Hirdetés
Multimédia
Mind a kamera, mind pedig a zenei funkciók terén csalódást fog okozni a Yendo. A hátlapon kukucskáló két megapixeles optika fixfókuszos, vaku nem tartozik hozzá. A fényképezést elindítva némi teljesen tehetetlen ide-oda tapicskolás után kiderül: nincsenek opciók. Fotózni lehet, és ennyi. Nincsenek beállítási lehetőségek, még a felbontás sem piszkálható. Ez pontosan annyit tud, mint az első iPhone, csak éppen rosszabb képeket csinál. Illetve egy dologban tud többet: 30 fps-sel tudunk QVGA videót rögzíteni, s itt van egyetlen beállítási lehetőség is: az MMS mérethatára miatt limitációt kapcsolhatunk be. Tesztképek jönnek.
 |
 |
 |
 |
 |
Sokat tehát nem várhatunk a kamerától, a fenti fotók is ezt támasztják alá. A képgaléria sima időrendi listázásra képes, automatikus elforgatás, kétujjas zoom nincs. Viszont ha hosszan nyomva tartjuk a kijelzőt, akkor felbukkan egy hosszúkás piktogram, aminek felső részére kaparva nagyíthatunk, alul pedig csökkenthetjük a zoom mértékét. Ez elég ötletes, kár, hogy rapszodikusan működik. Ám mivel ez egy Walkman készülék, ezért majd nyilván a zenei rész fog kárpótolni. Nos, egy frászt. A történetet onnan érdemes kezdeni, hogy teljesen megdöbbentő módon a telefon csak azokat a képeket és zenéket hajlandó felismerni, amelyek a megfelelő mappában vannak. Fotók esetén ez a DCIM nevű folder, a zenéket pedig a Music feliratú mappába kell másolni. Ha elrontjuk, és nincs a közelben számítógép, akkor így jártunk, ugyanis a telefonból hiányzik a beépített fájlkezelő.
A zenelejátszó igencsak fapados. Lehet léptetni, előadó és album szerint szűrni, a borítókat a szoftver megjeleníti. Bele is tudunk tekerni egy számba, aztán amikor az ember elkezdi keresni a további funkciókat, akkor kissé megdöbben. Véletlenszerű lejátszás ugyan van, de ismétlődés nincs. Egy Walkman telefonban. Az equlaizer hiánya is feltűnhet, de aztán kiderül, hogy bár ezt a lejátszóból nem érhetjük el (ami teljesen értelmetlen, hiszen különben mi a bánatnak babrálná bárki is), a beállítások főmenü hangokkal és vibrációval foglalkozó almenüpontjából előkerül a megfelelő felület. Megabass nincs, teljesen szokványos, előre tárolt hangzásképek közül válogathatunk. Van azért pozitívum is: a hátsó hangszóró kimondottan jól szól, a készülékben van RDS-re is képes FM rádió (füles szükséges), illetve TrackID. A dobozba pakolt headset nem egy különleges eresztés, de a 3,5 mm-es jack csatlakozó miatt tetszőleges tartozékot használhatunk.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
