Bevezető
A Samsung S5230-at nem szerettük különösebben, de az LG KP500 ellenfeleként kedvező áron juthatott a halandó ember is tapicskolós telefonhoz, ami mindenképpen értékelendő dolog. Most itt van a többet tudó testvér, amely S5600 Preston névre hallgat, ám érdekes módon a tudás bővülésével a méret némiképp összement.
A Samsung egymás után nyomja ki a piacra a pont ugyanúgy kinéző, ugyanarra a rendszerre épülő, tudásban kissé különböző telefonjait. Egy S5230, egy S5600 és egy Jet csak akkor különböztethető meg, ha egymás mellé tesszük őket, mert ugyan lehet, hogy a középső gomb más alakú, meg hogy a hátlapon máshol kukucskál ki a kamera, de ki az, aki megjegyzi, hogy melyiken mi a spéci, ha ennyire kis nüansznyi apróságokról van szó?
A három készülék közös grafikus interfészre, az úgynevezett TouchWiz rendszerre épül. Ha önmagában nézzük, akkor persze el lehet tökölni ezzel a megoldással, s azok a felhasználók, akik eddig csak a Samsung érintésre szabott felületét látták és használták, bizonyára elégedettek lesznek vele, de a helyzet az, hogy ezt a GUI-t számos más gyártó megoldása sok szempontból lepofozza – de erről külön cikk is készült, amely innen érhető el.
Jelenleg 15 lepedővel kerül többe tesztünk hőse, mint a kistesó, így nagyjából 55-60 ezrest kell leszurkolni érte. Nagyjából ennyiért már lehet kapni Nokia 5800-t is, kicsit drágábban mérik az LG KM900-at, alapvetően ez a két eszköz az S5600 ellenfele.
Külső
Valamelyest kisebb lett a készülék, mint az S5230. Ez leginkább a hosszanti irányra érvényes, itt egy millimétert sikerült faragni, ám széltében és vastagságában már hízott az eszköz. Ezek fényében kissé meglepő és érthetetlen, hogy az S5230 3 inches kijelzője helyett itt csak egy 2,8 inches ablakkal találkozunk, miközben a felbontás még csökkent is, így most csak 240x320 pixeles. A konkurenciát figyelembe véve ez elég karcsú. Az olcsóbb kistesót figyelembe véve pedig érthetetlen.
A telefon kialakításánál semmi meglepőt nem fogunk tapasztalni, egy fekete szappan, van az előlapon három gomb (két híváskezelő és egy menü/vissza), a kijelző felett másodlagos kamera található, extra díszítésként pedig mindenhol találkozni fogunk saját ujjlenyomatainkkal, mert a készülékház burkolata szenvedélyes gyűjtőként viselkedik ebből a szempontból. A hátlap inkább érdes, mint sima, de nem rossz, mert nem fog bevizezett szappan módjára kicsusszanni a telefon a kézből, s ide nem költöznek fel a szennyeződések sem.
Az S5600 tetején az első örvendetes változás az, hogy már microUSB csatlakozót dugdoshatunk bele, s rögtön jöhet a morgás is, mert ugyanilyen végződésű füles használatára vagyunk kényszerítve, hiszen 3,5 mm-es jack bemenetet hiába keresünk a telefonon. Oldalt csak a megszokott billentyűk találhatóak meg, hangerőt szabályozó gombokat lelhetünk a készülék bal felén, jobbra átkukkantva pedig a kijelzőzár és a kamera billentyűje fedezhető fel. Ez azt is jelenti, hogy nincs memóriakártya nyílás, pedig az S5600 képes a microSD fogadására, ám ezt az akkumulátor alá kell betenni, írjuk is a rosszpontot.
A hátlap könnyen lepattintható, de stabilan ül a helyén, a szürkés felületet a hangszóró rácsai és az ezüstös keretbe foglalt kamera oldja. Utóbbihoz villanó is társul, a felirat szerint pedig 3 megapixeles felbontásra képes.
Menü, testreszabhatóság
Megpróbáltam megszokni a TouchWiz rendszert, komolyan. Eltökélt voltam, hogy márpedig én ezt szeretni fogom, de kudarcot vallottam. Hibák hibák hátán, kihagyott ziccerek, felesleges bonyolítások, logikátlan megvalósítás jellemzik, amelyekkel együtt lehet ugyan élni, de ennyi erővel jó is lehetett volna.
A kijelző elvileg kapacitív technológiával készül, mégis úgy tűnik, hogy túl erősen kell nyomni ahhoz, hogy történjen is valami. Az alapképernyő három oldalnyi kiterjedésű, ezt oldalra lehet mozgatni. A háttérkép lehet egy egybefüggő fotó is, ez elég látványos, de a „vászon” csak a két szélső és a középső állásban nyugszik meg. Ennek ellenére a rápakolható widgetek átlóghatnak egyik képernyőről a másikra, aminek tényleg semmi értelme a fentiek miatt. Az oldalról előszedhető widgetlista nem csak akkor jön elő, ha a külön erre a célra odarajzolt kis nyilacskát megbökjük, hanem akkor is, ha a kijelzőn bármilyen olyan részre tapintunk, ahol nincs semmi. Ez elég nagy marhaság, mivel a görgetést néha érintésnek veszi a telefon, s ahelyett, hogy lapozna egyet, beküldi a widgetlistát, köszi.
A widgetek kapcsán már többször leírtuk, hogy zavaros az egész koncepció. A különböző nagyságú és formájú ikonhalmok között igen nehéz rendet vágni, egymásra csúszó, apró és böhöm nagy widgetek terülnek el rendezetlenül a képernyőn, a naptár rendre kilóg valamerre, ráadásul egy csomó olyan widget van, aminek semmi értelme. Ilyen a Facebook, ami például a Nokia N97-en egy állandóan online levő minialkalmazás, egyből látszik rajta, ha van üzenetünk, a Samsungon mindez csak egy ikon, egy shortcut. Nem is beszélve azokról a widgetekről, hogy „Kezdjen fogyókúrába”, ami annyit tud, hogy az ember kiteszi, ez az izécske megszámolja a napokat. Tipikusan semmi értelme, de legalább elmondható, hogy mennyire sok widget van, éljen. Az izzadtságcseppeket meg majd törölje le a tulajdonos a telefon széléről…
Ha bentebb haladunk, akkor két lapból álló menürendszert kapunk. A főlapon klasszikus menüvel találkozhatunk, itt vannak a fontos funkciók. Ha a jobb oldali fülecskére kattintunk felül, akkor pedig további három oldalnyi ikonra bukkanhatunk, ezeket jobbra-balra lehet lapozgatni, de ha nem akarunk ideggörcsöt kapni, akkor a kijelző bal és jobb alsó sarkát taperolva váltogassunk. A három lapon csoportosítva jelennek meg az alkalmazások, úgymint: kommunikáció, eszközök, multimédia. Persze van átfedés a klasszikus főmenü és a lapozgatós ikonhalom között, de jó ötlet volt így különszedni a funkciókat. A teljes menüstruktúrát egy videón mutatjuk be:
Ebben a Samsung készülékben is van „intelligens feloldás”, aminek szerintem nincs sok értelme. Ez annyit jelent, hogy a lezárt képernyőre egy előre kiválasztott betűt rajzolva úgy nyílik fel a zárolás, hogy rögtön az adott funkcióhoz repít minket a rendszer. Például a Java alkalmazások eléréséhez egy nagy J betűt formázhatunk az ujjunkkal, s ilyenkor aktívvá válik a kijelző, mi pedig azonnal a programok közé csöppenünk. Lehet, hogy ha az ember tudatosan figyel egy ideig arra, hogy használja ezt a funkciót, akkor gyorsít a használatban, de nekem 3-4 nap alatt nem sikerült ránevelnem magam.
Alapfunkciók
A telefonálás során a hangminőséggel sohasem volt gond, én is jól hallottam mindenkit, engem is jól hallottak mind GSM, mind UMTS hálózatot használva. Hívás közben a képernyőt lezárja a szoftver, ezt fel lehet oldani az oldalsó gomb hosszas nyomásával, így elérhető egy-két funkció, például a névjegyzék, a jegyzetfüzet, vagy az üzenetküldés, a teljes menürendszerhez azonban nem férünk hozzá. A kihangosítás kissé dobozszerű hangja elviselhető, mert cserébe elég hangos.
A névjegyzék 2000 férőhelyes, egy emberhez rengeteg adat felvihető, ha pedig nem lenne elég, akkor plusz mezők is csatolhatóak. A kontaktokhoz kép és videó is rendelhető, ez bejövő híváskor a fél kijelzőt tölti ki, ám mozgókép esetén a csengőhang a videóhoz rögzített zajongás lesz, ami nem túl praktikus. A névjegyzékben való keresést egy oldalra helyezett csúszka segíti, amely balkezesek miatt áttehető a másik oldalra, ezt lehúzva tudunk szaladni a kezdőbetűk között. A görgetéses módszer nem ajánlott, nagyon lassan gördülnek lefelé a nevek, csak a finomhangoláshoz jön jól, amikor a kezdőbetű már megvan.
Létezik egy úgynevezett fényképes telefonkönyv is, ami igazából inkább fényképes híváslista. Az utoljára velünk bájcsevegő kontaktokat pakolja ki egy félkör formájú listába, ezek között tudunk görgetni, s innen indíthatunk hívást, igazából két okból nincs sok értelme. Egyrészt nem érhető el egyetlen gombnyomással, az ikonos főmenü alsó, középső gombja repít ide, másrészt a klasszikus módszer, azaz a hívásindító gomb alapállapotban történő megnyomása egy sokkal jobban átlátható híváslistát ad, egyszerűbb ezt használni. Már csak azért is, mert a fényképes névjegyzékben elég döcögősen lehet gördíteni.
Az üzenetkezelésnél sikerült kihagyni a virtuális QWERTY gombsort, a telefonban hiába van mozgásérzékelő, az nem fordítja el itt a képet. Marad tehát a hagyományos, mobilos kiosztás, amellyel nem éppen leányálom a gépelés, pláne, hogy a szoftver néha indokolatlanul annak ellenére sem vesz figyelembe egy-egy leütést, hogy a tapicskolást visszajelző enyhe rezgést biztosítja. (Ez a furcsaság egyébként a menürendszer több pontján is megfigyelhető, random időközönként jön elő. Egyszer sikerült valahogyan a kijelző pufferét is telítenem, hosszas nyomkodásomra sehogyan nem reagált a szoftver, aztán elkezdte végigcsinálni mindazt, amit addig összekavartam: a végeredmény nem éppen az lett, ami miatt oly hevesen taperoltam vakon.)
SMS, MMS és email funkció is van, szöveges üzenetből 500 darab tárolható, az elektronikus levelek és az MMS üzenetek a belső, 80 megabájtos memóriába kerülnek. A telefonba épített email kliens képes a hitelesített SMTP szerverek kezelésére, csatolmányokkal is elboldogul. A szövegbevitelt T9 segítheti. Örültem volna, ha bizonyos szövegmezőknél (például email cím bevitelénél) a gombsor intelligensen átalakul, és nem a szimbólumok között kell keresgélni a pontot, vagy a "kukacot", egy smiley kirakása miatt is váltogatni kell a normál billentyűzet és a speciális karakterek között.
Iroda és alkalmazások
Igen bőséges szolgáltatáskínálattal rendelkezik az S5600 az irodai alkalmazások frontján. A naptár nem túl összetett cucc, egyféle esemény rögzíthető, itt mi adhatjuk meg a történés nevét, helyét és időtartamát, majd a felvitt rekordokat havi, heti és napi nézetben is megcsodálhatjuk. Az ébresztőóránál több időpont rögzíthető, ha egynél magasabb számú riasztásunk van, akkor közöttük oldalirányú mozgással tudunk közlekedni, s kapcsolgathatjuk őket ki-be.
A klasszikus egyéb alkalmazások is megvannak, a számológép ritka ronda darab, alapfunkciós, de használható, a stopper és a visszaszámláló nem szorul különösebb bemutatásra, miképpen az átváltó sem. A világóra szép térképet mutat, korrektül kiemelve az időzónákat, a diktafon viszont elég kis béna, mert csak öt percnyi hangot rögzít, ráadásul folyamatban levő beszélgetés közben nem elérhető.
Az S5600 hozzánk eljutott és itthon kapható verziójában nincs GPS vevő, állítólag bizonyos piacokon viszont van. A Google Maps így is benne figyel, de műhold hiányában a közeli mobiltornyok cellainformációira képes csak támaszkodni, ami azt jelenti, hogy a térképen csak a nagyjábóli helyzetünket tudja megmutatni.
Hasznosnak találtam viszont a beépített Acces szoftvert, amely PDF és Office dokumentumok megnézegetésére hivatott, aztán kiderült, hogy tetves mód lassú a történet, egy 11 oldalas, képek nélküli Word fájlban haladni, netán belenagyítani nagyon türelmes embereknek javasolt csak, iszonyatosan küzd a rendszer vele.
A játékok között van egy sereg demo és néhány ingyenes szoftver, amelyek alapvetően játszhatatlanok. A kijelző tapicskolásával kell vezényelni ezeket, ehhez képest ha bizonyos idő után nem nyomkodjuk meg a képernyőt (mert a játék menete épp ezt kívánja meg), akkor lezár az egész, de ha nem, akkor is totál véletlenszerű, hogy mikor érzékeli a nyomást a készülék, amely hol visszarezeg, hol nem, de ha vibrál, akkor sem mindig történik valami. Komoly felüdülést jelentett a rázkódással üzemeltethető dobókocka, tényleg.
Multimédia
Három megapixeles kamera autofókusz nélkül egy 60 ezer forintos készülékben? Ha ez vicc, akkor nagyon meredek, de lehet tetézni: nagyon rég láttam ennyire lassan exponáló telefont, több másodpercre van szüksége az szoftvernek ahhoz, hogy hajlandó legyen elsütni a képet. Persze azért a szokásos mókusvakítás most is megvan, ilyen a mosolyfotózás, vagy a sorozatfelvétel, amely 320x240 pixelben történhet. A beépített villanó leginkább magát az optikát burkolja fehér fátyolos fénybe, a sötét környezetben készült portréknál mindenki olyan, mintha épp angyallá változna.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
A fehéregyensúlyon és a fénymérés milyenségén kívül sok egyéb paraméter nem módosítható, mondjuk felesleges is lenne. Az elkészült képektől ne várjunk csodát (fent), ha szép az idő, akkor vállalható a produkció, amint azonban beúszik egy felhő, ez az optika megpusztul. Videót 320x240 pixelen rögzít a gép, kemény 15fps. A fotók visszanézéséről inkább nem nyilatkoznék hosszan, mert itt ki lehetne sípolni egy olyan öt perces komoly anyázást. Az egy dolog, hogy a Samsung által erőltetett szoftver elfordítja a képet, ha a telefon is helyzetet változtat, de hogy a legkisebb döntés hatására máris elkezdenek szaladni a fotók jobbra-balra, az kiverte a biztosítékot. Ha bele szeretnénk nagyítani egy képbe, akkor az erre adekvát ikon megnyomását követően kapunk egy skálát, amelynek a végein a plusz-mínusz gombokat kell nyomogatni. A júzer meg nyomja, nyomja, nyomja, csak nem mozdul semmi, aztán hopp! Egyszer csak - megőrizve a taperolásokat - hirtelen végrehajt a szoftver egy olyan 5-6 lépéses nagyítást. Uhh, no comment.
Zeneileg sem nagy durranás az eszköz, bár szoftveresen szinte minden megvan. Albumborító, háttérben futás, vannak előre gyártott hangzásképek, a kis ujjunkkal bele tudunk tekerni a számokba, amelyeket mindenféle módon listáz a telefon - igény szerint. Kihangosítva nem szól rosszul, de kissé halk, a meglepetés a füles "képében" érkezik, ez ugyanis kettészedhető, s a felvevőgombnál 3,5 mm-es jack csatlakozó keletkezik, amely nem csak azért praktikus, mert bármilyen headset használható, hanem azért is, mert szert tettünk egy microUSB-jack átalakítóra.
A muzikalitáshoz még két dolog sorolható: a perfekt FM-rádió, amely RDS információkat is megjelenít, illetve az úgynevezett zenekereső, amely a Samsung internetes adatbázisa alapján azonosíthatja be a rádióban játszott számot.
Adatátviteli szolgáltatások, summa
7,2 megabites HSDPA adatátvitelre képes a ketyere, ehhez mérten valami ütős böngészőre lett volna szükség, de nem jöt össze. Persze a fektetett nézet hasznos, csak ne akarjunk sehová semmit írni, mert amint szövegbevitelre kerül a sor, már fordul is vissza a kép, hogy feldobja a virtuális mobilos gombsort. Az oldal egy részére duplán kattintva az adott területet felnagyítja a szoftver, de a böngészőnek fogalma sincsen róla, hogy milyen széles egy hasáb, belenagyít úgy randomra, aztán húzogathatjuk az ujjunkkal össze-vissza a képet, ha olvasni is szeretnénk valamit.
Kárpótolhatnak a közösségi szolgáltatások, YouTube, Facebook, Flickr, Picasa... van itt minden, utóbbi háromra fel is lehet tölteni közvetlenül képet a telefonról, akárcsak a MySpace-re, a Friendsterre, vagy a Photbucketre. Örömteli, hogy van RSS olvasó, a widgetek között ott ül az AccuWeather és a Google keresőpanelje is.
Lokális szinten sztereó Bluetooth és USB kapcsolat létezik, az S5600-ban nincs WLAN. A mellékelt adatkábel használatakor vagy a mellékelt szoftvert is felrámoljuk, vagy a memóriakártya tartalmát láthatja a gép külső meghajtóként, ennél többet nem is várok el egy telefontól, pláne, hogy természetesen áramot is vesz fel a számítógépből a készülék. Ez nem is fog ártani, mert az 1000 mAh-es akkumulátor elég karcsú teljesítményt nyújt. Elvileg ugyanaz, mint az S5230 telepe, ott mégis duplaennyi készenléti időt ad meg a gyártó, most két napnál tovább ne nagyon számítsunk a készülékre.
Összegzés. Nagyon megpróbáltam pozitívan hozzáállni ehhez a készülékhez, mert azt gondoltam, hogy a Jet kapcsán talán kissé szigorúak voltunk. De nem, de nem. Itt van ez a készülék, és a következőek hiányoznak belőle: egy normális processzor, vagy egy normális programozó, aki tud optimalizálni. Az autofókusz, de az nagyon. A fektetett QWERTY, legalább a böngészőben, könyörgöm. Mondjuk egy okosabb böngésző sem ártana, ha már. Értelmes widgetek is jól jönnének, az akku alatt levő memóriakártyát már nem is számolom, nem is beszélve a WLAN támogatásról.
Ezer meg ezer sebből vérzik ez az izé, hiába gyúrtak közösségi szolgáltatásokra, meg normális headsetre, meg microUSB csatlakozóra, ezerszer inkább a bővíthető Nokia 5800 kellene, még akkor is, ha pár lepedővel drágább. Hogy mondjak pozitívumot is: az összeszerelés minősége és a beszélgetési hangminőség vitán felül kiváló, de ez kevés lesz az üdvösséghez. A TouchWiz rendszert vagy ki kéne teljesen kukázni, vagy pedig a nulláról újraírni. Ha már házon belül úgyis fabrikálják az Android telefont, akkor kell legyen összehasonlítása alapjuk, hogy hogyan kell normálisan megcsinálni egy érintésvezérelt felületet. Tessék átvenni a jó dolgokat, nem szégyen az, mindenki jobban járna.
Az érintésvezérelt telefonok frontján egy éve még úttörő Samsung (F480) leragadt. Felébredt a konkurencia és dolgozik. Leraknak egy S-Class menüt, csinálnak Symbian Touch felületet, Android alapú masinákat, ideje megráznia magát a koreai óriásnak. Mert ez így kevés lesz.
Bog
Specifikáció
| Samsung S5600 | ||
 |
Általános | |
| Technológia | GSM, UMTS | |
| Méret | 102,8 x 54,8 x 12,9 milliméter | |
| Tömeg | 96 gramm | |
| Színek | Fekete | |
| Kijelző | ||
| Kijelző mérete | 2,8 hüvelyk átlójú | |
| Kijelző felbontása | 240 x 400 pixel | |
| Kijelző típusa | TFT, kapacitív | |
| Memória | ||
| Telefonkönyv kapacitása | 2000 | |
| SMS memória / max. MMS méret | 500 / 300KB | |
| Belső memória | 80 MB | |
| Memória bővíthetősége | microSD (SDHC-kompatibilis) | |
| Adatátvitel | ||
| Frekvenciasávok | GSM 850/900/1800/1900 MHz | |
| GPRS / EDGE | van / van | |
| UMTS / HSDPA | van / van - 7,2 Mbit/s | |
| IrDA / Bluetooth | nincs / 2.1 (A2DP is) | |
| WiFi | nincs | |
| Push-to-talk / RSS | nincs / van | |
| GPS vevő | nincs | |
| Alapfunkciók | ||
| Profilok | vannak | |
| Vibra funkció | van | |
| Kihangosítás | van | |
| Hangtárcsázás / hangvezérlés | nincs / nincs | |
| Hangrögzítés | van - 5 perc | |
| Ébresztés | van, kikapcsolva is | |
| Prediktív szövegbevitel | van | |
| Szoftverek | ||
| Platform | Samsung TouchWiz | |
| WAP / HTML böngésző | van / van (WebKites) | |
| E-mail kliens | van | |
| Java | van | |
| Játékok | 6 darab | |
| Valutakonverter | van | |
| Extra szoftverek | Google Maps, dokumentumnézegető | |
| Multimédia | ||
| Fő kamera | 3,2 megapixeles, fixfókuszos | |
| Másodlagos kamera | van | |
| Videófelvétel | 320 x 240 @ 15 fps | |
| Zenelejátszó szoftver | van, háttérben is fut | |
| Hangszínszabályzó | van (előre beállított sémák) | |
| FM-rádió | van, RDS | |
| Üzemidő | ||
| Alap akkumulátor | 1000 mAh-s Li-Ion | |
| Készenléti idő | 300 óra | |
| Beszélgetési idő | 180 perc | |
| Egyebek | ||
| Érintőkijelző, Widgetek, mozgásérzékelő | ||
