Adatátvitel, akkumulátor
A Yendo nem képes 3G hálózatokon működni, a leggyorsabb ismert szabvány az EDGE. Bluetooth viszont van, 2.1-es, sztereó, ezen kívül még az USB kapcsolat lehetősége adott, s itt megint meg kell álljunk egy picit. Ha ugyanis rádugjuk a kütyüt a számítógépre és adattárolási feladatokat választjuk (mass storage mód), akkor a készülék közli, hogy ez csak úgy nem fog menni, majd újraindul. Ezt követően van lehetőségünk a memóriakártya és a belső tárhely piszkálására, utóbbival sok gondunk nem lesz, mert kemény 5 megabájtnyi helyen garázdálkodhatunk.
A telefonban Obigo Q7 nevezetű webböngésző domborít, ami persze flash tartalmakat nem támogat, a képeket elforgatni nem lehet, de képes oldalszélességre tördelni. A menüben Facebook és Twitter ikonok is pihennek, de ezek csak a böngészőt nyitják meg. A hátlap alatt dolgozó akkumulátor viszont nem rossz, a 970 mAh teljesítményű Li-Pol telep három napig biztosan elég lesz, nyilván a zenehallgatás ezt azért erősen csökkenti.
Külső | |
---|---|
Ergonómia | 7 pont |
Anyaghasználat | 7 pont |
Összeszerelés minősége | 9 pont |
Kijelző mérete, minősége | 6 pont |
Belső | |
Kezelhetőség | 6 pont |
Sebesség | 6 pont |
Szoftver rugalmassága, bővíthetősége | 3 pont |
Felhasználói felület élménye | 6 pont |
Alapfunkciók | |
Hangminőség, vételi stabilitás | 9 pont |
PIM funkciók | 3 pont |
Adatkommunikációs képességek | 4 pont |
Multimédia | |
Vizuális | 4 pont |
Audio | 7 pont |
Egyebek | |
Üzemidő | 7 pont |
Ár/érték aránya | 6 pont |
Hogyan értékelünk? |
Összegzés. A Sony Ericsson Yendo esetében látszik, hogy egy teljesen újszerű próbálkozásról van szó. A cég első, zárt rendszerű, teljesen érintésvezérelt telefonja ez, ráadásul rögtön Walkman is, úgyhogy érthető, hogy nem sikerült tökéletesre. Csak akkor még talán lehetett volna várni egy kicsit a piacra dobásával. Azt gondolom, hogy a koncepció jó, a rendszer életképes lesz, ha gyorsabb hardver kerül alá, és ha sikerül kijavítani azokat a hibákat, amik miatt most még a Yendo nem tűnik az évszázad vételének. A kamera gyengeségei valamennyire védhetőek ugyan, de a fájlkezelő hiánya, a equalizer elrejtése, az ismétlés kihagyása, a döcögős scroll, a bután változtatható háttérkép és a mozgásérzékelő elfelejtése mind olyan, tényleges hiba, amit nem tud feledtetni a kapacitív kijelző, a csinos design, és az átlagnál jobb hangminőség. Nincs fektetett QWERTY, nincs multitouch, nincsenek dedikált híváskezelő gombok sem, túl sok itt a hiányosság. Oké, egy fecske nem csinál nyarat (ez a fecske pláne nem), így csak remélni lehet, hogy a következő teljesen érintős Sony Ericsson esetében a most meglévő hibákat javítják. Rengeteg apróság szoftveres eredetű, ezekre csupán néhány munkaórát kellene szánni, máris jobb lenne a helyzet. Értem, hogy elrohan a Sony Ericsson mellett a piac, és nem akar kimaradni az olcsó, érintős telefonok egyre nagyobbra dagadó tortájából, de a kapkodás megbosszulja magát. A Nokia is sokáig ült a popsiján, mire előrántották a Touch & Type rendszert, csak éppen az baromira működik és minden porcikájából sugárzik az átgondoltság. Itt pedig mintha csak az lett volna a cél, hogy az X10 miniben debütált grafikai interfész mögé valamit fabrikáljunk már végre, aztán ebből ez sült ki. Persze nem mondom, hogy a Yendo egy kupac gőzölgő kutyagumi, mert használható, barátságos készülék, csak éppen a jelenlegi piacon a többiek – ennyi pénzért – többet nyújtanak. Mondjuk a fele ennyibe kerülő LG Wink Style jó példa erre. Hamarosan kezdődik a 2011-es Mobile World Congress, ott lesz alkalma a cégnek villantani valamit. De mi már úgy fogunk odamenni, hogy ha újabb zárt rendszerű, érintős Sony Ericsson telefon fog állni a standon, akkor az lesz az első, hogy megnézzük, vajon javítottak-e bármit is a szoftverben.
Bog
A Sony Ericsson Yendo W150-et a GsmLine.hu biztosította. A készülék megvásárolható a www.gsmline.hu internetes áruházban.
A cikk elkészítésében a T-Mobile mobilinternet volt segítségünkre.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!