Hardver, szoftver, multimédia

A brutális strapakülső és a sok extra mellett valahol meg kellett húzni a nadrágszíjat, és ez jelen oldal minden témájára kihat, kezdve az ősrégi, nyolcmagos MediaTek MT8788 chippel. Annyira a négy 2 GHz-es Cortex-A73 és négy 2 GHz-es Cortex-A53 processzormag elég, hogy dadogások mellett elégséges legyen az alkalmazáskezelés, a telepítés vagy a netezés, a 8 GB RAM és a 256 GB-os tároló is kellően bőséges, microSD foglalattal megtoldva. Viszont minden komolyabb erőforrást igénylő művelet lassú, a 3D játékot pedig jobb elfelejteni, és bár egy strapatablet nem a teljesítményről szól, egy combosabb Helio G99 beleférhetett volna.

A bukdácsolás szoftveroldalon folytatódik, kezdve az Android 13 rendszerrel. Én nem engednék piacra olyan eszközt, amelyik lassan kétéves operációs rendszert futtat, és amelyik nem garantál többévnyi frissítést. Az Ulefone-tól annyit tudtunk csak meg, hogy dolgoznak az Android 14-en, de nem biztos, hogy elérhető lesz. Biztonsági hibajavítások sem nagyon jönnek, megvan viszont minden Google szolgáltatás és rendben a Google Play integritás.

[+]

Hirdetés

A szoftveroldal másik gyengesége maga az Android óriásképernyőn: hiába akad pár kétoszlopos alkalmazás vagy fut asztali módban a Chrome, hatalmas a helykihasználás hátránya az ebben sokkal profibb iPadOS mögött, az Ulefone pedig nem kínál Samsung-féle dokkolót vagy asztali elrendezést. A magyar fordítás félig jött csak össze, a rendszer viszont legalább az Android tiszta logikáját követi hatékony gesztusvezérléssel és kevés pluszalkalmazással. Van egy programozható gomb, ugyebár az állóhelyzetes kempinglámpa app, játékmód, gyermeksarok, szervizkapcsolat és egy szerszámosláda (iránytű, hangmérő, szögmérő, vízszintező, nagyító stb.).

[+]

A kameraszenzorokon az Ulefone nem spórolt, az algoritmuson viszont igen: felesleges nagyok a 32 megapixeles szelfik (egy példa), illett volna a jobb dinamikáért 8 megapixelre binnelni (f/2,45 fixfókusz). A hátlapon az 1/1,31”-en, táblagépes viszonylatban kiemelkedő méretű a Samsung ISOCELL GN1 szenzor dolgozik (50 megapixeles példa itt, f/1,95, PD-autofókusz), a gondok viszont a fapados szoftvert indítva előjönnek: nincs HDR vagy többelemes képfeldolgozás.

Így 12,5 megapixelre binnelve is olyan szűkös a dinamikaátfogás fakó színekkel, túlexponálással és jókora zajszűréssel, mint 50-en. Az esti helyzet sem jobb, pedig pont itt lehetne a nagy szenzor előnyben. Persze rá lehet vágni, hogy ki akar táblagéppel fotózni? Ám terepmunka, helyszínelés, raktározás és egyéb célhasználat közben csak kapóra jön egy kamera, és ha már az Ulefone jó szenzort vásárolt, kifizethette volna hozzá mondjuk az ArcSoft algoritmusát. Valamennyire használhatók a fotók persze.

A 1080p videók nem zavarnak sok vizet: inkább HD-s, mint FHD-s a részletesség, a színek fakók, a dinamika gyenge, képstabilizálás nincs és túlszűrt a sztereó hang. A lejátszásnál hiányzik a Widevine L1 CDM védelem, így a Netflix és társai alacsony felbontáson streamelnek, viszont árnyékban, de inkább szobabelsőben működőképes a mozizás 1080p fájlkorláttal – a 4K és HDR klipekkel nem birkózik meg a tablet. A multimédiát nem is a középszerű hangot továbbító jack kimenet és az FM-rádió segíti meg, hanem az oldalra sugárzó, sztereó hangszórópár.

[+]

A jófajta Galaxy S23 Ultrával összevetve a hangerő megegyezett és a minőség is közel volt – 100%-on a Samsung túl éles, az Ulefone pedig dobozos volt. 80%-on viszont mindkettő tisztán szólt a közép- és magas tartományokban, talán az S23 adott le több mélyet, az Armor Padnek viszont több tere volt. A képernyőtükrözés és hangtovábbítás jól működik HDMI kábelt csatlakoztatva, bár az eltérő képarány miatt (tablet: 15:9, TV: 16:9) egy keskeny sáv alul-felül a nagy képernyőn lemarad. Teljes képernyőn mozizva viszont 16:9 arányúak a klipek keskeny kerettel a tévén.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!