Hardver, szoftverezettség

Aki nyomon követi a mobilos világot, annak bizonyára nem lesz újdonság a MediaTek MT6735m, nagyon sok gyártónál jelenik meg ez a kedvező árú, 28 nanométeres lapka, ami papíron képes hozni a kötelező szintet, hiszen 64-bites, négymagos, 1,0 GHz-es Cortex-A53 processzorral bír és van benne egy kétmagos Mali-T720 grafikai egység, amihez jelen esetben 1 gigabájtos LPDDR3 memória tartozik, valószínűleg ez utóbbi a szűk keresztmetszet, de hiába a kis felbontás, a Smart Turbo 7 működése elég esetleges. Természetesen nem arra kell számítani, hogy hosszú percekig kell várni dolgokra, de minden olyan lassan jut el a felhasználóig: manapság már alapvető szokott lenni, hogy ha megnyomjuk a bekapcsológombot, akkor bármikor, azonnal felvillan a zárképernyő. Egy ideig azt hittem, hogy rossz a gomb, aztán rájöttem, hogy nem, de mire két-háromszor megnyomtam, már önálló életre kelt, és többször kapcsolgatta magát fel-le. A menüben is előfordulnak hasonló helyzetek, ott annyi előnyünk van, hogy legalább látjuk, hogy a telefon érzékelte, hogy akarunk valamit tőle, csak várni kell rá. Ezek azok a végtelenségnek tűnő másodpercek, amiket javarészt már el is felejtettünk, de ebben a kategóriában még mindig lehet velük találkozni.

A benchmarkok természetesen a várt eredménnyel zárultak, szerencsére azonban komoly melegedéssel nem kell számolnunk a használat során, sőt még egyszerűbb játékokat is futtathatunk, ha kivárjuk a hosszú töltési időket. Nagy kár a rendszersebességért, érezhető, és számos hasonló készüléknél már tapasztaltuk is, hogy fél vagy egy gigabájtnyi plusz memória adott esetben megváltás tud lenni, és innen is nagyon hiányzik. A 8 gigabájtos belső tárolóból körülbelül 4-et lát a felhasználó bekapcsolás után, de sajnos hiába teszünk mellé microSD kártyát, telepíteni nem fogunk tudni rá.

A kezdőképernyőre kerülő parancsikonok hasznosak tudnak lenni. [+]

Az Android verzió cserébe aránylag friss, a 6.0-s futott tesztkészülékünkön május elsejei biztonsági szinttel, de ebből jellemzően csak az új alkalmazásengedély-rendszer tulajdonságai vehetők észre a használat során. A zárképernyő egyszerű, de hasznos apróságok kerültek az aljára, így gyorsan bekapcsolhatjuk a zseblámpát, aktiválhatjuk a számológépet, a kamerát vagy indíthatunk hangfelvételt a menüben bogarászás nélkül, de akár testre is szabhatjuk a funkcióit, így akár jegyzetelésre, ébresztés beállításra vagy új névjegy hozzáadására is használhatjuk. A kezelőfelület a Material Design stílusjegyeit hordozza magában, vannak kezdőoldalak és hagyományos menü is, ez utóbbi tetején keresősáv is fixen helyet kapott, bár szinte biztosan nem fogunk rá annyi alkalmazást pakolni, hogy azok közt elvesszünk, de legalább a Google-t is tudja fürkészni.

Szinte mindenhol a gyári Android köszön vissza. [+]

Az üzenetkezelést és a híváskezelést a Vodafone saját alkalmazásai végzik, de ezeket nem szabták nagyon át a gyári alkalmazásokhoz képest, a Call+ és a Message+ is rendelkezik az AOSP-rendszer funkcionalitásával, működik a prediktív keresés és a gyorshívás, a tételek behívhatók Google-fiókból, és SIM-ről is, a névjegyek pedig rendezhetők vezeték- és keresztnév, illetve szűrhetők hozzárendelt telefonszám szerint. Amiben többet nyújt a gyári megoldásnál, azok az online funkciók, például egy netes csevegő és egy webes felületű szerkesztő jár hozzá, ami a Google hasonló megoldását ismerve már nem tűnik túl nagy fegyverténynek.

A Vodafone Protect a McAfee rendszerével dolgozik. [+]

Extrának mondható még a Vodafone Protect, ami a McAfee rendszervédelmi szoftver átkeresztelt és pirosra színezett változata. A Google-szoftvercsomag jelentős része fut a mobilon, például a közepes böngészési élményért is kizárólag a Chrome felel: ekkora megjelenítő mellett nem lesz kedvünk asztali weboldalak tartalmát nézni, és a memória sem alkalmas arra, hogy túlságosan széleskörűen tudjuk használni ezt a funkciót, mindazonáltal alapvető funkciókra, szükségmegoldásként megfelelő lehet.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!