Age of Empires 3

Mai cikkünk alcíme akár a Sikeres PC-s játékok N-Gage-es menete is lehetne, ugyanis négy olyan program kerül terítékre, melyek a maguk idejében meglehetősen nagy sikereket értek el PC-n és egyéb konzolokon is. Néhány esetben egyértelműen látszik, hogy a jól hangzó címeket csak és kizárólag az eladási mutatók növelésére használták fel a tisztelt fejlesztők, akik portékáik minőségét nem az elődök által meghúzott vonalakhoz igazították. Ebbe a kategóriába tartozik a méltán híres Age of Empires N-Gage adaptációja is, mely számomra érthetetlen okokból a hármas számot is megkapta - nem mintha a sorozat harmadik részének közelébe érné, de még az sem lehet magyarázat, hogy létezik más AoE játék is N-Gage-re. Ugyanis nem létezik.

A komplexebb valós idejű stratégiai játékokat egészen eddig senki nem próbálta meg telefonos platformokra portolni, nem véletlenül. Az efféle játékok kezeléséhez mindenképp egér kell, jellemzően két gombbal - ezt ugye semelyik mobilos operációs rendszer nem tudja magáénak, bár az érintőkijelzőt támogatók jelentős előnnyel indulnak a kritériumharcban. Valaki Finnországban mégis úgy döntött, hogy az AoE 3 egy kiváló húzócíme lesz az N-Gage platformnak, melynek következtében a glu gondozásában meg is jelent a program.

Mint az a képeken is látszik, a programnak köze sincs őséhez, pedig a glu-s srácok tényleg mindent megtettek, hogy a programot átültessék a műfajnak életidegen platformra. A játék ugyanis sokkal kezelhetőbb és élvezetesebb, mint amire számítottam, mondhatjuk, hogy a legjobb valós idejű stratégiai játék mobilokra, mert ez így van. Viszont jellemzően nem fejlesztenek ilyesmit, ahogy szekérből sem építenek űrhajót. A gond alapvetően az irányítással van. Szerencsére nem egy egérkurzort kell a gombokkal mozgatnunk, hanem a pályán lévő apró négyzetek között tudunk sréhen lépkedni, elég sok megszokást igényel. Egy mezőben egy ember (egység) állhat, innentől egyértelmű, hogy nem fogunk több száz fős seregekkel csatázni, mivel azok el sem férnének a képernyőn. A csapatmozgatás szerencsére úgy-ahogy meg lett oldva, dupla gombnyomással kijelölhetjük az összes képernyőn látható, azonos típusú egységet, tehát jókat manőverezhetünk, csak csak kardos emberkékkel akarjuk legyőzni a gaz ellenség hadait. Érdekes továbbá, hogy nem rakhatunk épületeket közvetlenül egymás mellé, de ezeket leszámítva minden olyan, mint egy rendes RTS-ben: parasztot gyártunk, fát vágunk, kaját gyűjtünk, építkezünk, fejlődünk és harcolunk. Mindezt közepes grafikával, kicsiben, N-Gage-en,

Csak és kizárólag a műfaj rajongóinak!

Boom Blox

A Boom Blox ha lehet, egy még inkább marketingre épített program. Steven Spielberg filmrendező nevével van fémjelezve, amikor pedig megjelent a "rendes" változata, akkor még úgy tudtuk, hogy Wii exklúziív. Most már N-Gage exkluzív is, ismét kicsiben.

Nem tudom, hogy Spielberg neve mennyire hatja meg a mobiljátékosok szívét, az enyémet közel sem hatotta, bár tény ami tény, az eredeti Boom Blox egy kiváló logikai/ügyességi játék - egyben Stevie utóbbi éveinek legjobb munkája, bár az érdem kreatív rendezőként minden bizonnyal nem kizárólag az övé. Lényeg a lényeg, hogy az mobilra átültetés szinte adta magát, hiszen a hordozható gépeken mindig is az efféle logikai/ügyességi hibridek voltak az egyik legnépszerűbbek.

A Boom Blox egy érdekes darab. A cél az, hogy a különféle elemekből álló építményeket pár jól irányzott ágyúlövéssel a földdel egyenlővé tegyük - valószínűleg sokan emlékeznek még a Jenga nevű fajátékra, na ez ugyanaz, csak fordítva és kacifántosan. Az kétdimenziós építmények ugyanis úgy vannak megalkotva, hogy azokat nem lehet csak úgy lebontani, sőt, igazából az N-Gage-es verzióban nem is maga a bontás a cél, hanem bizonyos elemek likvidálása - azaz képernyőből kilövése, felrobbantása és egyéb mókák. Mindehhez ezerféle elem áll a rendelkezésünkre, amiket ha meglövünk, akkor különféle dolgok történnek - leginkább robbanások. Mindez negyven pályán keresztül, beépített pályaszerkesztővel, hogy mi is legalább olyan kreatívak lehessünk, mint egy egyszeri filmrendező.

Worms: World Party

Harmadik címünk kapcsán egyedül az igeeee felkiáltás jutott eszembe, a Worms: World Party ugyanis az egyik kedvenc számítógépes játékom, mellyel fiatalabb koromban előszeretettel ütöttem el az időmet. Ráadásul egy olyan programról van szó, mely nem csillogó-villogó 3D-s grafikájával vette le a rajongókat a lábáról, sőt, tulajdonképpen elég puritánnak mondható. Pont annyira, hogy elfusson egy mobiltelefonon.

A játék lényegét nehéz szavakba önteni. Adott kék kukachadsereg, az egyiket mi, a másikat - jó esetben - egy másik személy irányítja, a cél pedig, hogy kiirtsuk a másikat. Ehhez hatalmas fegyverarzenál áll rendelkezésre, kezdve a Super Sheep nevű repülő báránytól, a trükkös Banán Bombán át egészen a mezei rakétavetőig. A pályák két dimenziósak, a kukacokkal lőni és mozogni is tudunk, a terepviszonyokat minden egyes robbanás átrendezi, ha túl sokat lövöldözünk egy helyen, könnyen átlyukaszthatjuk a földet, ami fulladásos halálhoz vezet - mert mint köztudott, a kukacok nem a vízben élnek. Az N-Gage-es portolás egyszerűen a tökéletes, a grafika és a hangok is stimmelnek, a kezelhetőséggel és a sebességgel sincs gond, ennek ilyennek kell lenni. Multiplayerben is játszható. Mindenkinek ajánlom!

Need for Speed: Undercover

Mivel cikksorozatunkban az összes létezi N-Gage 2.0 játékot bemutatjuk, óhatatlanul bekerülnek gyengébb alkotások is. Valamint a leggyengébb is, mely az eddigi felhozatalból minden kétséget kizáróan a jól hangzó nevű Need for Speed: Undercover.

Mitől is lesz jó egy autós játék? Nem feltétlenül attól, hogy életszerű, sőt. Az árkád stílus mindig is hódított, egy mobiltelefonban lévő hardver pedig valószínűleg nem is bírna el azokkal a komplex fizikai számításokkal, amik egy szimulátorhoz kellenek. Marad tehát a jól bevált recept: szép grafika, jó sebességérzet, pörgős zene, tuningolható verdák, sok nitró és még több üldözés. Tesztalanyunk e lista kritériumait közel sem teljesíti. Adott a bűn ronda grafika, valamint a viccnek is gyenge fizika, a kocka autócskák úgy mozognak, mintha középen egy gombostűvel át lennének szúrva, kanyarodáskor pedig beléjük rúgnának egyet - az NFS:U tehát nem a finom manőverezések játéka. A hanghatások 20 évvel ezelőtt is gagyinak számítottak volna, a driftelés kidolgozása és kezelése borzalmas, tuningolni és igazi márkanévvel ellátott autókat vásárolni viszont legalább tudunk. A játék ennek ellenére borzalmas, ha valaki egy óránál többet játszik ezzel az ocsmány kinézetű borzalommal, miközben hallgatja a háttérben végtelenítve futó drámai MIDI prüntyögést, az minden bizonnyal az intenzív osztályon fog kikötni. Én szóltam.

Bocha