Főbb újítások
A One UI első ránézésre is más. Ennek egyébként több oka is van, rögtön a gyári ikonszett cseréje, ami markánsan eltér a korábbitól, nekem kicsit rajzfilmszerűnek hat, de persze ezeket lehet cserélgetni később. Másrészt a leggyakrabban használt felületek (üzenetkezelés, tárcsázó, beállítások) sokkal szellősebbek, alapvetően abból kiindulva, hogy a kijelző alsó felén fogunk matatni, a felső részén pedig a matatásunkkal kapcsolatos információt érdemes látnunk. Ennek a megközelítésnek elsősorban az a vezérelve, hogy nagyobb kijelzős okostelefonokat is könnyebb lehessen egy kézzel kezelni, hiszen ha a képernyő felső részén nincs olyan gomb, kapcsoló, menüpont, vagy szövegmező, ami miatt oda kell nyúlnunk, akkor fogásváltás nélkül is el tudjuk intézni a teendők zömét. Ez a megközelítés persze csak azokra az alkalmazásokra és funkciókra érvényes, amelyek a Samsung sajátjai, de már így is sokat segít a dolog, noha azért elsőre sokszor azt érezni, hogy egy csomó területet kihasználatlanul hagy az interfész, de ez igazából nincs így.
Nézzünk erre néhány példát, mondjuk itt van az üzenetkezelés. Ha megnyitjuk, akkor a kijelző felső részét elfoglalja egy jókora Üzenetek felirat, alatta megjegyezve, hogy mennyi olvasatlan üzenetünk van. És ennyi, pont, ez foglalja el annak a területnek körülbelül a 35%-át, ahol egyébként egymás alatt az üzenetek listája kéne legyen. Viszont ha elkezdjük gördíteni a képernyőt, akkor ez a felirat ugyanúgy felcsúszik, mint a komplett lista és már rögtön el is tűnik. Másrészről pedig van egy olyan előnye, amivel nehéz vitatkozni: a legfrissebb üzenetek vannak mindig legfelül. Ha én megnyitom az üzenetek listáját, akkor az esetek zömében a friss dolgokra vagyok kíváncsi, tehát jó eséllyel a legfelső tételek közül fogok egyet választani, és ezek most “ujjközelben” vannak, hiszen nem a kijelző tetejére kerülnek, hanem a jókora Üzenetek felirat alá. Ugyanígy van a Beállítások menüpontnál, a Galériánál, az Óránál, a Notes és a Reminder esetében is.
Sokan várták már a gesztus alapú navigáció megjelenését is a Samsung eszközökben (bár az A-szériában már felütötte a fejét), amit egyébként az Andorid Pie már gyárilag is tartalmaz, de egy csomó gyártónál már a 8.1-es verzióra építkező UI is tudta, a Samsung a One UI-nál vezeti be. Ez gyakorlatilag kiváltja a navigációs sávot (ahol egyébként a gombok sorrendje állítható), ezzel több helyünk lesz a kijelzőn, az eddigi billentyűk helyett pedig az ujjunk lentről történő felhúzásával tudunk parancsokat kiadni. Pár óra alatt megszokható a dolog. Ahogyan a kissé megváltozott, de sokkal áttekinthetőbbnek tűnő értesítési függöny is örömet fog okozni, ezt továbbra is lehúzhatjuk az ujjlenyomat-olvasó segítésével (ha van ilyen hátul), vagy a menüben állva az ujjunk lefelé húzásával a kijelző bármely részén. A függöny most is kétfázisú, a gyorsgombok és a fényerő vannak a felső sávban, utánuk jönnek az értesítések, de ha még egyet gördítünk lefelé, akkor megkapjuk a komplett gyorsikon kínálatot úgy, hogy a One UI elveinek megfelelően az egész ikonlista a képernyő lenti részére csúszik, hogy könnyen választhassunk közülük.
Bekerült a funkciók közé az éjszakai mód, ami mindenhol fekete hátteret nyújt, legalábbis ahová a Samsung keze elér. Ez nyilván a menürendszer bugyrait és a Samsung alkalmazásait érinti (tárcsázó, üzenetek, galéria, óra, naptár, emlékeztető, fájlkezelő), ott sem mindet, például a Samsung saját böngészője, a diktafon vagy a Samsung Health maradt fehér háttér előtt, ez persze változhat még az idők során. A Note9-nél viszont nekem nagyon hiányzott, hogy az éjszakai módot nem lehet időzíteni, manuálisan kell kapcsolgatni, ami az AI-bullshit korszakában egy kicsit furcsa. Noha nem látunk bele a Samsung minden tervébe, de ezzel kapcsolatban azt mondták, hogy ez még változhat.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!