Külső
Az első hivatalos képek után az élő találkozás is megerősítette azt, amit elsőre gondoltam: ez egy kicsinyített Galaxy S3. Többen is azt gondolták, hogy a Samsung zászlóshajóját tartom a kezemben, amire egyébként a fehér színe is ügyesen rájátszott. Viszont a formai hasonlóságok mellett jelentősen kisebb a csúcsmodellnél. Ez persze sokaknak vonzó lehet, hiszen az S DuoS valóban egy átlagos kézzel is jól kezelhető eszköz. A hófehér borítást csak a szélein körbefutó, szálcsiszolásra hasonlító mintával ellátott ezüst csík oldja. Amúgy én egyáltalán nem vagyok fehér mobil rajongó, de ez szerintem kifejezetten jól néz ki ebben a színben. Színek ide vagy oda, a minőséggel ezúttal sincs gond. Külön jó pont, hogy a donor S3-hoz képest a hátlap nem lakkozott, hanem matt felületű, viszont ez is kissé csúszós. Mindenhol műanyaggal találkozunk, de ez ne vegye el a kedvünket. A telefon teljesen patent módon össze van rakva, semmi lötyögés, illesztési hézagok, nyikorgás, de ezt már megszokhattuk a gyártótól.
Az előlapon szokásosan a kijelző a fő téma. Ezúttal 4 hüvelykes képátlót kapunk, ami valóban emberi méret. A panel egy klasszikus TFT, multi-touch, WVGA felbontással és 16 millió színnel. Ezek alapján semmi extra, pedig bekapcsolás után kiderül, hogy van mire büszkének lennie. A színek kifejezetten szépek rajta, nagyon jó kontraszt, nagy fényerő, tiszta és éles kép, illetve kiváló betekintési szög jellemzi és napfényben sem kell lemondanunk ezekről. A képernyő alatt a Samsung metodikája szerint egy fizikai és két érintős gomb vár minket. Az első a Home szerepét tölti be, míg a két érintős az Opciók és a Vissza funkcióra vannak. Felül helyezkedik el a hangszóró, ez elég masszívan tud ordítani, de maximumon már kissé torzít. Mellette előlapi kamera és a közelségérzékelő szenzor figyel ránk. Sajnos a fényszabályzót kihagyták, ami elég kellemetlen, mert beltérben, nagy fényerőn a szemünket kiégeti, az akkut meg gyorsan meríti, ezért vagy manuálisan állítgatjuk vagy belőjjük egy kompromisszumos szintre (én 50%-ra tettem, az jó volt minden körülmény között).
Hátul nem sok izgalmas található, a nagy fehér felületet a kamera szolid lencséje töri meg. Mellette egy LED-et is találunk, ami igen komoly fényerővel rendelkezik és egy külön widgettel zseblámpaként is funkcionál, amire abszolút alkalmas. Kicsivel odébb egy apró nyíláson jut el hozzánk a kihangosító hangja. Bár dübörgő mélyeket most se várhatunk, a maximum hangerő több mint elég és még ekkor is minimális a torzítása.
Az oldalait se tömték tele haszontalan dolgokkal. Felül találjuk a 3,5 mm-es aljzatot, ha pedig a mikrofont vagy a microUSB-t keresnénk, akkor alul megtaláljuk őket. Balra került a hangerőszabályzó, jobbra pedig a bekapcsoló/lezáró billentyű és (minő meglepetés) a microSD helye, melyet egy ajtó véd. Ennek azért biztosan sokan örülnek, hiszen még a legtöbb telefonnál ha kikapcsolni nem is kell a kártyacseréhez, a hátlapot le kell szedni, ami nem mindig hálás feladat.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
