Sony Ericsson Aino - új koncepció

Előszó

Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de én mindig is azokat a készülékeket szerettem, melyek hosszúságra és szélességre termetesek, viszont vékonyak és relatív könnyűek. Ennek oka igen egyszerű: a kényelmes kezelhetőséghez hozzá tartozik, hogy a kijelzőt normálisan el lehessen olvasni, hogy a billentyűket érdemben tudjam használni, azt viszont nem szeretem, ha egy cucc vastag, mivel kinyomja a zsebem, szétszakad a farmerem, ami talán még a nagy tömegnél is rosszabb, az ugyanis "csak" azt az érzést kölcsönzi a készülék használójának, hogy egy méretes követ hord a zsebében.

A jól felállított kritériumaimnak szerencsére elég sok készülék megfelel, de jóval kevesebb, mint amennyit szeretnék. Ott van a klasszikus példa, az Apple iPhone-ja, de említhetnénk a BlackBerry készülékeket és a Windows Mobile alapú masinákat is. Látszik tehát, hogy a legtöbb ilyen gép vagy érintőkijelzős, vagy fektetett megjelenítővel és QWERTY gombsorral van ellátva, tehát a kissé elterjedtebb készülékformák között kevés számomra optimális modellt találni. Nagyon jó cucc a Nokia N82, az N95 vagy a Samsung Innov8 is, de mindegyik a számomra lélektani határt jelentő másfél centiméteres vastagság fölött mozog. Most azonban érkezett egy olyan csúszkás készülék, mely megfelelően nagy kijelzővel, korrekt gombsorral és ezek miatt kiváló használati értékkel rendelkezik, mégsem szúrja ki a nadrágom zsebét. A neve pedig Sony Ericsson Aino.

A japán-svéd gyártó jó szokása, hogy néha teljesen újszerű felépítésű készülékekkel örvendezteti meg a nagyérdeműt, de mielőtt erre rátérnénk, nézzük meg, hogy mit rejt a Sony Ericsson magyarországi képviselete által küldött masina doboza. Mindenek előtt magát a készüléket és benne egy 8 gigabájtos microSD kártyát. Ennél is örvendetesebb azonban, hogy kapunk egy csecse dokkolót, amibe nem csak a készüléket, hanem a Bluetooth fülhallgatóadaptert is bele tudjuk rakni, lévén töltés annak is kell. Persze az adatkábel sem hiányzik, mivel az egész hóbelevancot össze tudjuk kötni a számítógéppel. Hogy minek? Hamarosan arra is fényt derítünk.

Külső

A masina kézbevétele után az embernek az az első gondolata, hogy ez bizony nagyon jól össze van rakva. A Sony Ericssonnál mondjuk nem szoktak efféle minőségbeli problémák lenni, főleg nem a felsőkategóriás készülékeknél, úgyhogy ezen csodálkozni felesleges, de ettől még tény, hogy az U10i névre is hallgató modell minőségi műanyagokból készült, illesztési hézagokat pedig a pattintós rögzítésű hátlap ellenére is legfeljebb nagyítóval találunk rajta. Kiterjedése 104 x 50 x 15,5 milliméter, ez nálam még belefér a bevezetőben említett lélektani határba, bár tény, hogy az apróság nem lenne a legjobb szó az Aino méretének szavakkal történő leírásakor. A tömege 134 gramm, ami végképp nem a pehelysúlyú kategória, de a kiváló formaterv következtében nem is tűnik fel az embernek, hogy egy aránylag nehéz gépről van szó; egyszerűen élmény kézben tartani, sőt, még zsebre vágni is.

[+]

Az előlapon nem találhatók gombok, a cucc ebből a szempontból teljesen újszerű, hiszen még az iPhone-ra is felkerült egy darab gombocska. A hiány oka, hogy telefonként használni csak a szétcsúsztatást követően tudjuk, a navigációs gombok ugyanis a numerikus billentyűsor fölé kerültek: összecsukva az Ainot mint multimédiás eszközt tudjuk használni, de erről kicsit később. Az üveggel borított (azaz néha hideg tapintású és karcálló) kijelző extra széles, 3 hüvelyk átlójú, felbontása pedig 240 x 432 pixel: TFT panelről van szó, a képminőséggel semmi probléma nincs, fogyasztás szempontjából viszont előremutatóbb lenne egy OLED technológiás megjelenítő, reméljük, hogy a gyártó hamarosan átáll erre a technológiára. Halkan megjegyezném, hogy kapacitív technológiás érintőkijelzőről van szó.

[+]

A csúsztatást segítő mechanika kiváló, még az átlagos Sony Ericsson színvonalat is két méterrel átugorja: magának a slide-nak ugyan nagy útja van, de a masina sem összecsukva, sem széttolva nem lötyög, a legminimálisabb mértékben sem. A billentyűzetről már volt szó, a halványkék háttérvilágítású gombsor tagjai megfelelő nyomásponttal és mérettel vannak megáldva, a gépelés és a menüben való navigáció egyaránt kényelmes, utóbbi főleg a rendkívül nagy méretű, példásan jó kialakítású navigációs gyűrűnek köszönhető.

[+]

A hátlap szép, a gyártótól megszokottnál visszafogottabb kialakítású, szinte ki sem néznénk belőle, hogy egy 8 megapixeles, autofókuszos fényképezőgép lencséjét rejti, mely mellett aprócska ledes vaku funkcionál. Középre került egy Sony Ericsson logó, más érdekesség errefelé nincs — fontos viszont megjegyezni, hogy a microSD bővítőhely a hátlap alatt kapott helyet, a kártyacseréhez az akkumulátort nem kell kivenni.

Az eszköz tetején a képernyő lezárását szolgáló gombocska árválkodik, balra a svédektől örökölt, adatcsatlakozónak csúfolt bumszli terül el, aminek meglétét csak azért nézem el a készüléknek, mert gyárilag ugyebár Bluetooth fülhallgatót és dokkolót is kapunk hozzá, magyarán semmit nem fogunk beledugni — a bölcsőbe történő behelyezés ugyanis egy egész másfajta mozdulatsor, mint egy töltő csatlakoztatása. Alul a kihangosító hangszórója és a csuklópánt rögzítési pontja látható, jobbra az indokoltnál kicsit kisebb méretű hangerőszabályzó duó és a méretes exponálógomb került.

Menürendszer, szoftverek

A készenléti képernyő és a menürendszer teljesen olyan, mint az összes többi Sony Ericssonon, a felhasználói élmény a nem szabványos képarányú kijelző miatt viszont jobb a megszokottnál, például, hogy a fél telefonkönyv elfér a kijelzőn — ez nyilván költői túlzás, de a hosszú kijelző akkor is nagyon jópofa és a jobb használhatósághoz is nagyban hozzájárul. A sebességgel alapvetően nincs gond, a menürendszerben vígan elszaladgál a kurzor, a multimédiás menü viszont elég lassúcska, sokszor másodperces késéssel reagál a gombok nyomkodására, ami a menürendszer többi részének sebességét figyelembe véve teljesen érthetetlen.

Szoftveres téren nem fogunk hiányt szenvedni, a masinára minden felkerült, ami egy átlagfelhasználónak valaha kellhet. A szórakozás mappában a szokásos multimédiás dolgok kaptak helyet (a számok azonosítására szolgáló TrackID, a PlayNow, két játék, a Photo Mate és a hangrögzítő), bónusz, hogy a Remote Play nevű szoftverrel lehetőségünk nyílik a PlayStation 3 konzolok távoli vezérlésére — a gyakorlatban ezt PS3 híján sajnos nem tudtam kipróbálni. A szervező mappa azonban még ennél is jobb, itt minden helyet kapott, ami szem-szájnak ingere: ébresztőóra, Media Home, fájlkezelő, fájlátvitelt segítő alkalmazás, teljes funkcionalitású naptár, feladattömb, jegyzettömb, szinkronizáló program, időzítő, stopperóra, zseblámpa, alapfunkciós számológép. És ezzel még nincs vége...

... van ugyanis egy alkalmazások névre hallgató almappa, ahol időjárás-előrejelzőt, egy Bluetooth Robot nevű, számomra teljesen értelmetlennek tűnő játékszerűséget, valamint social-networking cuccokat (Facebook és Twitter), valamint YouTube klienst találunk. A menürendszer taglalásának ezzel még nincs vége, a készülék összetolása után ugyanis előbukkan az érintőkijelzőt kihasználó multimédiás menü (az eddig taglalt részeknél ugyanis nem működik az érintőkijelző), melyről a következő oldalon lehet bővebben olvasni, de előtte tegyünk egy kis kitérőt a multimédiás szolgáltatások irányába!

Media Go, multimédiás menü, kamera, zene

Az Ainot a W995-tel egy időben piacra dobott Sony Ericsson Media Go nevű szoftverrel lehet szinkronizálni, már ami a multimédiás fájlokat illeti. A készülék doboza is hirdeti, hogy a teljes értékű használathoz szükséges a leginkább az iTunesra hasonlító program, ám telepítő CD-t sehol sem találtam, ezért elkezdtem kutakodni a Sony Ericsson Magyarország honlapján, mindhiába — az ugyanis nem volt egyértelmű számomra, hogy a telepítőfájlok magán a készüléken vannak rajta, nyilván nem ártott volna erre jobban felhívni a felhasználók figyelmét. Az információhiányból adódóan pár perc után a Google-re hagytam magam, meg is találtam a 77 megabájtos telepítőfájlt, amit pár perc alatt le is tudtam tölteni, bár a letöltési sebesség az internetkapcsolatomhoz képest kiábrándító volt (2 megabit/másodperc). A telepítésnél viszont komoly gondokba ütköztem: a Windows XP SP2-t futtató asztali gépemen a telepítő leállt a Windows Media Format 11 Runtime telepítésekor, amit gyorsan letöltöttem a Microsoft oldaláról, de a Media Go annak telepítése után sem ment fel, mivel továbbra is hiányolta a multimédiás szoftvercsomagot. Átmentem hát a Windows XP SP3-mal felszerelt laptopomhoz, ahol a telepítő idáig sem jutott el, 1073741800-as hibára hivatkozva már az indításkor kifagyott. Gyorsan utánanéztem a dolognak, a kissé hosszú és egyben értelmezhetetlen kód elég sok SP3-as számítógépen felüti a fejét, holott mint az a gyártó honlapján kiderül, a legújabb Service Pack követelménye a szoftver telepítésének. Mivel csak két számítógépem van, a Sony Ericsson honlapján pedig semmiféle információt nem találtam a hiba elhárításához, feladtam a harcot. A gyártónak ezúton is üzenném, hogy minél előbb javítsák ezt a nonszensz hibát, felhasználóként minden bizonnyal fel lennék háborodva azon, hogy nem tudom érdemben használni a drága pénzért megvett készülékemet.
(szerk.: időközben kiderült, hogy bár az sehol nincs feltüntetve, de a Media Go futtatásához szükség van a Windows Media Player 11-re, ami nekem nem volt fent, ezért születtek a hibák. Az információhiány tehát itt is komoly problémát okozott.)

Media Go híján a készülékhez kapott dokkolót csak töltésére tudtam használni, arra viszont nagyon is jól. A headset kijelzővel nem rendelkezik, viszont burkolata alatt mindenféle színű ledek vannak, töltéskor a zöldek élnek és szépen lépegetnek fel, nagyon jól néz ki. A műanyagdarab időtállóságával kapcsolatban viszont kételyeim vannak, a telefont és a headsetet ugyanis csak műanyag kampók rögzítik, ráadásul nagyon erősen, alig lehet kivenni őket a dokkolóból — ami ugye azt jelenti, hogy a ráncigálás során könnyen le lehet törni őket.

Ezzel el is érkeztünk a készülék nagy újításához, az összecsukva elővarázsolható érintőkijelzőt használó multimédiás menühöz, mely a fenti sajtófotón és az alant látható videón egyaránt megcsodálható. Összetolás után egy ujjal feloldható képernyőzárhoz jutunk, a felfelé mutató ikont kell feltolnunk a kijelző tetejéig ahhoz, hogy az öt ikont tartalmazó, fekete hátterű részhez jussunk. Itt nekiállhatunk fotózni, megnézhetjük képeinket, elindíthatjuk a zenelejátszót, a képnézegetőt vagy a rádiót. A cucc kicsit lassú és az almenükbe érve a dizájn sem az igazi, de legalább innovatív, én szerettem. További probléma vele, hogy a képernyőzárat néha a zsebünk is képes feloldani, ezt szinte lehetetlennek tűnik, nem is tudom, hogy nekem hogy sikerült mégis megcsinálnom.

Zenelejátszó alkalmazásból tehát kettő is van, pontosabban alkalmazásból egy darab van, de külön felületet kapott a telefonos és a multimédiás menüs részt. Sajnos mindkettő lassúcska egy kicsit, a telefonos viszont látványosabb, mint az érintőkijelzőt használó társa, a videó végignézése után erről valószínűleg mindenki maga is meggyőződött. A zenelejátszó egyébként hozza a szokásos Sony Ericsson színvonalat, a jól kezelhető felület a számokat ID3-tagek alapján rendezi, megjeleníti az albumborítókat, fut a háttérben és tartalmaz hangszínszabályzót. A fülhallgató adaptere ugyebár Bluetoothos, sztereó, 3,5 milliméteres fülhallgatókimenettel rendelkezik, melybe a gyárilag a készülékhez kapott hallójáratos (azaz "agybadugós") megy bele, ami ezúttal is jól szól, bár érzésem szerint a mély hangok terén egy fokkal gyengébb vezetékes társainál — ennek nyilván az Bluetooth A2DP szabvány az oka, az ugyanis korlátozottabb adatátvitelt tesz lehetővé, mint egy fizikailag is létező kábel. Az FM-rádió használatához fülhallgató szükséges, de persze a gyári Bluetooth-os is működik, ami nagyon jópofa. Kihangosítva meglehetősen jó minőségben muzsikál a masina, ami szintén örömteli.

A videólejátszással kapcsolatban csak annyit jegyeznék meg, hogy a készülék nem támogatja a DivX/XviD formátumokat, viszont a szép kijelző miatt az MPEG4 formátumú mozgóképeket nagyon szépen jeleníti meg.

A kamera 8,1 megapixeles, autofókuszos, a legnagyobb elérhető felbontás állóképeknél 3264 x 2448 pixel, videókat pedig 640 x 352-ben rögzíthetünk 25 képkocka/másodperc sebességgel — utóbbi a 16:9-es képarány, elképzelhető, hogy létezik rendes VGA-mód is, de én a kamerát kezelő szoftverben nem tudtam átállítani, hiába nyomkodtam a 16:9-et jelző ikont. A kamerával kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy képstabilizátort kapott, hivatalos információ nincs róla, de szerintem hardveres, érzékelőmozgatásos. Elég hatékony, bár jobban nézne ki, ha nagyobb lenne a képfrissítés sebessége, így a mozgások egy picit akadoznak — az viszont biztos, hogy két kézzel meg lehet úgy tartani a készüléket, hogy a kézremegés szinte teljes mértékben ki legyen szűrve. Visszatérve a kamerát kezelő szoftverre: elég fapados és nehezen is kezelhető. Fotózni csak a készülék összetolása után lehet, ezért a beállításokat gombokkal nem is piszkálhatjuk, ahhoz viszont sok próbálkozás kell, hogy a képernyő alján lévő, miniatűr gombokat jól meg tudjuk nyomni. Nem mintha sokat kéne használni őket, beállítási lehetőség ugyanis alig akad: pár motívumprogram, önkioldó, fókuszállító (van arcfelismerő is), vaku és geotagging kapcsolók, ennyi.

A képminőség meglepően jó, az Aino által készített fotók élénk színekkel operálnak, a vonalélesség kiváló, a zajszint alacsony, a zajszűrés mértéke pedig kisebb a megszokottnál. További pozitívum, hogy a kromatikus-aberráció mértéke kisebb, mint a gyártó modelljeinél általában, a dinamikatartomány elég nagy és a fókuszálás is gyors — igaz, mint az a harmadik képen is látható, nem mindig a legjobb helyre fókuszál. Összességében tehát meg vagyok elégedve a készülék képalkotó képességeivel — csak úgy, mint ezzel a viccesen hangzó mondattal.

Adatkommunikáció, telefon, üzenetkezelés, net

A készülék adatkommunikációs képességei jók: a GSM-modul négynormás (850/900/1800/1900 MHz), UMTS-frekvenciákból hármat támogat (850/900/2100 MHz), adatátviteli szabványokból a GPRS-t, az EDGE-et, a UMTS-t és a HSDPA-t (7,2 Mbps) és a HSUPA-t (2 Mbps) is ismeri, sőt, még WiFi is van benne. A Bluetooth 2.0-s verziószámú, arra gondolom már mindenki rájött, hogy az A2DP-t (sztereó hangátvitel) támogatja. Az adatcsatlakozó elvileg USB 2.0-s sebességre képes, az viszont komoly gond, hogy nem támogatja a Mass Storage módot, adatátvitelhez tehát szükséges a Media Go telepítése — tölteni viszont akkor is töltődik a készülék, ha olyan számítógépre kötjük rá, melyről hiányzik a szoftver. Telefonálás közben a hangminőség kiváló, ezzel a gyártó készülékeinek mondjuk nem is szokott gondjuk lenni.

A telefonkönyvbe 1000 nevet és 7000 számot tudunk elmenteni, ez kicsit kevésnek mondható, de a SIM-memória a maga 250 férőhelyével rendben van. A névjegyzékben mindenféle extra mezőt megadhatunk, a hívásnapló is korrekt, hiszen szűrve és egyesített listán is megtekinthetjük a különféle típusú hívásokat — mindegyikből az utolsó harmincat. Az üzenetkezelés szintén nem problémás, SMS, MMS, e-mail, utóbbinál a hitelesített IMAP szervereket és a csatolt fájlok sem okoznak problémát.

Mint már említettem, a készüléken található Facebook és Twitter kliens is, én előbbit próbáltam ki: nagyon jó. A bejelentkezés mondjuk kicsit lassú, de utána egy szép, jól kezelhető és sebesen működő felhasználói felületet kapunk, a Facebook-fanok tehát elégedettek lesznek az Aino ezen képességeivel.

A készülékbe NetFront alapú internetböngésző került, mely a korábbi tapasztalataimmal ellentétes véleményt alakított ki bennem: még mindig nem nevezhető a sebesség bajnokának, de sokkal gyorsabb, mint a korábbi Sony Ericsson telefonokon, arról nem is beszélve, hogy az oldalakat gyönyörűen jeleníti meg, a szöveget pedig nagyszerűen tördeli. A YouTube videók megtekintése a natív kliensnek hála nem ütközik akadályokba, de magában a böngészőben egyébként is található a Flash formátum lejátszását lehetővé tevő plug-in.

GPS, üzemidő, összegzés

A készülékben található GPS-vevő, gyárilag a Wisepilot szoftvert kapjuk meg, de Google Maps is van, tehát azt is használhatjuk, ha akarjuk. Túl sokat az A-GPS képes vevőről nem tudok mondani: működik.

[+]

Az akkumulátor 1000 mAh-s, ami a Bluetooth fülhallgatót is figyelembe véve elég szerénynek mondható: ha zenélünk is rajta, akkor az sem garantált, hogy egy napot ki fog bírni töltés nélkül, de egyébként sem vagyunk sokkal jobb helyzetben, normál esetben ugyanis két nap az, ameddig elfut az Aino. Ez bizony nagyon szerény és egyben talán ez a készülék legnagyobb problémája is.

A Sony Ericsson Aino sok szempontból egy kiváló készülék. Formavilága, minősége, kialakítása az én tetszésemet abszolút elnyerte, a tudásával kapcsolatban sem róhatunk fel sok kivetnivalót, rengeteget tud, ráadásul azokat is jól. A Media Goval kapcsolatos problémák értelemszerűen nem a készülék hibái közé sorolandók, de ettől függetlenül negatív élmény volt, hogy nem tudtam normálisan szinkronizálni. A szabványos fülhallgatókimenet hiányát a Bluetooth headset fényében gond nélkül el tudom nézni, a harmatos akkumulátor viszont nem az a dolog, ami fölött csak úgy átsiklik az ember — a töltőbölcső mondjuk valamit segít a dolgon és egyben kényelmes használatot lehetővé tevő megoldás is. Az új típusú, érintőkijelzőt használó multimédiás menü jópofa, érezhetően kell még rajta csiszolni, de már most is el tud vele lenni az ember, ráadásul végre elmondhatjuk, hogy a gyártó fejlesztésekbe fogott. Az ár viszont kissé problémás: bár 150.000 forint környékére vártuk, két szám helyet cserélt, a teszt megszületése után pár nappal bruttó 105.000 forintért hazavihetjük a masinát, ami nem olcsó, de nem is irreálisan drága. Plecsni szempontjából tetszett-ajánlott között van, e sorok módosítása előtt (amikor még a 150.000-s ár lebegett a szemem előtt) előbbit kapta, most már nem változtatok a dolgon.

Sony Ericsson Aino

Bocha

Specifikáció

Sony Ericsson Aino
	Általános
	Technológia	GSM, UMTS
	Méret	104 x 50 x 15,5 milliméter
	Tömeg	134 gramm
	Színvariációk	Obsidian Black, Luminous White
	Kijelző
	Kijelző átlója	3 hüvelyk
	Kijelző felbontása	240 x 432 pixel
	Kijelző típusa	Kapacitív TFT érintőkijelző
	Színárnyalatok száma	256.000
	Memória
	Telefonkönyv kapacitása	1000
	SMS memória / max. MMS méret	250 darab / 300 kB
	Belső memória	55 MB
	Memória bővíthetősége	microSDHC (8 GB-os kártya a csomagban)
	Adatátvitel
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 MHz UMTS 850/900/2100 MHz
	GPRS / EDGE	Class 10 (4+1/3+2) / Class 10 (236,8 kbps)
	UMTS / HSDPA / HSUPA	van (384 kbps) / van (7,2 Mbps) / van (2 Mbps)
	IrDA / Bluetooth	nincs / 2.0 (A2DP is)
	WiFi	van
	USB	2.0
	Push-to-talk / RSS	nincs / van
	GPS vevő	van (A-GPS is)
	Alapfunkciók
	Profilok	vannak
	Vibra funkció	van
	Kihangosítás	van
	Hangtárcsázás / hangvezérlés	van / van
	Hangrögzítés	van
	Ébresztés	van, kikapcsolva is
	Prediktív szövegbevitel	van
	Szoftverek
	Platform	SE A200
	WAP / HTML böngésző	van / van
	E-mail kliens	van (POP3, IMAP4, hitelesített)
	Java	van, MIDP 2.0
	Játékok	2 darab
	Valutakonverter	nincs
	Extra szoftverek	Google Maps, YouTube, Facebook, Twitter
	Multimédia
	Fő kamera	8,1 megapixeles, autofókuszos, ledes vaku
	Másodlagos kamera	nincs
	Videófelvétel	van (640 x 352 pixel @ 25 fps)
	Zenelejátszó szoftver	van, háttérben is fut
	Hangszínszabályzó	van
	FM-rádió	van (RDS)
	Üzemidő
	Alap akkumulátor	1000 mAh-s lítium polimer
	Készenléti idő	380 óra (2G) / 367 óra (3G)
	Beszélgetési idő	13 óra (2G) / 4 és fél óra (3G)
	Zenelejátszási idő	31 óra
	Egyebek
	töltőbölcső, érintőkijelzős multimédiás menü, képstabilizátor videóvételkor, giroszkóp