Bevezető

A nagy gyártók elhagyták a belépő szintű modellek piacát. Nincs olcsó Samsung, Sony, lassan a Huawei is inkább a prémium szegmensre fókuszál, az Apple soha nem is készített hasonlót, maradt egy óriási űr a 30 ezer forintos szegmensben. Erre pedig igen jó ütemérzékkel repültek rá a kínaiak, mindenféle, korábban ismeretlen nevű gyártó ont magából valamennyire használható okostelefont, amelyek aztán vagy beválnak, vagy széthullanak egy idő után szoftveresen, de ki lehet fogni érvényes ajánlatokat itthon is, mondjuk ilyen volt a Doogee X5.

Régimódi formaterv [+]

És van az ennél is olcsóbb kategória, amely árban már simán az a magasság, amennyiért az utolsó, nyomógombos érából való, semmit sem tudó mobilokat vesztegetik, mégis érintőkijelzős, Android rendszerű, kamerás, internetképes és papíron használható okostelefonokról van szó. Általában van egy olyan hardveres szint, amit a kicsit hozzáértők meghúznak minimum elvárásként, ám a Vodafone saját márkás, egyébként Alcatel által összeütött modellje még ezt is képes alulmúlni, több ponton is. De amikor egy nem bántóan ordenáré kinézetű okostelefon ott mosolyog a prospektusban 10 lepedőért, akkor az árcédula elhomályosítja a fürkésző tekinteteket és simán átsiklik az egyszeri júzer szeme az 512 MB méretű operatív memória vészjósló értékén, azt meg egyébként sem hirdetik, hogy a kijelző nem IPS, hanem sima TN+film, a kamera pedig pusztán jelzésértékű nem csak papíron, hanem a gyakorlatban is.

Tényleg úgy néz ki, mint egy okostelefon, ha nem is a legfrissebb modell [+]

Mert ha mondjuk úgy közelítünk a termékhez, hogy 10 darab ezresért ad telefonálási funkciókat, emailezést, némi internetezési opciót, pár primitívebb játék futtatásának lehetőségét és neadjisten még valami navigációs megoldást is, akkor persze mondhatjuk, hogy akinek ennél nem kell több, az ne is keressen tovább. De akkor tényleg ne kelljen több, ne akarjunk filmet nézni, fotózni, egyszerre több dolgot futtatni, legyünk türelmesek, megértők, empatikusak és elnézők, a telefon tényleg igyekszik, hogy a kedvünkben járjon, csak hát szegény kicsit gyönge és ostoba. Mert egy ilyen vételnek és aztán használatnak két eredménye lehet. Vagy az történik, hogy tényleg úgy tekintünk rá és úgy használjuk, mint egy alapvetően telefonálásra és némi üzenetkezelésre alkalmas termékre, akkor gondolhatjuk azt, hogy oké, ennyit megért, tudom, hogy ha többet szeretnék, az többe is kerül. Vagy pedig az történik, hogy juhú, okostelefonom van, itt egy csomó app, a lehetőségek végtelennek tűnő tárháza, rengeteg funkció, de akkor óriási csalódás várja a júzert, akinek az lesz az egyetlen öröme, hogy filterezés nélkül olyan képeket tud kirakni az Instagramra, ahol csak a hashtagek mögé írt szöveg ad támpontot arra nézvést, hogy mi a fene is van a fotón.

A doboz kimondottan kulturált és barátságos [+]

De ez akkor is egy 10 ezer forintos okostelefon, amiről persze pontosan lehet tudni előre hogy mire (nem) lesz képes, viszont okostelefonként hirdetik, okostelefonnak néz ki (ellenfényben, hunyorogva), okostelefonos rendszer fut (sétál) rajta, ezért lehetnek okostelefonnal szembeni elvárásaink. De azért lehetőleg ne túl sok. Puszta véletlen, hogy a tesztpéldány hátulján egy jókora “not for sale” matrica díszelgett, de akár figyelmeztető jelnek is tekinthetjük.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!