az alsó pedig többnyire a Google cuccaival, de ide-oda lehet mászkálni a két menüpont között valamelyest, mindenesetre pont nem sikerült egyszerűvé tenni a dolgot.

[+]

Az Irányítóközpont (Control Center) viszont akkora iOS-nyúlás, hogy az még hithű androidosok számára is ordító. Ez a panel úgy hívható elő, ha a kijelző felső részének jobb oldaláról húzzuk le az ujjunkat (mert balról indítva az értesítési panelt kapjuk meg). Lehet változtatni az itt elérhető ikonokat és funkciókat, gyakorlatilag ezzel a húzással kettészedték a klasszikus Android tálcát, amin felül szoktak ilyesmik lenni, aztán pedig az értesítések. Viszont ezt vissza is lehet csinálni a beállítások között, szóval akinek nem tetszik a dolog, az maradhat a MIUI 11-nél megszokott megoldásnál. Vannak új, élő háttérképek is, elég jó a kínálat és elég látványos is az eredmény.

[+]

És minden MIUI-ellendrukker örök érvét is el lehet tenni a fiókba, mert már van alkalmazásmenü — már amennyiben erre igényt tartunk. Ha igen, akkor az automatikus mappázás is bekapcsolható, ami a hasonló alkalmazásokat próbálja összegereblyézni és betenni egy folderbe. Van egy csomó új animáció is (főképernyőre vissza, app bezárása, lapozás), látványosabb lett az akkumulátor üzemidejének és a tárhely állapotának vizuális megjelenítése, plusz a gesztusvezérlési trükköket is a klasszikus Google mozdulatsorokhoz igazították.

[+]

Lettek lebegő ablakok, amelyek az alkalmazásváltóból indíthatók, megváltoztatták kicsit a betűméretet (elsősorban vastagabbak lettek a karakterek), bekerült a funkciók közé a Mi Share (ami a BBK-s cuccokon is elérhető, úgymint Oppo, Vivo és Realme eszközök), fejlődött a fájlkezelő is, meg úgy egyáltalán az egész felület letisztultabb és átláthatóbb igyekszik lenni. A gyári alkalmazáskínálat része a diktafon, a képernyővideó-felvevő, a QR-kód olvasó (Szkenner néven), az iránytű, és a távirányító, ami az infravörös portot működteti, mi pedig továbbra is egy hasznos opciónak tartjuk. Facebook, WPS Office és Netflix van még az előre telepített appok listáján, plusz Tisztító és Biztonság ikonok mögött telefonkezelőt találunk, ami szintén redundáns, mert a Biztonságba bele van építve a Tisztító, de hát ezek azok a MIUI dolgok, amik ugyan nem zavaróak, csak nem egészen világos, hogy miért így csinálják.

[+]

Úgy egyébként pedig egy irgalmatlan módon testreszabható, sok-sok extrával (második asztal, egyszerű mód, WeChat videós szépítés(!), vállalati mód, gesztusok, lebegő labda, egykezes mód, rendszerszintű sötét mód) megspékelt rendszer a friss MIUI is, kell adnunk magunknak pár órácskát az első időszakban, hogy úgy rakjuk össze, ahogyan nekünk a leginkább megfelelő, de megéri. A tesztkészülék szeptemberi biztonsági csomaggal és 12.0.5-ös MIUI Global szoftverrel jött.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!