Multimédia

A legelső Poco pont kamerában nem volt túl izmos, itt most annyiban más a helyzet, hogy a hasonló Xiaomi modellek kamerájából mixelte össze a gyártó az X3 NFC-ben található szettet. Ez áll egy 64 megapixeles főkamerából, ami quad-Byer szenzoros, tehát a legjobb képeket 16 megapixelben lövi, van mellette egy 13 megapixeles ultraszéles modul, de ebben nincs autofókusz, kapunk egy 2 megapixeles makró lencsét (köszi), plusz egy szintén 2 megapixeles mélységszenzort. Optikai stabilizáció egyik lencse mögött sincs, de elektronikus azért van és egész ügyes.

[+]

A kameraszoftverrel továbbra is akadnak apró problémák, néhol jobbra, néhol balra találunk meg üzemmódokat (a két lencse között pedig a kereső jobb oldalán levő pöttyel lehet váltani, de a makró az külön van balról előhúzva), videózás közben itt sem lehet a látószögek között váltani, az esti mód pedig csak a főkamerával működik. A két megapixelek makróra csak azért nem mondjuk, hogy tök felesleges, mert van benne fókuszálási lehetőség és korábban felhívta a figyelmünket egy olvasónk arra, hogy ő speciel nagyítónak használja. Jelentem: én is használtam, mert egy Brother varrógép ikertűjének a specifikációját képtelen voltam szabad szemmel elolvasni (lévén a tűbe van belegravírozva okosan). De jöjjön pár példa:

Jó, ez olyan, amilyen, ha eltalálja a fókuszt a gép, akkor tényleg lesz egy fotónk, nem túl nagy felbontásban, de a célnak megfelel. A főkamera viszont az F/1,9-es apertúrjáával és az 1/1,73 inches szenzorával eggyel ígéretesebb, szóval a lenti példákban soronként haladunk 64 megapixel, 16 megapixel, kétszeres zoom és ultraszéles látószög sorrendjében:

64 megapixelben fotózni elég felesleges, natív felbontás esetén már bőven vannak hibák mind a lencserajzolat, mind a vonalélesség kapcsán, 16 megapixelen viszont hellyel-közzel rendben vannak a képek. A túlszaturált képi világot indukáló AI módot ezúttal kikapcsoltam, a vízjelet viszont nem (pedig azt is ki szoktuk), szóval bocs, elfelejtettem. A dinamikatartomány lehetne jobb, ahol a világos és sötét részek találkoznak, ott néha belilulnak a kontúrok (kromatikus aberráció), a vonalélességre és a fehéregyensúlyra viszont nincs panasz, a zajkezelés is példás. Az ultraszéles lencse azonban elég gyenge, ott összemosódnak a részletek még jó fényviszonyok esetén is, a kétszeres zoom pedig digitális, ugyan 64 megapixelből vág, de jóval gyengébb a vonalélesség, mint nélküle. Négy esti képet is prezentálnék, hát itt van még tere a fejlődésnek, de a fehéregyensúly rendben van, viszont a részletek megjelenésén és az élességen még lehetne dolgozni:

Az előlapi kamera 20 megapixeles felbontásra képes, a normálnál egy kicsit szélesebb a látószög, hogy ne kelljen karhosszabbítóval dolgoznunk a szelfik érdekében. Nappal és este is csináltam egy-egy felvételt, csak a rend kedvéért.

Fent 4K-s, 30 fps sebességű videókat talál az érdeklődő nappali környezetben a normál és az ultraszéles látószöggel egyaránt. A “folytonos videó” névre keresztelt szuperstabit nem kapcsoltam be, de a gyári elektronikus stabilizációt engedélyeztem, igazából a kézremegéseket elég jól megszűri ez is úgy, hogy közben nem veri le a felbontást Full HD-ra. Viszont továbbra is eléggé haragszom azért, mert nem lehet váltani a lencsék között menet közben, miközben a szoftver odarakja a zoom-csúszkát a kereső jobb oldalára, de mindkét esetben csak digitálisan tudunk belenagyítani a felvételbe, ami főleg az ultraszéles látószög esetén alig jár szebb eredménnyel, mint egy hányás.

Fent két esti videót lehet megtekinteni (itt már azért az ultraszéles látószög használatát csak mazochistáknak javasolnám), a normál kamerával sem leszünk Zsigmond Vilmos szintjén, de hellyel-közzel megfelelő az eredmény. És végül jöjjön két szelfi videó (nappal és este), itt sokat dobna az eredményen egy agresszívabb stabilizáció (abból a 20 megapixelből bőven leeshetnek képpontok az ügy érdekében), de inkább csak átlagos az eredmény.

[+]

Zenei fronton sincs ok panaszra. Egyrészt jack, helló, de régen láttalak, nahát, nem változtál semmit. Másrészt a felső beszédhangszóró is besegít a sztereó élménybe, ha kihangosítva toljuk a kontentet, nem mondom, hogy letettem a hajam a hangerőtől és a minőségtől, de jóval potensebb a produkció így, mintha csak alul tolná ki a zenét a masina. A MIUI zenelejátszója is kellemes, szerethető felület, van benne elvalváskapolcsó, equalizer, sötét mód, még a fejhallgató gombjainak funkcióit is lehet állítani. És nagy szeretettel köszöntöm az FM-rádiót is, amely a jack bemenetre dugott headset zsinórját igényli antenna gyanánt.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!