Hirdetés
Multimédia
Egy ilyen árfekvésű telefonnál nem szoktunk sokat várni a kamerától, ugyanakkor egy OnePlus terméknél mégiscsak voltak titkon olyan reményeink, hogy bár ez a legolcsóbb modell, talán mégsem lesz a képalkotási eszköztár teljesen esélytelen. Ránézésre a hármas kameraszett nem tűnik nagyon extrának, papíron sem ígéretes, hiszen a 13 megapixeles (F/2,2, PDAF) főkamera az egyetlen értékelhető összetevő, a mellette levő makrólencse 2 megapixelben rögzít, a harmadik szereplő pedig csak egy mélységszenzor. Szóval nem voltak különösebb elvárásaim, csak bíztam benne, hogy ebből a felhozatalból ki tud préselni mégis valamit a OnePlus. Nappal ezt préselte ki:
Este pedig ezt:
És akkor le is vonhatjuk a konklúziót: a Nord N100 legnagyobb spórolási faktora pont a kamera. Nem akkora gyötrelem, mint amit a Nokia 3.4 mutat, de sajnos elmarad a kategória jobb vételeitől nem csak a látószögek variálhatóságának kapcsán, hanem főleg képminőségben ezt a produkciót megeszi reggelire a Redmi Note 8T, de már a Honor 20e is. Nappal is van gond, nem véletlen, hogy az automatika állandóan erőlteti a HDR, annyira szűk a dinamikatartomány. A vonalélesség esetleges, zaj viszont nincs, helyette inkább a blur effecttel tolja pofán a képeket az algoritmus. Ha azt nézem, hogy a 3.4-es Nokia mit csinált, akkor lehetnék akár tök pozitív is, de ez nem a OnePlus dicsérete, hanem a Nokia még intenzívebb megalázása. A hasonló árfekvésű telefonok sokkal ügyesebbek nem csak nappal, hanem este is, itt még éjszakai mód sincs, többelemes expozícióról ne is álmodjunk. És az előlapi kamera sem egy sikersztori, nappal még sem egy nagy eresztés, és este is vérszegény.
Fent vannak a videók, stabilizáció egyáltalán nincs, a kézmozgásokat semmi nem csillapítja, a maximális felbontás Full HD és 30 fps, de sajnos a mozgóképek kapcsán is komoly kihívásokkal küzd a rendszer, este elő sem érdemes venni. Nagyon kár, mert eddig a pontig a Nord N100 egy potenciális jó vételnek tűnt, de igazából már a specifikáció átböngészésekor lehetett érezni, hogy a képalkotás lesz a termék leggyengébb pontja. Ez nem méltó a OnePlus névhez, hiába ügyesek a magasabb kategóriás telefonok a márkán belül fotózás kapcsán, hiába vannak valószínűleg tehetséges mérnökök és fejlesztők a megfelelő irodákban, az örökbecsű mondás itt is áll: szarból nem lehet várat építeni. Valószínűleg ez a maximum, amit ebből a 13 megapixeles szenzorból ki lehet préselni F/2,2-es apertúra mellett. Ez a tudás nem a közel 70 lepedős árkategóriában versenyképes, ezt 45 ezerért várjuk el, de még akkor is kissé húzzuk a szájunkat.
Jaj, hát majd elfelejtettem, de gonosz vagyok, hogy itt szidom a főkamerát, hiszen kárpótlásként itt van nekünk a makró lencse a maga kemény, 2 megapixeles felbontásával, fixfókusszal, amely 4 centiméteres tárgytávolságot javasol a júzernek. Ha nem találod el, akkor úgy jártál, ha meg igen… nos, akkor sem jársz sokkal jobban, lásd fent.
Kár, hogy annak ellenére, hogy a OnePlus ad saját galéria alkalmazást és egy csomó helyen nyújt extrát a gyári Androidhoz képest, saját zenelejátszóra már nem futotta, szóval a platformszintű YT Music jár csak gyárilag. Viszont kihangosítva sztereóban szól, a felső beszédhangszóró is besegít, ráadásul ugyanolyan hangerővel, mint az alsó, nem csak valami alibizős szükségmegoldás. A fülesre juó hangminőségre nincs panasz, a Dirac hangtuner nevű opcióban van dinamikus, filmre és zenére optimalizált hangzáskép, illetve tud olyat is a termék, hogy a Bluetooth headset csatlakoztatása esetén automatikusan fogadja a hívást. FM-rádió viszont nincs a funkciók között.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!