Hardver, szoftverezettség
Az Xperia 10 Plusba kerülő, 14 nm-es node-on gyártott Snapdragon 636 egyáltalán nem rossz rendszerchip a középkategóriában, az persze más kérdés, hogy ennyi pénzért bőven illett volna erősebb 3D-s képességekkel és több biztonsági tartalékkal megáldott hardvert adni a teljesen zökkenőmentes működésért. A négy 1,6 és négy 1,8 GHz-es Kryo 260 processzormag, valamint az Adreno 509 GPU fürge alkalmazáskezelést nyújt 4 GB RAM-mal, egy-két felületi akadozás viszont rendszeresen előfordul, olyan is történt, hogy a feloldásra és a kezdőoldal megjelenítésére másodperceket kellett várni A 64 GB-os belső tárolóból az első bekapcsolás után körülbelül 49 GB marad, aki ezt kevesli, az minden további kompromisszum nélkül használhatja a SIM-fióktól különálló microSD-foglalatot. Az oldalsó ujjlenyomat-olvasó stabilnak, de lassúnak bizonyult.
Teljesítmény-teszt (a táblázat szétnyitható) | |||||
---|---|---|---|---|---|
Benchmark | Sony Xperia 10 Plus | Xiaomi Mi 8 | Honor Play | Huawei Mate 20 Lite | Meizu 16th |
Rendszerchip | Snapdragon 636 | Snapdragon 845 | HiSilicon Kirin 970 | HiSilicon Kirin 710 | Snapdragon 845 |
AnTuTu Bench. 7.x | 117434 pont | 263933 pont | 205237 pont | 138700 pont | 283643 pont |
Geekbench 4 (single/multi) | 1347 / 4822 pont | 2465 / 9126 pont | 1896 / 9007 pont | 1595 / 5599 pont | 2348 / 8939 pont |
GFXBench Car Chase onscreen | 5,0 fps | 31 fps | 31 fps | 6,6 fps | 32 fps |
GFXBench Car Chase offscreen | 6,3 fps | 35 fps | 35 fps | 7,7 fps | 33 fps |
GFXBench Man. onscreen | 13 fps | 59 fps | 59 fps | 19 fps | 59 fps |
GFXBench Man. offscreen | 16 fps | 81 fps | 82 fps | 21 fps | 78 fps |
AndroBench Sequential Read | 281,85 MB/s | 715,52 MB/s | 688,37 MB/s | 315,31 MB/s | 674,27 MB/s |
AndroBench Sequential Write | 211,57 MB/s | 205,88 MB/s | 207,12 MB/s | 162,41 MB/s | 245,19 MB/s |
AndroBench Random Read | 76,36 MB/s | 132,50 MB/s | 114,12 MB/s | 92,21 MB/s | 131,87 MB/s |
AndroBench Random Write | 16,11 MB/s | 21,56 MB/s | 20,17 MB/s | 90,22 MB/s | 28,31 MB/s |
Kellett idő, míg megszokta a szemem a 21:9-es képarányt, tartalmilag és elrendezésben semmit nem változtatott a Sony, így a kezdőoldalak jóval üresebbnek tűnnek a gyári órás widgettel, az alkalmazáslista pedig egy oldalt sem tölt meg. Alig kell görgetni a beállításokon belül, pedig mindent ott találunk, ahol szokott lenni, csak nyilván több minden fér ki. Látványos dolog ez az Instagramon, a Facebookon, és minden, hagyományosan felfelé görgetős tartalomfogyasztás közben, illetve egy 21:9-es filmet megnézni nyilván remek vele. A használhatóságot ezzel párhuzamosan úgy próbálták megoldani, hogy a kezdőoldal virtuális gombjának dupla koppintásával kapunk állítható méretű és tájolású egykezes módot. Ez egyébként igencsak hasznos, de a kezdőgombért meg mindig nagyon le kell nyúlni, ami szintén nem igazán kényelmes. Szerencsére nem mindig kell ezt a módot használni, hiszen az olyan, hagyományos gesztusok, mint a fentről lehúzható értesítési felület, vagy az alulról feltolható alkalmazásmenü akár a kijelző közepéről is vezérelhetők, nem kell mindenért nyújtózkodni.
Android Pie rendszer alapjain fut a Sony rendszere, legújabb extrájuk az oldalvezérlő sáv, ami a menürendszer tetszőleges oldalán, tetszőleges méretben foglal helyet, dupla koppintással aktiválható, és lényegében egy általunk összeállított alkalmazáslistát hoz elő, amiket így villámgyorsan megnyithatunk. Elméletben. Gyakorlatban meg annyira magas a kijelző, hogy az alap kezdőoldalra jóval több alkalmazás fér, ráadásul jóval kevesebb időt vesz igénybe, mint koppintani, megvárni az animációt, és kiválasztani. Főleg úgy, hogy az almenü kezdőoldalára csak 7 ikon fér ki, a többiért még be kell mennünk a továbbiak közé, ami újabb fél másodperc. Tettek néhány gyorskapcsolót is ide (Wi-Fi, Bluetooth, STAMINA, stb.), de ezeket is gyorsabb lehet a fentről lehúzható sávban aktiválni, a szintén ide került egykezes módot pedig pláne, ami tényleg egy darab dupla koppintást vesz igénybe lent.
Ráadásul – most kapaszkodjatok meg – az oldalvezérlő sávból nem hívható elő alkalmazás osztott nézetben, miközben a kezdőoldalról ez simán működik. Arról már ne is merjünk álmodni, hogy mivel egy ilyen magas kijelzőn ennyire adja magát az osztott nézet, a felhasználó ide (vagy bárhova) előre konfigurált kettős alkalmazáspárokat tehessen, ahogy az egy Samsung-féle Note-nál már évek óta divat. Meglehetősen félkészre sikerült ez az oldalsáv, lehetne neki valódi értelmet adni, de semmiképpen nem ebben a formában.
Eltűnt a hagyományos, három alsó vezérlőgombos megoldás (bár a beállításokon belül visszaállítható), a Pixel-féle stílusban azonban maradt alsó sor, a vissza gomb szokásosan bal oldalt látható, ha épp van funkciója, amúgy pedig a kis pirula jelzi a home-gombot, amit felhúzva az alkalmazásváltóba jutunk. Teljes képernyős, gesztusokra építő kezelőfelület továbbra sincs, ahogy a háromgombos megoldás variálhatóságát sem tették bele, ilyen szempontból a legtöbb gyártó jelentősen nagyobb szabadságot kínál. Itt jön képbe egyébként újra az oldalsáv, amit viszont szabadon lehet elhelyezni bárhova, és legalább a vissza gombot ki tudja váltani, ha lefelé csúsztatjuk rajta az ujjunkat, de lássuk be, ez vajmi kevés lehetőség.
Alkalmazáskínálat szempontjából nagyon pozitív a kép, a mobil az első bekapcsolásnál, egyesével ad döntési lehetőséget, hogy kellenek-e nekünk a gyári Sony-féle appok, használnánk-e bármikor is a PlayStation alkalmazást, a Movie Creatort, elindítanánk-e az AVG-t, az Amazont, a külön AR effektes szoftvert, sőt, ha a Google-féle Híreket, Diákat, Dokumentumokat vagy Táblázatokat nem kérjük, még azok elől is ki lehet venni a pipát telepítés előtt. Aki teljesen minimalista rendszerre vágyik, még számológép nélkül is megkaphatja az alapkínálatot. Ami minden esetben feltelepül, az az Xperia Lounge, a Facebook, a Netflix, a YouTube, az alap Google-csomag, továbbá az értelemszerű dolgok: nvjegyzék, tárcsázó, üzenetkezelés, e-mail, naptár, zene, galéria, FM-rádió, kamera, óra, fájlkezelő és támogatás.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!