Külső
Egy táblagép alapvetően egy nagy képernyő némi kerettel, szóval rendkívül nagy mozgástere nincs a formatevezőknek. A Tab 4 tökéletesen illeszkedik a Samsung eddigi tabletjeihez, márkajelzés nélkül is azonnal tudnánk, hogy a koreaiak terméke. Viszonylag szögletes, szolidan lekerekített sarkok és kellemesen vékony keret jellemzi. Miután ezt már a Galaxy Tab 3 is tudta, így aztán külsőleg nem is történt drasztikus változás, és erre csak ráerősítenek a változatlan fizikai paraméterek. Azért a súlyból csak sikerült faragni egy bő két dekát, így már csak alig pár grammal nehezebb, mint egy iPad Air. Ez jól is hangzik, csak épp minőség terén ennél jóval nagyobb a különbség. Az összeszereléssel nincs probléma, ám a műanyag borítás nekem nem nyerte el a tetszésem. A hátlap látszatra és tapintásra is olcsó hatású, a mintázat picit a bőrborítású Tab-ok hátát idézné, de azok ehhez képest bőven prémium benyomást keltenek (de legalább matt a felülete). Persze tudom, hogy használat közben a tablet előlapját bámuljuk legtöbbet, de igenis sokat számít, hogy kézben tartva kvázi érezzük-e azt az árkategóriát, amely a cédulán szerepel. A Tab 4 10.1 esetében sajnos az a válasz, hogy nem.
Szemből a névből kitalálhatóan 10,1 hüvelykes képernyő tárul elénk. Ez egy teljesen szimpla TFT panel, ehhez képest a fényerő és a betekintési szög is teljesen rendben van, a színek is elfogadhatóak. Ami nem, az a felbontás. Az 1280 x 800 pixel már kevés ebben a méretben, és főleg ilyen árkategóriánál. Normál távolságból is látszanak a pixelek, ami sajnos a fenti pozitívumokkal együtt se ad különösen jó képminőséget. Fekvő állapotban a képernyő felett egy Samsung felirat és előlapi kamera látszik. Meglepett, hogy az előd fényszenzorának nyoma sincs (pedig elég hasznos lenne), az értesítő LED legalább eddig is hiányzott. A lenti részen a Galaxy széria védjegye, a két érintős és egy fizikai gombból álló hármas vár minket. Másokkal együtt én se tartom ezt jónak, mert ha a tabletet álló (portré) helyzetben tartom, akkor biztosan be fognak zavarni, egy véletlen érintés vagy az ujjunk pont a Home billentyűt nyomja meg, és máris kiléptünk mondjuk a böngészőből.
Hátul még szimplább a helyzet, egy hatalmas sík lap az egész. Már esett szó a minőségéről, azt viszont nem említettem, hogy a készülék jelenleg kétféle színben létezik, feketében és fehérben, bár hozzátenném, hogy a fekete ezúttal is inkább egy erős sötétkéket jelent, de ezzel nincs baj. Az alul lévő kötelező szabvány feliratokon kívül még egy Samsung jelölés, illetve a kamera teljesen szimpla optikája foglalja itt a helyet.
Az oldalait körbejárva a két rövidebbik élen van egy-egy hangszóró, ez az elhelyezés egész jó sztereó hatást kelt. Ráadásul hangerőből sincs hiány, a meglepően vékony házból egész jó eredményt hoztak ki, na persze a minőség már szűkebb korlátok közé van szorítva. A baloldali részen lelünk rá a 3,5 mm-es kimenetre is. Alul középen találjuk a microUSB-t (mellette ott a mikrofon is), szerencsére a Samsung régóta leszokott már a saját Tab csatlakozójáról. Felülre jutott néhány gomb is, konkrétan itt tudjuk bekapcsolni és a hangerőt szabályozni. Ezeket se sikerült valami jól kivitelezni, a bekapcsoló szinte ki sem emelkedik, nehéz megnyomni. Van itt még két fontos dolog, a microSD és a microSIM nyílása, mindkettő fedél mögé rejtve.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
