Multimédia, adatátvitel

A szerény optika 5 megapixeles szenzort rejt, melyben autofókusz is van, a LED villanó se hiányzik. A kezelőfelület az alap androidosra hasonlít leginkább, jobb oldalon van az exponáló, itt válthatunk a fotó és videó mód között, illetve a Galériába is át tudunk ugrani. Baloldalt vannak a beállítások, néhánynak közvetlen elérése van. Szabályozható a fehéregyensúly, a vaku, az expozíció, a felbontás, van ISO és zajcsökkentés, arcfelismerés, érintéses fókusz, színhatások, kikapcsolható a zárhang is. A fényképezés és a fotók elmentése viszonylag gyorsnak mondható.

Reméltem, hogy a forma mellett a fényképező minőségét is sikerült átmenteni a Lumiákból. Nem sikerült, a tiszta napsütésben elkészült fotókon valóságos zajtenger terül el, a szűk dinamika miatt a világos részek kiégnek, pedig a színek és az élesség nem is rossz. Nyilván ezen azért lehet szoftveresen is segíteni, de ez így biztosan nem alkalmas normális fényképezésre. Videózásban ismét visszaüt a gyenge hardver, mivel maximum FWVGA (854x480 pixel) felbontással filmezhetünk, ezen a szinten pedig már alap legalább a 720p. Ráadásul a minőség itt se az igazi, a kép szintén zajos, bár a monó hang megfelelő és az automatikus fókusz is működik, ITT lehet mindezt megtekinteni.

Zenei téren már jobb a helyzet, a lejátszó alapfunkció megmaradtak, csak dizájnban változott. Látjuk az albumképeket, van véletlen és ismétlő lejátszás is. Kapunk hangszínszabályzót is, viszont a legfontosabb az, hogy a gyári fülest elő se vegyük. Borzalmas hangja van, még rádiózásra is gyenge, ellenben ha sajátra váltunk, máris jóval kellemesebb hangok érik a fülünket. Rádiót se kell nélkülöznünk, ez jól működik, van RDS is és persze a füles kell hozzá, mert az adja az antennát.

Van azért az XL-nek egy erős pozitívuma, mégpedig a HERE Maps. Oké, hogy egyébként léteznek offline navigációs programok Androidra, de hogy a dobozból kivéve kapjuk ilyet, ráadásul teljesen ingyen, az meglehetősen ritka. Ezen felül a Nokia programja egyébként se rossz, csak a térképeket kell letölteni országonként, amire szükségünk van, és már mehetünk is. Teljesen magyarul navigál, a GPS vevő normálisan működik, bár GLONASS támogatás nincs benne.

Még nem esett szó arról, hogy a készülék dual SIM-es, azon belül pedig dual standby-t kapunk, tehát ha az egyik kártyáról telefonálunk, a másik addig nem elérhető. Ennek integrálását a rendszerben szerencsére jól megoldották, bármikor tudunk váltani a két kártya között, de persze kijelölhető az alapértelmezett SIM. Adatátvitelben négysávos GSM és kétsávos 3G áll rendelkezésre, utóbbi csak a SIM1 foglalat esetén. Maximum 7,2 Mbit-es sebességet érhetünk el, ami böngészéshez alapvetően elegendő, de a mai mezőnyben már szinte mindenki 21/42 Mbit-tel operál. LTE-ről és NFC-ről szó sincs, viszont van Bluetooth 3.0, továbbá WiFi, ami b/g/n szabványt ismer, illetve hotspotként is üzemel. A belső memória nem valami sok, csupán 1,2 GB-ot kapunk. Bővíteni microSD-vel lehet, amit a hátlap alatt, a két microSIM foglalat között találunk, a cseréhez az akkut el kell távolítani. Nagyon meglepett a Contacts Transfer nevű program, amely a névjegyek előző mobilból való átmásolásában segít. Mivel épp a saját iPhone-omat használtam előtte, Gmail szinkron ugye nincs, így dörzsöltem a tenyerem, hogy mennyit szívok majd ezzel. Hát nem, a Bluetooth párosítás után néhány másodperc alatt átszívta a névjegyeket belőle, ez azért mindenképp korrekt.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!