Poco X3 NFC - minden, ami kell

Hardver, UI

A Poco márkájú cuccok híresek arról, hogy egységnyi pénzért az árszegmensben jellemzőnél egy fokkal jobb hardver nyújtanak. Ezúttal sem fogunk csalódni, 80 lepedőért nyilván nem megoldható a legdurvább Snapdragon, de a 732G nevű chipsetre nem lesz panasz, ez ugyanis a 750G testvére, amiben nincs 5G. Minden másban kvázi ugyanaz, a 750G-vel szerelt, eddig nálunk járt telefonok pedig jól teljesítettek mind tempóban, mind pedig fogyasztásban. Ebben jó partner a 120 Hz-re is állítható kijelzőfrissítés, ami azonban visszalép 60 Hz-re egy csomó alkalmazás esetében (böngésző, YouTube, Maps…). Itt egyébként néha van a görgetéseknél akadás, ha valakit ez nagyon zavar (és látja egyáltalán), akkor a fejlesztői módban lehet turkálni annak érdekében, hogy mindig fix 120 Hz-en frissüljön a kijelző, de ez azért szippant rendesen az akkumulátorból is.

A fenti sebességtesztek alapján a Poco X3 NFC a saját árkategóriáján belül mindenképpen király, a 6 GB RAM elég bőséges ahhoz, hogy ne akadjon alkalmazásváltáskor sem, létezik 64 és 128 GB tárhellyel felszerelt változat is, Marci ez utóbbira tett szert. A rendszer pedig szokás szerint Android (a 10-es verzió), amire a MIUI 12-es kiadása ül rá. Pont a Mi 10T Pro tesztje apropóján veséztük ki a friss MIUI újdonságait és apróbb hibáit (például ugyanolyan nevű opciók a beállításokon belül), ezeket idővel amúgy is korrektúrázzák, mert elég gyakran jönnek apró frissítések. Még augusztusi biztonsági csomag volt a terméken, amikor előbújt a dobozból, de azóta rákerült a legfrissebb verzió, ami a teszt írásakor a 12.0.4-es MIUI Global volt októberi hibajavító csomaggal.

Hirdetés

[+]

Aki már látott MIUI-t, annak is hozott újdonságot a 12-es kiadás, itt van ugye az iOS-nyúlás Irányítóközpont, igény szerint van alkalmazásmenü, jöttek új, élő háttérképek és animációk, letisztultabb lett az ikonok rajzolata, a betűtípuson is változtattak kissé, a MIUI eddig is egy nagyon alaposan testreszabható rendszer volt, emiatt pedig sokan kedvelik. Vannak már lebegő ablakok, a Mi Share is a fedélzeti szolgáltatáskínálat része, amely nem csak Xiaomi, hanem BBK-s (Oppo, Vivo és Realme) telefonokkal is együtt tud működni, a gyári alkalmazáskínálat pedig alapvetően tényleg úgy épül fel, hogy a fontos 3rd party szoftverek megvannak.

[+]

Kivéve azt a mappát, aminek Játékok a neve és tényleg van benne öt játék, ez a legtöbb júzernek instant törlés lesz. A további alkalmazások folderben viszont a Facebook, a WPS Office és a Netflix adott, az eszközöknél pedig ott a QR-olvasó (Szkenner néven), a diktafon, a remek számológép és az iránytű, nyilván megvan a Mi Távirányító, ami az infraporttal dolgozik össze, akad fájlkezelő, ami a Google Drive tárhelyünket is kezeli (és éppen ezért szoktuk HMS rendszerű telefonokhoz is ajánlani), plusz most is megkapjuk a telefonkezelőt, amiben tárhelytisztítás (ami külön menüpontként is a rendszer része), biztonsági opciók, adatforgalomkezelés, energiamenedzsment és tiltólista is van.

[+]

Nagy öröm, hogy a felső hangszórórács mellett van egy apró értesítési LED, találunk rendszerszintű sötét módot, el lehet maszkolni a kameralukat egy fekete sávval, ráadásul kétféle módon is aszerint, hogy az értesítési sávot ebben akarjuk tartani, vagy egy szinttel lentebb óhajtjuk látni. Ezt egyébként külön-külön is paraméterezhetjük az összes alkalmazás kapcsán. Van egykezes mód, vállalati mód, szóval tényleg minden extrával rendelkezik a MIUI, amit manapság okostelefonos interfész kapcsán már kitaláltak, csak győzzük átnyálazni az opciókat, azért nem minden van mindig ott, ahol a leginkább logikusnak érződik.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!