Hirdetés
Media Go, multimédiás menü, kamera, zene
Az Ainot a W995-tel egy időben piacra dobott Sony Ericsson Media Go nevű szoftverrel lehet szinkronizálni, már ami a multimédiás fájlokat illeti. A készülék doboza is hirdeti, hogy a teljes értékű használathoz szükséges a leginkább az iTunesra hasonlító program, ám telepítő CD-t sehol sem találtam, ezért elkezdtem kutakodni a Sony Ericsson Magyarország honlapján, mindhiába — az ugyanis nem volt egyértelmű számomra, hogy a telepítőfájlok magán a készüléken vannak rajta, nyilván nem ártott volna erre jobban felhívni a felhasználók figyelmét. Az információhiányból adódóan pár perc után a Google-re hagytam magam, meg is találtam a 77 megabájtos telepítőfájlt, amit pár perc alatt le is tudtam tölteni, bár a letöltési sebesség az internetkapcsolatomhoz képest kiábrándító volt (2 megabit/másodperc). A telepítésnél viszont komoly gondokba ütköztem: a Windows XP SP2-t futtató asztali gépemen a telepítő leállt a Windows Media Format 11 Runtime telepítésekor, amit gyorsan letöltöttem a Microsoft oldaláról, de a Media Go annak telepítése után sem ment fel, mivel továbbra is hiányolta a multimédiás szoftvercsomagot. Átmentem hát a Windows XP SP3-mal felszerelt laptopomhoz, ahol a telepítő idáig sem jutott el, 1073741800-as hibára hivatkozva már az indításkor kifagyott. Gyorsan utánanéztem a dolognak, a kissé hosszú és egyben értelmezhetetlen kód elég sok SP3-as számítógépen felüti a fejét, holott mint az a gyártó honlapján kiderül, a legújabb Service Pack követelménye a szoftver telepítésének. Mivel csak két számítógépem van, a Sony Ericsson honlapján pedig semmiféle információt nem találtam a hiba elhárításához, feladtam a harcot. A gyártónak ezúton is üzenném, hogy minél előbb javítsák ezt a nonszensz hibát, felhasználóként minden bizonnyal fel lennék háborodva azon, hogy nem tudom érdemben használni a drága pénzért megvett készülékemet.
(szerk.: időközben kiderült, hogy bár az sehol nincs feltüntetve, de a Media Go futtatásához szükség van a Windows Media Player 11-re, ami nekem nem volt fent, ezért születtek a hibák. Az információhiány tehát itt is komoly problémát okozott.)
Media Go híján a készülékhez kapott dokkolót csak töltésére tudtam használni, arra viszont nagyon is jól. A headset kijelzővel nem rendelkezik, viszont burkolata alatt mindenféle színű ledek vannak, töltéskor a zöldek élnek és szépen lépegetnek fel, nagyon jól néz ki. A műanyagdarab időtállóságával kapcsolatban viszont kételyeim vannak, a telefont és a headsetet ugyanis csak műanyag kampók rögzítik, ráadásul nagyon erősen, alig lehet kivenni őket a dokkolóból — ami ugye azt jelenti, hogy a ráncigálás során könnyen le lehet törni őket.
Ezzel el is érkeztünk a készülék nagy újításához, az összecsukva elővarázsolható érintőkijelzőt használó multimédiás menühöz, mely a fenti sajtófotón és az alant látható videón egyaránt megcsodálható. Összetolás után egy ujjal feloldható képernyőzárhoz jutunk, a felfelé mutató ikont kell feltolnunk a kijelző tetejéig ahhoz, hogy az öt ikont tartalmazó, fekete hátterű részhez jussunk. Itt nekiállhatunk fotózni, megnézhetjük képeinket, elindíthatjuk a zenelejátszót, a képnézegetőt vagy a rádiót. A cucc kicsit lassú és az almenükbe érve a dizájn sem az igazi, de legalább innovatív, én szerettem. További probléma vele, hogy a képernyőzárat néha a zsebünk is képes feloldani, ezt szinte lehetetlennek tűnik, nem is tudom, hogy nekem hogy sikerült mégis megcsinálnom.
Zenelejátszó alkalmazásból tehát kettő is van, pontosabban alkalmazásból egy darab van, de külön felületet kapott a telefonos és a multimédiás menüs részt. Sajnos mindkettő lassúcska egy kicsit, a telefonos viszont látványosabb, mint az érintőkijelzőt használó társa, a videó végignézése után erről valószínűleg mindenki maga is meggyőződött. A zenelejátszó egyébként hozza a szokásos Sony Ericsson színvonalat, a jól kezelhető felület a számokat ID3-tagek alapján rendezi, megjeleníti az albumborítókat, fut a háttérben és tartalmaz hangszínszabályzót. A fülhallgató adaptere ugyebár Bluetoothos, sztereó, 3,5 milliméteres fülhallgatókimenettel rendelkezik, melybe a gyárilag a készülékhez kapott hallójáratos (azaz "agybadugós") megy bele, ami ezúttal is jól szól, bár érzésem szerint a mély hangok terén egy fokkal gyengébb vezetékes társainál — ennek nyilván az Bluetooth A2DP szabvány az oka, az ugyanis korlátozottabb adatátvitelt tesz lehetővé, mint egy fizikailag is létező kábel. Az FM-rádió használatához fülhallgató szükséges, de persze a gyári Bluetooth-os is működik, ami nagyon jópofa. Kihangosítva meglehetősen jó minőségben muzsikál a masina, ami szintén örömteli.
A videólejátszással kapcsolatban csak annyit jegyeznék meg, hogy a készülék nem támogatja a DivX/XviD formátumokat, viszont a szép kijelző miatt az MPEG4 formátumú mozgóképeket nagyon szépen jeleníti meg.
A kamera 8,1 megapixeles, autofókuszos, a legnagyobb elérhető felbontás állóképeknél 3264 x 2448 pixel, videókat pedig 640 x 352-ben rögzíthetünk 25 képkocka/másodperc sebességgel — utóbbi a 16:9-es képarány, elképzelhető, hogy létezik rendes VGA-mód is, de én a kamerát kezelő szoftverben nem tudtam átállítani, hiába nyomkodtam a 16:9-et jelző ikont. A kamerával kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy képstabilizátort kapott, hivatalos információ nincs róla, de szerintem hardveres, érzékelőmozgatásos. Elég hatékony, bár jobban nézne ki, ha nagyobb lenne a képfrissítés sebessége, így a mozgások egy picit akadoznak — az viszont biztos, hogy két kézzel meg lehet úgy tartani a készüléket, hogy a kézremegés szinte teljes mértékben ki legyen szűrve. Visszatérve a kamerát kezelő szoftverre: elég fapados és nehezen is kezelhető. Fotózni csak a készülék összetolása után lehet, ezért a beállításokat gombokkal nem is piszkálhatjuk, ahhoz viszont sok próbálkozás kell, hogy a képernyő alján lévő, miniatűr gombokat jól meg tudjuk nyomni. Nem mintha sokat kéne használni őket, beállítási lehetőség ugyanis alig akad: pár motívumprogram, önkioldó, fókuszállító (van arcfelismerő is), vaku és geotagging kapcsolók, ennyi.
 |
 |
 |
 |
 |
A képminőség meglepően jó, az Aino által készített fotók élénk színekkel operálnak, a vonalélesség kiváló, a zajszint alacsony, a zajszűrés mértéke pedig kisebb a megszokottnál. További pozitívum, hogy a kromatikus-aberráció mértéke kisebb, mint a gyártó modelljeinél általában, a dinamikatartomány elég nagy és a fókuszálás is gyors — igaz, mint az a harmadik képen is látható, nem mindig a legjobb helyre fókuszál. Összességében tehát meg vagyok elégedve a készülék képalkotó képességeivel — csak úgy, mint ezzel a viccesen hangzó mondattal.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
