Bevezető, doboz

Ha megkérdeznének, melyik volt idén az a tesztkészülék, ami szerintem semmiféle hardverfrissítésre nem szorult, egész biztosan elsők közt említem a WH-1000XM2-t. Már az eredeti, MDR-1000X néven futó első generáció is messze kiemelkedett az akkor Bluetooth fejhallgatók átlagából, az idén áprilisban tesztelt, most kifutó szérián pedig már tényleg azt lehetett érezni, hogy egy tökéletességig csiszolt termék. Rögtön idekívánkozik egy tipp: a WH-1000XM2-t mostanra már 70-80 000 forint körül meg lehet venni, annyiért pedig – főleg egy LDAC-os forrással párosítva – zseniális vétel.

Az egyetlen, amibe nagyon bele lehet kötni, az a nevezéktan: audio termékek kapcsán erre még a legnagyobb cégek sem fektetnek elég energiát, pedig a semmitmondó kódnév mögé egyértelműen kellett volna valami kellemes fantázianév, amit mindenki azonnal megjegyez. A Bose QuietComfort szinte beleég az emberek fejébe, ahogy látják rengeteg boltban, mellette hiába tudja ugyanazt valami, amit simán csak WH-1000XM3-nak hívnak. Nagyon érik valami a Sony-nál a belépőszériás Xtra Bass és a prémium cuccokat remek minőségben felvonultató Signature-széria közé. Pedig tudnak ők, a h.ear on-széria például tök jól van elnevezve, miközben azok nem is annyira kiemelkedő termékek.

[+]

Végre otthon maradhatnak a microUSB-kábelek! Már az előző szériánál sem értettem, miért maradtak meg a régi csatlakozónál, mikor a mobilok esetén generációkkal ezelőtt átálltak az új portra, itt már szerencsére Type-C-vel találkozik az ember. A dobozban töltőt nem találunk, viszont egy mobilos gyorstöltőfejjel egészen gyorsan képes magába szippantani a százalékokat, ha az utolsó pillanatban jövünk rá, hogy elfelejtettük feltölteni a kiegészítőt, 10 perc alatt körülbelül 5 órás üzemidőt pumpálhatunk bele a gyártó szerint. Ez körülbelül 10-ről 50%-os töltöttséget jelent, nem is kell hozzá más, mint egy egyszerű, kétamperes adapter. A dobozban egyébként van 3,5 milliméteres jack kábel és repülős átalakító a hosszú utakhoz, illetve egy keménytok is a cipelgetéshez, másra nagyon nincs is szükség.

Kényelem, használat

Ha az ember 100 000 forint fölötti összeget ad ki egy fejhallgatóért, nyilvánvalóan nagyon fontos lesz a zenei minőség, de őszintén mit sem ér az egész, ha valami kostrukciós baki miatt rossz használni az eszközt, esetleg kényelmetlen. Szerencsére ez esetben erről szó sincs, minden az elvárásoknak megfelelően történt. Először is kényelmes. Egy circumaural, azaz fül köré ülő, méretes over-ear esetén ez nem könnyű kijelentés, receptje lényegében egy van: a lehetőségek szerint könnyű (ilyen üzemidő mellett a 255 gramm is annak számít már), rugalmasan forduló és állítható fültányérokkal szerelt kütyüt kell gyártani, kényelmes fülpárnákkal. Erről a kütyüről mindhárom elmondható, akárki felpróbálta, nem dobta vissza azzal, hogy kényelmetlen, én pedig sorozatosan több órán keresztül hallgattam, nem fáradtam le benne.

[+]

A kezelését remekül eltalálták, két éve még érezhetően gyermekcipőben jártak ezzel az érintésvezérelt technikával, mostanra azonban megugrották a megugorni valót: mindenféle tutorial nélkül értelemszerű és hibátlan a kezelés. A jobb oldalt lévő tányért balra-jobbra simogatva lépkedhetünk a számok közt, fel-le csúsztatással a hangerőt állíthatjuk, hosszú érintéssel ideiglenesen némíthatunk, rövid érintéssel pedig médiát indíthatunk/szüneteltethetünk. Ezek a gesztusok 10-ből 9-szer tökéletesen működtek, nem kellett arra figyelni, hogy pont mértanilag középen legyen az ujjam a gesztus elindításakor, nem kellett grammolgatni az erőkkel sem, ezt így bármelyik felhasználó örömmel fogja kezelni, ami dicséretes.

[+]

Külön gombja a bekapcsolásnak, illetve az NC/Ambient módoknak van, ez utóbbival állíthatjuk be, hogy beengedni vagy éppen kizárni szeretnénk a külső zajokat. Az aktív zajszűrést már az elődben is csak dicsérni tudtam, most viszont a QN1 HD névre hallgató zajszűrő processzort vetette be a Sony, ami lényegében egy okosabb szűrést foganatosít: a legerősebb zajszűrés mellett is beengedte például a környékbeli mentőautó szirénázását, viszont az irodai csevegést (ami általában ezeket a rendszereket sarokba szorítja) sokkal jobban kezeli, és egy halk háttérzenével szinte bármilyen open office-ban csinálhatunk nyugodt környezetet a füleinknek. Szintén újdonság a légköri nyomáshoz igazodó zajszűrés, a repülőutak egyébként is az aktív zajszűrős fejhallgatók egyik legjobb felhasználási alkalmai, de ezt most sajnos nem volt módunkban kipróbálni.

[+]

A Sony Headphones Connect (Android / iOS) alkalmazás továbbra is remek felületet biztosít az olyan extra funkciók kezeléséhez, amiket nem is kellett volna a fejhallgatóra nyomorgatni, itt tudjuk a saját szemüveg- és hajviseletünkhöz, továbbá a környezethez beállítani a hangzást, de ellenőrizhetjük a csatlakozó kodeket, és ha lejjebb adunk az igényekből (egészen SBC-ig), akkor olyan filtereket állíthatunk be, mint a koncerttermi vagy arénás hangzás, illetve a zenei különféle zenei stílusokhoz igazodó hangszínszabályzás.

[+]

A DSEE HX névre hallgató funkció a gyengébb minőségű zenék felskálázására hivatott, de érdemi változást semmilyen irányba nem tapasztaltunk vele, ez talán mindenkinek jobb is így, gyenge talajra várat nem egy filter fog építeni. A zajszűrés mértéke egyébként kézzel is állítható, illetve azt is megadhatjuk, hogy mennyi, aktív csatlakozás nélküli percet töltsön bekapcsolva a kütyü, mielőtt automatikusan pihenőre vonul.

Hangminőség, akkumulátor, végszó

Zenei téren számomra egyértelműen a részletesség volt a legdöbbenetesebb, illetve az, hogy mennyire tökéletesen mindenes a karaktere. Az előző generáció remek zenei produkciót nyújtott a modern zenékhez energikus, meleg, kissé túlszínezett hangképet keresőknek, és bár az XM3 sem egy jellegtelen, visszahúzódó jellem, pont annyival szoftisztikáltabban adja elő magát, hogy akár a komolyzene világába átlépve se okozzon csalódást. Az énekhangok fókuszáltan, direktben hozzánk szólnak, mellette pedig semennyire nem vesznek el még a legapróbb hangszerek sem, térérzetben is tud olyat nyújtani a kütyü, amihez a legtöbb konkurens legfeljebb csak próbál közel kerülni.

[+]

Amennyiben lehetőségünk van rá, mindenképpen használjuk ki az LDAC-ot, és annak is a minőségre optimalizált (akár 96 kHz mintavételezés és 990 kb/s sűrűség) változatát, rendkívüli módon lehet érezni, hogy mennyivel részletesebb lesz tőle a zene. Egyébként aptX, aptX HD, AAC és SBC kodekekkel is működik, sőt, még a 3,5 milliméteres jack kábelt is bevethetjük szükség szerint, de nekem szerencsére egyáltalán nem jutott eszembe, hogy hangminőségi oldalról nézve vissza kéne térnem a kábelre ennél a kütyünél.

Az elméleti 30, gyakorlati körülbelül 25 órás, zajszűréssel együtt értendő zenei üzemidő nyilván több, mint amit egyhuzamban szeretné hallgatni bárki, és mivel a gyorstöltési opció az első 50%-on tényleg remekül működik, egy pillanatra sem éreztük, hogy nagyobb telep kéne bele. Hiába tehetünk bele többórányi akksiidőt nagyjából negyed óra alatt, a teljes feltöltéshez továbbra is ki kell várni a 2,5 órát. Zajszűrés nélkül egyébként még jobban bírja, így már a valóságban is 30 fölé megy valamennyivel. Az optimális körülmények közt ígért 10 méteres hatótávot sem csak ígéri, teljesíti is.

[+]

A fekete és ezüst színekben megvásárolható WH-1000XM3 egyáltalán nem okozott csalódást, sőt, ki merem jelenteni, hogy nem csak egy újabb karakterváltozáson esett át a hangja, abszolútértékben is minőségibben szólal meg. Maximális zajszűrésben nem érzem többnek elődjénél, viszont az algoritmus érezhetően fejlődött mögötte, így jobban meg tudja válogatni, mi az, aminek minden esetben el kell jutni a fülünkhöz, és mi az, amit minél inkább szeretnénk kizárni. 130 000 forintért egyáltalán nem irreális vétel, ugyanakkor látni kell, hogy míg az elődjét közel féláron meg lehet venni újonnan, addig az egy igen komoly belső konkurenciát jelent neki. A Bose hasonló áron kínált QuietComfort 35 II-jénél nekem felépítésben és hangminőségben is jobban tetszik, de ez az a liga, ahol zenei téren már a nüanszok és az egyéni preferenciák versenyeznek, sokkal inkább az egyéni kényelem és a személyes szimpátia, ami dönteni fog. Az biztos, hogy a Sony újdonsága egyáltalán nem mellényúlás

szentkuti11