Bevezetés

A dél-koreaiak gigászi méretű táblagépe jószerivel meg is haladja a tablet kategóriakereteit, inkább nevezhető megjelenítőnek, esetleg AIO (All in One) érintőkijelzőnek, vagy bárminek, ami legalább halványan utal arra, hogy nyilvánvaló tablet mivolta ellenére ez nem az a kategória, amit bedobunk a táskánkba az iratok mellé, vagy párnák közt heverve, ölben megnézünk rajta egy filmet. Ez utóbbi még éppen nem lenne lehetetlen, bár a kialakítás nem kifejezetten kedvez a készülékkel való ilyen jellegű fizikai kontaktus kialakításának, plusz marha nehéz. Adott tehát egy eszköz, ami kis túlzással a Holdról is látszik, ebből kifolyólag a hordozhatóság erősen korlátozott – de legalábbis nagyon kell gyűlölni magunkat, hogy a hálószoba-nappali viszonylaton túl megkíséreljünk közlekedni vele, arról nem is beszélve, hogy igen kockázatos.

[+]

Azon túlmenően, hogy minden technológiát kicsit is kedvelő szemlélő szíve, ha megállni nem is fog, de minimum megdobban a View láttán, a technológiát kicsit is jobban kedvelők garantáltan elkezdenek lázasan kutatni valami elfogadható indok után, hogy miért is van szükségük egy ilyen holmira, mert a kell nekem érzés azért most is működik. Attól teljesen függetlenül, hogy nyilvánvalóan lehet élni egy ekkora jószág nélkül is, szükség – a szó klasszikus értelmében – meg végképp nincs rá. És természetesen minden felmerülő indokra jut legalább egy ellenérv. Teljesen elképzelhetőnek tartjuk, hogy remekül mutat és még némi gyakorlati haszonnal is bírhat például egy szálloda recepcióján, interaktív, egyéb okoseszközökkel relatív kényelmesen kommunikáló információs felületként, esetleg egy irodában szemléltetés gyanánt, amire egy másodlagos monitor is tökéletesen alkalmas ugye, és itt kábé megállt a kreativitásunk. Otthon ugyanis csak abban az esetben fog hiánypótlóként funkcionálni, ha tényleg nem szeretnénk egyebet csinálni, mint szökőévente egyszer egy dokumentumot megszerkeszteni, böngészni vagy kicsit nagyobb formában viszontlátni azt, amit egyébként a telefonunkon is nézegethetnénk.

[+]

Ha ekkora méretben nem is, a kategóriában azért akadnak kihívók, noha a legnagyobb alternatíva, ráadásul nem mai darab, mindössze 13,3 hüvelykes, ami a View 18,4-es képátlójához képest továbbra is igen aprócskának tűnik. Leszámítva, hogy a hivatkozott készülék, nevesint a Lenovo Yoga Tablet 2 Pro, a nyilván kisebb, de nem csak emiatt lényegesen jobb megjelenítő mellett rendelkezik például beépített projektorral, amivel akár 50 hüvelykes felületen is megtekinthetjük, amit megtekinteni szeretnénk. Tehetjük mindezt sokkal nagyobb akkumulátorkapacitás és beépített JBL mélynyomó társaságában. A következő aspiráns a falakon belülről támad, noha szintén nem egy friss eresztés, a Galaxy Note Pro 12.2, a koros hardver ellenére még mindig tisztességes teljesítményt nyújthat 2 GB rendszermemóriával és Snapdragon 800-zal szerelve, 2560 x 1600 (WQXGA) felbontással; elérhető LTE képes változatban, és van hozzá kapacitív érintőceruza. A harmadik említésre érdemes holmi az ASUS Transformer Pad TF303CL, ami már egészen mikroszkopikus a maga 10,1 hüvelykjével. Cserébe szintén LTE képes, magán a készüléken van többek között microHDMI csatlakozó, és jár hozzá egy touchpaddel felszerelt teljes értékű billentyűzetet integráló dokkoló is, amivel egy normál méretű 2.0-s USB csatlakozóra is szert tehetünk pluszban. Hogy a kegyetlenül erős, ujjlenyomat-olvasóval ellátott, 12,9 hüvelykes Apple iPad Pro-ról már ne is beszéljünk. Szóval, nem teng túl a kínálat monstre megjelenítővel szerelt készülékekből, főleg nem mobilos platformra építve, de mindegyik nyújt valamit, amivel versenyképes lehet, úgyhogy ha a View mást nem is tud felmutatni, mert egyébként nem nagyon, a hatalmas képernyő miatt mégis lehet esélye. Persze egy kerti parti alkalmával azért a fentieken is meg tudjuk tekinteni a családi fotókat közösségileg.

[+]

A gyártó nyilvánvalóan otthoni multimédiás szórakoztató berendezésnek szánja, amit csak abba a helyiségbe nem cipelhetünk magunkkal, amelyikbe nem akarjuk – meg van amelyikbe ugye nem praktikus, de erősen kell gondolkodni rajta, hogy valójában mihez is kezdenénk vele, ha egyszer csak a birtokunkba teremne egy ilyen. Komolyabb játékra a mutatós S Console alkalmazás előtelepítése ellenére sem igazán alkalmas, a TV-t kiváltandó azért ahhoz kicsi, és a TFT kijelző miatt a megjelenítés minősége is kevésbé impresszív. Digitális képkeretnek kissé drága lenne, ahogy egy böngészésre kihegyezett, kommersz asztali PC is kedvezőbb árfekvésben jönne ki egy kicsit nagyobb monitorral, nem beszélve a teljesen hagyományos, androidos kezelőfelületről, amin azért lehetett volna egy picit variálni a forma és a funkció közelítése érdekében. Ettől eltekintve marha jól néz ki, ha valahogy pozíciót fogtunk, kellemes a tartalomfogyasztás, amihez meglepően jól is szól, és egyébként is. Előbb vagy utóbb, de megtaláljuk azt a végső érvet, ami igazolja az olthatatlan vágyat, hogy szert tegyünk egy ilyen, hozzánk az XXL GSM-től érkezett holmira. Már, ha nem hagy totál hidegen az egész koncepció, mert akkor nem sok teteje látszik a dolognak, ami valószínűleg egyébként úgy is van.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!