Külső
A Samsungot sem kell félteni, tudták, hogyan lehet a fejlesztési költségeket ügyesen lefaragni. Konkrétan formatervezésre nem is kellett költeni. Fogták az Amerikában Captivate néven futó (és máshol nem kapható) Galaxy S variáns házát és erre építették fel az Armani style-t. Nem feltétlenül rossz lépés ez, mert sokak szerint a számtalan Galaxy S változat közül ez az egyik legszebb. Az én véleményem is hasonló, ez az Armani kivitel legalábbis igen vonzóra sikerült. A vékony, szögletesre vett forma, a matt mélybarna szín ízléses, de mégse túlzottan hivalkodó, mint mondjuk egy Vertu. A szépséghez hozzájön, hogy minőségben sem alkudtak meg a mérnökök. A burkolat nagy része fémből van, a hátlap valódi, mart mintázata nagyon jó fogást ad neki. Minden teljesen masszívan és hibátlanul van összerakva, lötyögés, nyikorgás szóba sem jöhet, ennek ilyennek kell lennie. Érdekes amúgy, hogy a fém ellenére csupán néhány grammal nehezebb a normál Galaxy S-hez képest.
Az előlapot jó szokás szerint a Gorilla Glass edzett üveg borítja. Ez alatt egy 4 hüvelykes Super AMOLED kijelző működik, WVGA (480x800 pixel) felbontással és 16 millió színnel. Természetesen kapacitív és multi-touch is, szóval nem sok panaszunk lehet rá. A képminősége igen jó, napfényben remekül látható, a betekintési szög sem adhat okot a panaszra. Érdekesség, hogy a vele együtt nálam járt Nexus S kijelzőjéhez képest az Armanit kicsit jobbnak éreztem. Picivel nagyobb fényerő, finomabb fényszabályzás és éles szögben sem torzuló színek jellemezték (a Nexus S-nél nagyon erős szögnél a fehér szín kissé elkékesedett). Az is érdekes volt, hogy a Nexus S-nél elvileg zsírtaszító bevonat is van, ehhez képest az Armani kijelzőjét ezerszer könnyebb volt tisztán tartani. Felül egy Girgio Armani felirat, tőle balra fény- és távolságmérő szenzorok, legfelül pedig a hangszóró. Az alsó térfélre az Android hagyományos négy gombja jutott, érintős kivitelben. A sorrendet itt is megvariálták, úgyhogy némi megszokást igényel.
A hátlap a már említett mart domborminta miatt is nagyon szép, és végre nem lepattintós. Az alsó műanyag részt kell meghúzni, ekkor a fémlap kiemelhető a helyéről. Az öt csík alól szól a kihangosító hangszóró, mégpedig egész normális minőségben és igen jó hangerővel. Mivel az akkufedél némileg süllyesztett, ezért asztalra téve sem némul el komolyabb mértékben. Legfelül csöndben és csicsa nélkül bújik meg a kamera optikája.
Oldalt is kerülték a zsúfoltságot, ennek megfelelően alul kizárólag a mikrofon lakozik, jobbra a bekapcsoló/zároló billentyű, míg balra a hangerőszabályzó került elhelyezésre. A teteje kicsit érdekesebb, itt vannak a csatlakozók. A 3,5 mm-es jack kapott egy kis krómgyűrűt, a microUSB viszont még ennél is jobban járt. Ezt ugyanis egy elhúzható kis ajtó mögé rejtették.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
