Ahogy kinéz
A C1-01 annyira nokiás, amennyire egy mobiltelefon az lehet. Ez ilyen átkategóriájú készüléknél ez nyilvánvalóan egy nagyon jó húzás a finn gyártó részéről, hiszen a potenciális vásárlók között rengetegen vannak azok, akik fejében a mobiltelefon egyet jelent ezzel az ötbetűs szóval. Mi alapvetően inkább annak örültünk, hogy az újdonság nem egy korábbi készülék klónja, rákerült pár olyan apróság, melyek miatt tényleg az az érzése az embernek, hogy egy új fejlesztésű eszközt tart a kezében. Ez persze csak a dizájnra vonatkozik.
A 108 x 45 x 14 milliméteres kiterjedés és a 78,8 grammos tömeg átlagosnak mondható, ha valamin változtathatnék, egy picit még vékonyabbra venném a készülékházat, amit nyilván a gyártó is megtehetett volna, de direkt nem tették, hiszen így a kevésbé biztos kezekben is stabilan tud ülni a készülék. Az anyaghasználattal nincs baj, a plasztikok kellemes tapintásúak és elég strapabírónak tűnnek, az összeszerelés viszont hagy némi kívánnivalót maga után, a hátlap alatt ugyanis jókora űr található, minek következtében könnyedén be lehet nyomni a fröccsöntött műanyagot. Ilyenkor erőteljes nyekergést fogunk hallani.
Az előlap tetején a telefonhangszórót találjuk, alatta szürkés keretben üldögél az 1,8 hüvelykes képátlójú, 128 x 160 pixeles felbontású TFT-LCD kijelző, melynek minősége a kis betekintési szög ellenére is korrektnek mondható, hiszen napfényben jól olvasható, színei pedig élénkek. A kijelzőt és a körülötte lévő keretet is egy domborúra megmunkált, ellenállónak tűnő plasztik alatt található, ez egy olyan dizájnelem, mely mindenképp feldobja a készüléket, a használhatóságot viszont nem rontja. Az előlap aljára került a fehér háttérvilágítással operáló gombsor, mely szerencsére igen jól kezelhető, kényelmes rajta a gépelés, a gombok pedig kellően nagyok ahhoz, hogy a nagyobb kezű tulajdonosoknak se okozzon gondot a használata.
A hátlap egészen szépre sikerült, nagyon feldobja az ezüst színű logótípia és az igen méretes optika, mely csak dísz, hiszen egy VGA felbontású képérzékelőt rejt. Felül kapott helyet a kihangosító hangszórója, itt még bátran nyomkodhatjuk a készülékhet, ha viszont ujjunkat lejjebb csúsztatjuk, előidézhetjük a már említett nyekergést. Az oldalsó részek viszonylag ingerszegények, de a kategóriában nagyon is jónak mondható a felül lévő 3,5 milliméteres fülhallgató kimenet és a jobb oldalra került microUSB csatlakozó és a vékony Nokia töltő. Más érdemi rész viszont nincs, alul látható egy vájat, mely a hátlap levételéhez szükséges; a memóriakártya bővítőhelyéhez le kell szednünk a plasztikdarabot, az akkumulátort viszont nem kell eltávolítani. A hangerőszabályzó viszont lemaradt, nem értem, hogy ebben a kategóriában ez miért nem megoldható.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
