Előszó, tartozékok
A Nokia neve sokak számára a mai napig egyet jelent a mobiltelefonokéval. Bár mi ezzel az állítással a rengeteg nálunk járt, különféle márkájú és típusú mobiltelefon miatt erősen tudnánk vitatkozni, abban mindenképp igazat adunk a finn lelkületű telefóniarajongóknak, hogy egy évtizeddel ezelőtt még az ötbetűs gyártó volt az, amelyik átlagban a legtöbb jó telefont tette le az asztalra. Ha pedig a legendás készülékek számát nézzük, valószínűleg akkor is a Nokiának adhatjuk a képzeletbeli koronát. Megkérdeztem pár ismerősömet arról, hogy szerintük mik minden idők legjobb telefonjai. Márkapreferenciától függően becsúszott mindenféle név és modellszám, de a 3210, a 3310, a 6300, a 6310 és az N95 szinte mindenkinél jelen volt. Vegyük észre a közös szálat: mindegyik Nokia és semelyik nem érintőkijelzős.
A felületes konklúzió tehát az, hogy a Nokia marha jó a hagyományos kialakítású készülékek gyártásában. A dologban az a gyönyörű, hogy nagyjából akkor is ide jutunk, ha alaposabban átgondoljuk a kérdést, miközben függetlenítjük magunkat attól az akár tényként is kezelhető állítástól, hogy az érintőkijelzős készülékek gyártásában nem a Nokia a legjobb; a fanatikusok most valószínűleg képzeletbeli kardjuk élére hánytak engem, de az eladások és a visszajelzések magukért beszélnek. Mostani cikkünk szempontjából mindenesetre az a konklúzió, hogy a hagyományos kialakítású, numerikus billentyűzettel ellátott, elegáns kialakítású mobiltelefonok megálmodásában és gyártásában a Nokia nagyon jó. Épp ezért nagy várakozással vettük kezünkbe a Nokia C3-01 Touch & Type fantázianevű modelljét, mely a gyártó második Touch & Type rendszerű készüléke. Tehát félig érintőkijelzős modell, de erről majd később lesz szó.
Az XXL GSM-től érkezett doboz a szokásos, nem túl nagy de nem is veszik el a kezünkben, igényesen néz ki, de nem hivalkodó. Tartozékok terén a szokásos triót várhatnánk, de ha így teszünk, csalódni fogunk, adatkábelt ugyanis nem rejtett el a készülék mellett a gyártó, be kell tehát érnünk egy hálózati töltővel és egy sztereó headsettel. Még egy nyamvadt memóriakártyát sem kapunk, ami az 50 000 forint fölötti árkategóriában egy kicsit kínosnak tűnik. Egyébként nem zsugoriságról van szó, hanem környezetvédelemről, a finnek ugyanis úgy gondolják, hogy az évek óta szabványosnak mondható microUSB csatlakozó létezésének fényében fölösleges minden telefonhoz adatkábelt csomagolni, hiszen úgyis van egy otthon mindenkinek. Elméletileg akár igaz is lehet a dolog, de a valóság várakozásaim szerint a cikk kapcsolódó fórumtémájából fog kiderülni. Igen, ez egy kérdés volt a tisztelt olvasók felé: mindenkinek van otthon fölöslegbe microUSB adatkábele?
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
