Kamerák

Drasztikus a változás a tavalyi modellhez képest, már csak ránézésre is, de szerencsére nem merül ki a külsőségekben, amit a 13-as nyújtani tud. A legfontosabb újítások között szerepel a Leica együttműködés keretein belül fejlesztett főkamera, de talán hasonlóan fontos, hogy a harmadik szenzor dedikált zoomkamera, az alacsony felbontású makró helyett. A telefonos makrófotózás szerelmeseinek mondjuk ez lehet, hogy pont rossz hír, mert a Pro modellel ellentétben az alap Xiaomi 13 nem tudja az ultraszélest vagy a telefotó kamerát bevetni telemakróként, de a mindennapokban a 3,2X optikai nagyításra képes, optikailag stabilizált harmadik kamera talán többször jön jól távolabbi témák közelebb hozásához. A közeli témákra pedig ott a remek és gyors autofókusszal ellátott főkamera. Tisztázzuk is felsorolásként, pontosan milyen paraméterei vannak az adott szenzoroknak, aztán jöjjenek a képek!

[+]

• Főkamera: 50 MP-es Sony IMX800-as szenzort használó, optikailag stabilizált, héttagú (7P) lencsékkel, f/1,8-as apertúrával, 23 mm ekvivalens fókusztávval, 1 μm-es pixelmérettel, 4:1-es pixelösszevonás után 2 μm-es pixelmérettel. A szenzor eredeti mérete 1/1,49” és eredeti felbontása 54 MP, a Xiaomi azonban csak 1/1,56”-es méretet, s így 50 MP-t használ belőle. A szoftver automata módja 12,5 MP-re vonja össze a képeket, de van opció nagy felbontásban is fotózni.
• Ultraszéles kamera: 13 MP-es OmniVision OV13B10-es szenzor, 12 MP-re skálázva, megegyezik azzal, ami a Xiaomi 12-ben is volt. A szenzor mérete 1/3,06”, az egyes pixelek mérete 1,12 μm. A gyújtótáv 15 mm ekvivalens, a befogott látótér 120 fok, az apertúra f/2,2 és fix a fókusz.
• Zoomkamera: 10 MP-se felbontással a Samsung S5K3K1 szenzort használja a telefon, ez ismerős lehet a Galaxy S23-ból. A szenzorméret 1/3,94” és 1 μm az individuális pixelméret. A fókusztáv 75 mm ekvivalens, adott az optikai képstabilizálás és a mozgáskövető autofókusz, az optikai nagyítás 3,2X, az apertúra pedig f/2.
• Előlapi kamera: 32 MP-es OmniVision OV32C szenzor 1/3,2”-es mérettel, 0,7 μm-es pixelmérettel. A fókusz fix, a látótér 89.6 fok és az öttagú lencsék fényereje f/2. A szenzort a Xiaomi már használta a 12S Ultrában.

A telefon hátlapja büszkén hirdeti, hogy Leica Vario-Summicron 1:1,8-2,2/15-75 ASPH lencsékről van szó, a főkamera megtervezése mellett a Leicával való együttműködés gyümölcse még, hogy egy ALD-réteg fedi a lencséket, mely jobb minőséget adhat a képeknek, valamint a szoftverben automata módban választani lehet a Leica Természetes és Élénk színkezelése között — 50 MP-es módban nem —, illetve portrék esetén 35, 50, 75 és 90 mm-es Leica objektívekkel készült képeket próbál imitálni a szoftver több-kevesebb sikerrel. Illetve van még dedikált Leica vízjel is, ami automatikusan megjeleníti a kép adatait, lásd a példákat alant.

12,5 MP főkamera

50 MP főkamera

A főkamera megbízhatóan gyors fókusszal jó képeket készít, tiszta, éles, kellően részletes és jó a dinamika. Meggyűlik ugyanakkor a baja a szoftvernek időnként a sok részletet tartalmazó pontokkal, ilyenkor közelebbről megnézve a képeket természetellenesnek hat például a fű vagy a fák lombozata. A kontraszt kapcsán is hajlamos időnként túlzásba esni a szoftver, túl sötétté téve egyes részeit a fotóknak. A képek a Leica Természetes móddal készültek, de bármikor opció váltani az élénkre, ilyenkor emelt szaturáció, élénkebb színek, világosabb kép készül, íme két példa:

Leica Természetes és Leica Élénk

A kamera alkalmazásban bármikor válthatunk a természetes vagy az élénk mód között (forrás: Mobilaréna) [+]

A természetes mód képei kicsit közelebb állnak a valósághoz, az élénk mód ugyanakkor a közösségi médiához jobban passzoló képeket készít. Ha 50 MP-ben akarunk rögzíteni, nincs lehetőségünk arra, hogy színkezelési módok között válasszunk, olyankor a természeteshez hasonló képeket készít a telefon. A teljes felbontás használata nem feltétlenül indokolt, ha nincs szükségünk több részletre a képeket illetően. Nagy felbontású módban jóval, három-négyszer nagyobb fájlmérettel kell számolnunk, nem használhatunk éjszakai módot, viszont a 2X veszteségmentes nagyítást igen. Az 50 MP-es képek elkészítése nem tart jelentősen tovább, mint ahogy az automata mód rögzít.

2X nagyítás

12 MP ultraszéles kamera

A főkamerához viszonyítottan gyengébb hardvert jó feldolgozással próbálja a Xiaomi korrigálni, ez némileg sikerül is. A nappali képek esetén az ultraszéles jó részletességgel, dinamikával — bár a sötét részletek időnként túl sötétre sikerülnek — és színkezeléssel készít fotókat, de a képek szélén már összemosódnak a részletek, este pedig jelentősen romlik a helyzet. Az éjszakai mód gyenge fényviszonyok között automatikusan bekapcsol, de a lágy rajzolaton és a nagyítás nélkül is látható képzajon ez sem segít teljesen.

10 MP zoomkamera

A telefotó kamera jó színeket, elfogadható, de nem kiemelkedő részletességet kínál, és időnként a feldolgozás során természetellenes vonalélességet produkál, hajlamos a túlélesítésre. A zaj nem vészes, a dinamika is jó, este pedig az éjszakai mód nélkül is vállalható a minőség, bár ha lement a nap, a szoftver automatikusan 2-3 másodperces esti módra váltva rögzít. Jelentős minőségromlás nélkül nagyjából 5X-ig mehetünk el, afelett erősen zajosodik a kép, s bár a szoftver engedi a digitális zoomot akár 30X-ig, ha nem akarunk festményszerű végeredményt, lehet utóbbit nem érdemes erőltetni.

32 MP előlapi kamera

Az előlapi kamera nem használ 4:1-es pixelösszevonást, teljes felbontásban ment 32 MP-es képeket, viszont változtathatunk némileg a látószögön a kicsit szélesebb 0,8X és az alap 1X között. A részletesség jó, a bőr természetességét is elfogadhatóan adja vissza a szenzor, a portré mód pedig pontosan választja le a hátteret. Az elmosás mértéke állítható akár utólag is, arra viszont érdemes felkészülni, hogy a világos pontok hajlamosak kicsit kiégni a háttérben, a gyenge fények között készült önfotók pedig veszítenek részletességükből.

Videóban gyengébb a várhatónál a Xiaomi 13. Egyrészt az előlapi kamera csak 1080p-ben képes rögzíteni 30 fps-sel, pedig árkategóriában már alapnak számít a 4K önvideók lehetősége. A fix fókusz és a stabilizálás hiánya sem segíti a mobilt, így az elfogadható minőség bár megvan, nem kiemelkedő, ráadásul a színkezelés sem tökéletes, jelentősen fakóbbak a videók, mint a fotók.

A hátlapon maradt a legnagyobb elérhető videós felbontás 8K, másodpercenként 24 képkockával. Ez ismét egy olyan funkció, ahol a dél-koreai konkurencia többet kínál, mindenesetre a kicsit darabos ultranagy felbontás helyett érdemesebb a 4K-nál maradni, ha pedig azt szeretnénk, hogy a különböző látószögek között válthassunk is felvétel közben, akkor még lejjebb adni igényeinkből, egészen FHD-ig.

Igen, opció a 4K akár 60 másodpercenkénti képkockával, viszont csak a főkamerával, az ultraszéles már csak 30 képkockás sebességre képes, és azelőtt kell eldöntenünk, hogy melyik látószögre van szükségünk, mielőtt elindítjuk a felvételt, a digitális zoom kivételével ugyanis nincs másra lehetőségünk.

Az optikai és az itt-ott besegítő elektronikus stabilizálás jó, esti felvételeknél a fényforrások sokszor becsillannak, az FHD videók esetén pedig durva ugrás tapasztalható a kamerák közötti váltásokban. Míg fotón kevésbé, videofelvételen látványos a minőségkülönbség az eltérő szenzorok közt. Kifejezetten furcsa egyébként az, hogy míg a tavalyi modell zoomkamera nélkül ugyan, de az ultraszélest és a főkamerát kezelte 4K/30FPS felvételeknél simán és engedett a szenzorok között váltani, az újabb már nem tudja ezt. Pedig a Snapdragon 8 Gen 2-ben dolgozó ISP képes lenne rá, a Samsung S23-as mobiljai, vagy akár a Xiaomi 13 Pro is tudja, így arra lehet következtetni, hogy fejlesztői lustaságról vagy szándékos funkciócsonkításról van szó, amivel a drágább modell felé próbálják terelni a vásárlót.

Videós tartalom fogyasztására szerencsére jobb a telefon, mint videók készítésére. A Mi Videó decens szoftver, s van a MIUI-ban olyan extrák is, mint például a lezárt kijelző mellett háttérben történő lejátszás, amivel kikerülhető például a YouTube Premium előfizetés szükségessége. Nincs 3,5 milliméteres csatlakozó, sem FM-rádió, van azonban sztereó hangszórópáros, mely vállalható minőségben és hangerővel szólal meg. Az alsó hangszóró próbálja a mély hangokat szolgáltatni, 80%-os hangerő környékén erősebb torzítás nélkül hallgathatunk még vele zenét, de érdemesebb azért fülhallgatóra vagy fejhallgatóra hagyatkoznunk. Adott a Dolby Vision és a HDR10+ támogatás, megvan természetesen a Widevine L1 CDM védelem és a kodektámogatás is bőséges, használható például LDAC is kompatibilis Bluetooth kiegészítőkkel.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!