Bevezető, külső
Az Oppo és a OnePlus kistestvéreként szintén a BBK Electronics családjában feltűnt gyártó úgy tűnik, a vezeték nélküli sztereó fülhallgatók piacára is megpróbálja átültetni azt, amivel az okostelefonos szegmensben sikert ért el, vagyis minél nyomottabb áron kínálni minél jobb teljesítményt. A 2018-ban az Oppo spin-offjaként megalapított márka 2019 elején tartotta első bemutatóját Kínában, majd 2019 közepére már az európai piacon is megjelentek. Magyarországon 2021-ben kezdődött a márka hivatalos jelenléte, azóta pedig úgy jönnek fel, mint a talajvíz. A telefonok mellett pedig immáron itthon is elkezdték a kiegészítőiket is bevezetni, köztük fülhallgatókat és okosórákat, fitneszpántokat. Mai tesztünk alanya is a kiegészítők közül érkezett, egy TWS fülhallgatóról van szó.
[+]
A sárga papírdobozt kinyitva semmi meglepőre ne számítsunk, a fedelet leemelve egyből a töltőtokkal, benne pedig a fülhallgatókkal nézünk farkasszemet. Ezt kiemelve a szokásos papírokat, egy USB-A - USB-C kábelt, valamint a kicsi és nagy méretű gumiharangokat rejti a csomagolás. A fülhallgatókon a közepes méretű gumik vannak, az én teljesen átlagos méretű fülemben ezek kényelmesen megültek, de nincs két egyforma fül. A szilikon minősége közepes, nem bántóan rossz, viszont személy szerint én inkább cserélném memóriahabos harangokra a gyáriakat hosszú távon.
[+]
A fülesek könnyűek, 8,2 grammos súlyukkal nem húzzák vagy nyomják az ember fülét. A kialakításuk számomra kényelmes volt, nem kellett igazgatnom őket, nem álltak nagyon ki a fülemből és a szár sem volt túl hosszú, nem akadtam be vele a sálamba és a maszkomba sem. Stabilan ült a hallójáratomban és a fülkagylómban is a Buds, egy másfél órás edzést is simán végig tudtam csinálni velük anélkül, hogy akár csak egyszer meg kellett volna igazítani őket. Az csak plusz jóság, hogy megkapták az IPX5 minősítést, így az izzadság miatt sem kellett aggódnom.
[+]
A tok alján találjuk az USB-C csatlakozót, ezen keresztül tölthetünk, vezeték nélküli opció nincsen. Tíz perc a hálózaton két órányi zenelejátszásra elég naftát tol a Buds Air 2-be, a fülhallgatók pedig egy teljes töltéssel nagyjából négy órányi folyamatos zenelejátszásra képesek tapasztalataim szerint, a gyártó ötöt ígér. A tok húsz órányi extra energiát tárol. Androidon a telepíthető app az értesítések közt jelzi, mennyi maradt még a fülhallgatóban, iOS-en pedig a 14-es rendszertől fölfele a gyári akkumulátorok widgeten lehet látni ugyanezt.
[+]
A fülesek hordozója műanyag, felülete ujjlenyomat-mágnesként működő fényes fekete (majdnem zongora-fekete) színű, rajta a töltőn kívül egy szolid, szürke színű Realme felirat, efelett egy zölden vagy fehéren világító LED, a jobb oldalon pedig egy gomb található, mellyel meggyőzhetjük a fülhallgatót a párosításról. Az első alkalommal elég egyébként felnyitni a mágnessel kellő erősséggel záródó fedelet, Androidon a Google Fast Pair egyből észlelni is fogja a fülhallgatót, iOS-en pedig a Beállításokon belüli Bluetooth menüben kell manuálisan kiválasztani a látható eszközök közül.
[+]
A tok kialakításával egy problémám volt — amellett, hogy rövid távon az ujjlenyomatokat, hosszú távon pedig a karcokat gyűjti —, mégpedig az, hogy a fülhallgatókat a kelleténél erősebben tartja helyén a mágnes. Ez, plusz a fülesek csúszós felülete együtt azt eredményezte, hogy néha nem sikerült őket elsőre kivenni. Az is furcsa volt számomra, hogy miután kivettem a fülest a tokból, 180 fokot kellett rajta fordítani fülbe kerülés előtt, de ez valószínűleg a szokás hatalma miatt volt, mivel a saját fülhallgatómmal nem kell ezt eljátszani.
Telefonos kapcsolat
Ahhoz, hogy teljes tudását kihasználhassuk a fülhallgatónak, kell a gyártó saját alkalmazása. Ez az App Store-ból, a Google Play-ből beszerezhető, aki HMS rendszerű telefont használ, annak pedig lehetősége van a Realme weboldaláról leszedni egy APK-t, és azzal próbálkozni. Én utóbbit nem tettem meg, csak iOS-en és Androidon próbáltam ki a programot, ami minden egyes megnyitáskor három felugró ablakban akart rávenni arra, hogy engedélyezzem neki a telefon helyadatainak folyamatos elérését.
iOS alkalmazás [+]
Az app felépítése egyszerű, használata már nem annyira. Első lépésként regisztrálni kell egy HeyTap-fiókot, anélkül nem tudunk semmit csinálni. Ha ezzel megvagyunk, párosíthatjuk a kívánt eszközöket, szerencsére ez gyorsan megvan, a telefonra csatlakozó eszközök közül automatikusan behúzta a fülhallgatót. Bár a regisztráció során Magyarországot adtam meg régiónak, a teszthez használt telefonokon pedig a magyar az elsődleges nyelv, mégis csak angolul működött a Link, ami ugyan nem jelent gondot, mert minimális angoltudással már simán érthető, hogy mi mit csinál, mégis furcsa volt.
Android alkalmazás [+]
Droidon és almán is megegyezik a kezelőfelület: láthatjuk a fülhallgatóknak és a toknak a töltöttségét, állíthatjuk a zajszűrést — ANC, normál, transzparens módok közt —, választhatunk három előre beállított hangmód közül — Bass Boost+ (basszuskiemelés), Dynamic (dinamikus, ez az alapértelmezett), Bright (világos) —, bekapcsolhatjuk a hangerőnövelést, aktiválhatjuk a játék módot a 88 milliszekundumos késleltetésért és azt, hogy érzékelje az eszköz, mikor van a fülünkben. Beállíthatjuk még az automata válasznak nevezett opciót, amivel elég egyet kivenni a két fülhallgató közül, ha hívásunk érkezik, a telefon klasszikus Bluetooth headsetként érzékelve arra küldi rá a fogadott hívást. Az utolsó menüpontban pedig a fülesek szárának tetején található érintőfelületet állíthatjuk be.
[+]
Van lehetőségünk fülesenként parancsokat rendelni dupla vagy tripla koppintáshoz, illetve nyomva tartáshoz. Az is lehetőség, hogy mindkét fülhallgató egyszeri nyomva tartására programozzunk be valamit, a kiadható parancsok megegyeznek: Lejátszás / Szünet, Következő szám, Előző szám, Hangasszisztens, Zajszűrés / Normál / Átengedés közti váltás, Játék mód. A tapizható felület kielégítően nagy, az érzékelés pontos. A Huawei Freebuds fülhallgatójában látott húzással történő hangerőállítást hiányoltam, ha már ilyen hosszú szára van az eszköznek, elfért volna. Annak érzékelése, hogy a Buds mikor lett a fülbe berakva vagy onnan kivéve, tökéletesen működik, a mikrofonok minőségére pedig nem volt panasz a hívott fél oldaláról. Összesen négy mikrofon van az eszközön, ezek felelnek az aktív zajszűrésért és a hívásokért is.
ANC, hangminőség, verdikt
A zajszűrés 25 decibelig képes megfogni a hangokat, ezzel a számítógép zúgása és a munkatársak beszélgetése az irodában kiszűrhető, az újabb villamosok hangja is eltűnik, az autóforgalom viszont már áttöri a kaput. Az ANC a fülemben nem keltette a nyomás kellemetlen érzését, amit például az LG Tone Free (FP8W) zajszűrése igen. A transzparens módot bekapcsolva, számomra kissé kevés volt, amit átengedett a Buds a külvilágból, ha valakihez beszélnem kellett, inkább kivettem addig a fülest. (Már csak illemből is). A mikrofonok kapcsán ez egyébként a hívásoknál is visszaköszönt, volt olyan, aki szerint a szokásosnál halkabb voltam a vonal túlsó végén. Az ANC és a transzparens mód is folyamatos halk zúgással jár, jobb rá felkészülnie az arra érzékenyeknek.
[+]
A hangokat 10 milliméteres driverek szólaltatják meg 20 és 20 000 Hz között, a minőség pedig ezen az árszinten abszolút rendben van, de csodát ne várjunk tőle. A Realme a Chainsmokersszel közösen állította be a hangzást, ami érződik a fülhallgatón, az elektronikára épülő rádiópop és dance szól a legjobban. A részletesség okénak mondható, a térérzet minimális, a legnagyobb hangsúly a középen van, majd a mélyeken, a magas viszont az egyébként legkiegyensúlyozottabb eredményt adó Dinamikus hangbeállítás mellett is üresen cseng.
Ezen lehet rontani, ha az ember bekapcsolja a Hangerőnövelőt, ami — nem meglepő módon —, megküldi extra hangerővel a fülhallgatókat, torzítva ezzel minden létező hangot, viszont brutális hangerőt elérve. Ám abból kiindulva, hogy gyakran két ülés távolságból is hallom a villamoson, mire bólogatnak fülhallgatójukkal mások, biztosan lesz olyan, akinek az extra hangerő imponálni fog. Játszhatunk még a korábban említett Bass Boost+ és a Bright móddal is, előbbi bizonyos műfajok esetén akár előnyös is lehet, mert némileg öblösebb, mélyeket ad, utóbbi viszont csak annyit tesz, hogy eltompít az ének kivételével minden mást, ezzel olyan érzést keltve, mintha egy Sokol előtt álló előadót hallgatnánk.
[+]
Első hallgatásra Curtis Harding If Words Were Flowers-ét játszottam végig a fülesen, és annyira lapos volt az egész, hogy szinte már leírtam magamban a Buds-ot. Majd eszembe jutott, hogy valószínűleg az emberek java azért inkább hallgat elektronikát, popot és hip-hopot, mint soult. Úgyhogy végigtoltam Anna of the North Dream Girljét és MØ Motordrome-jának eddig megjelent dalait is, egyből sokkal tetszetősebb, dinamikusabb élményt kaptam. Próbálkoztam még Kanye West Yeezusával és PJ Harvey Rid of Me-jével is, a mélyek a számomra kellemesnél több hangsúlyt kaptak mindkét albumnál a többi hang kárára, utóbbinál néha el is nyomták Polly Jean hangját. Viszont pozitívan jegyeztem fel, hogy a Rid of Me címadó dalát, melynek első két perce általában elveszik a semmiben az olcsóbb fülhallgatókon, a Realme eszköze hallgatható minőségben vissza tudta adni. A zene forrása minden esetben az Apple Music volt (24 bit / 44,1 kHz, ALAC), kipróbáltam a fülhallgatót a támogatott AAC és SBC kodekkel is, az SBC-vel kellemesebben szólt a Buds.
Fehérben is létezik [+]
Összegezve a zenei élményt, az előítéleteimmel vártnál jobb hangminőséget kaptam, az olcsó fülhallgatókra jellemző betegségektől azonban teljesen nem mentes a Buds Air 2 sem, vagyis a közép a leghangsúlyosabb, kissé dobozszerű végeredménnyel. Használat közben hibával nem találkoztam, az akkumulátoros üzemidő több, mint jó, a kényelem is megfelelő. A kisebb hiányosságok mellett az egyetlen nagyobb panaszom a multipont-támogatás hiányára lehet, bár 16 ezer forintért ez megkérdőjelezhető. A Bluetooth 5.2-t használó fülhallgató ugyan képes egyszerre két eszközhöz is csatlakozni, de a gyors és automata váltásra közöttük nincs lehetőség, így a laptopról való zenehallgatás közben a hívást nem fogjuk tudni felvenni. Szerencsére a vezeték nélküli kapcsolat stabil, egy hét használat alatt egy eszköz sem dobta el.
Ha valaki olcsón szeretne TWS fülest venni, a lehetséges alternatívák között szerepel a Honor Choice, 11 ezer forint körül, de ANC nélkül. Ha valaki szár nélküli fülest szeretne, opció lehet még a Hama Spirit Chop 12 ezerért, viszont ott sincs zajszűrés, ráadásul a Hama eszköze a nedvességet is kevésbé bírja. A Realme fülhallgatójával egy árban lép be a piacra a Skullcandy Dime, viszont az előbb felsorolt hiányosságok ott is megvannak, ráadásul a gyengébb üzemidő is a Buds Air 2 malmára hajtja a szelet, mely megérdemli a nagyobb közönség figyelmét és a tetszett plecsnit is.
 |
| Realme Buds Air 2 |
Virág Dani
