Hirdetés
Need for Speed: Undercover
Mivel cikksorozatunkban az összes létezi N-Gage 2.0 játékot bemutatjuk, óhatatlanul bekerülnek gyengébb alkotások is. Valamint a leggyengébb is, mely az eddigi felhozatalból minden kétséget kizáróan a jól hangzó nevű Need for Speed: Undercover.
Mitől is lesz jó egy autós játék? Nem feltétlenül attól, hogy életszerű, sőt. Az árkád stílus mindig is hódított, egy mobiltelefonban lévő hardver pedig valószínűleg nem is bírna el azokkal a komplex fizikai számításokkal, amik egy szimulátorhoz kellenek. Marad tehát a jól bevált recept: szép grafika, jó sebességérzet, pörgős zene, tuningolható verdák, sok nitró és még több üldözés. Tesztalanyunk e lista kritériumait közel sem teljesíti. Adott a bűn ronda grafika, valamint a viccnek is gyenge fizika, a kocka autócskák úgy mozognak, mintha középen egy gombostűvel át lennének szúrva, kanyarodáskor pedig beléjük rúgnának egyet - az NFS:U tehát nem a finom manőverezések játéka. A hanghatások 20 évvel ezelőtt is gagyinak számítottak volna, a driftelés kidolgozása és kezelése borzalmas, tuningolni és igazi márkanévvel ellátott autókat vásárolni viszont legalább tudunk. A játék ennek ellenére borzalmas, ha valaki egy óránál többet játszik ezzel az ocsmány kinézetű borzalommal, miközben hallgatja a háttérben végtelenítve futó drámai MIDI prüntyögést, az minden bizonnyal az intenzív osztályon fog kikötni. Én szóltam.
Bocha
