Bevezető, fedlap

A Nokiát sokan támadják. A kritikusok egy része érti és tudja is, hogy mik azok, ami az utóbbi idők modellpalettáján nem méltóak a világ vezető mobilgyártójához (gyatra kijelző, lassan fejlődő szolgáltatások, stb.). A fanyalgók másik fele csak divatból szidja a Nokiát, mert manapság divat fikázni mindent, ami túl nagyra nő, erre legjobb példa a Microsoft. Lényeg a lényeg: a kritikának van alapja, és ez az eladásokon is érződött, a finn gyártó (bár még mindig piacvezető) jelentős visszaesést volt kénytelen elkönyvelni. A formatervezést is rengeteg bírálat érte, a nemrég bemutatott modellek azonban ismét bizakodásra adtak okot, nagy durranás volt az N-szériás készülékek bejelentése. A felfokozott várakozást követően (utoljára a Sony Ericsson K750i-t övezte ekkora érdeklődést) végre kezünkbe kaparintottuk a már most kisebbfajta legendává vált N90-et, amely tényleg valami új, valami más a Nokiától. (Zárójelben jegyeznénk meg, megelőzendő az elfogultságára vonatkozó megjegyzéseket, hogy a szerző eddig ki nem állhatta a finn gyártó termékeit pont azok minimálisan innovatív voltuk okán.)

Az N90 baromi nagy dög. Összecsukva is simán nagyobb egy Sharp GX-30-nál, de hogy házon belül maradjunk, a 6260 is kecses kis játéknak tűnik mellette. Már összecsukva is látszik, hogy a telefon három részre osztható. A fedlap és a készülék alja merőlegesen csatlakoznak ahhoz az önmagában is forgatható hengerszerű részhez, amelyben a fényképezőgép rejtőzik. A fedlap külső részének majdnem felét elfoglalja a külső kijelző, amely önmagában is akkora, mint alsókategóriás telefon fő ablaka. Sőt, legyünk konkrétabbak: pontosan ugyanaz a display került ide, mint ami például a Nokia 6230-ban teljesít szolgálatot. Felfogható ez valamiféle finn öniróniának is: a gyártó saját magának mutat fricskát azzal, hogy előző üzleti sikermodelljének kijelzőjét egy külső ablakká minősíti le az N90-en. No persze tegyük hozzá, hogy külső kijelzőként viszont bőven megállja a helyét a 128x128 pixeles, 65 ezer színű, TFT ablak.

A telefont körbejárva találhatunk meglepő megoldásokat szép számmal. Az optikát magában foglaló henger felső részén kapott helyet a bekapcsoló és profilváltó gomb. Elég ostoba elhelyezésnek tűnt eleinte, aztán megértettem, hogy összecsukott készülék esetén van értelme így elhelyezni ezt a gombot. A ház bal oldalán újabb meglepetés: a hagyományos POP-portot ezúttal egy szürke műanyagdarabbal védi a Nokia, amely semmilyen módon nincs hozzácsatlakoztatva a házhoz, tehát jó eséllyel ezt vesztjük el először. Mellette a 6101 óta ismerős vékonyabb töltőcsatlakozó, amelyhez most is átalakítót mellékel a gyártó. A készülék jobb oldalán még több érdekesség van. Itt van az RS-MMC kártya bemeneti nyílása, efelett pedig egy navigációs joystick van. Igen, a telefon oldalán. Ez szolgál arra, hogy az összecsukott készülék külső kijelzőjén is közlekedhessünk, ha úgy hozza a sors (profilváltás), illetve ezzel navigálhatunk a fényképezőgép menürendszerében is. A joystick felett található az exponáló gomb.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!