Hardver, OS
A motorháztető alá kukkantva olyan érzésünk lehet, mintha egy masszírozós üléssel és hangvezérléssel irányítható autó egy tolótetős Wartburg vázára épült volna. Oké, ez azért sarkítás, ám az tény, hogy az 1,3 GHz-es ARM 11-es processzor csak órajelében tér el a korábbi Symbian alapú gépek hardverétől, azaz egy ARMv6-os utasításkészlettel rendelkező CPU próbálja ellátni a feladatokat. Papíron a GPU sem egy vadonatúj fejlesztés, a Broadcom BCM2763 mondjuk azért nem egy rossz cucc, de elsősorban 2D-ben erős, ami kell is a 41 megapixeles szenzor mellé. Ez egyébként nem jelenti azt, hogy bármelyik kínai sufnituning-mágus egy ilyen - alapvetően filléres - hardvert összerittyent és ott lesz benne a PureView technológia: az egészben az a lényeg, hogy a Nokia programozói milyen profin optimalizálták ezt a képalkotó képességet erre a viszonylag egyszerű vasra.
A RAM méretétől sem fog senki hanyattesni, 512 MB áll a rendszer rendelkezésére, a felhasználói tárterület viszont bőséges, hiszen az átlagosan 12 megabájt méretű fotóknak kell is a hely. Ezért aztán 16 gigabájtnyi háttértár bújik meg a Nokia 808 PureView öblös testében. A hardverről sokat elmond, hogy még nem tudja a multithread technológiát, ami konyhanyelven azt jelenti, hogy egyetlen sorban várakoznak az utasítások arra, hogy a CPU végrehajtsa őket. Ez egyébként nem okvetlenül lenne baj, mert nem biztos, hogy a proci sokkal több utasítást képes lekezelni egységnyi idő alatt (illetve persze tud), inkább az ezzel a gond, hogy ezt a sort (pipeline) mindig újra és újra fel kell tölteni utasításokkal, ilyenkor pedig a CPU áll. Hogy a felhasználó mégse érezze ennek hátulütőjét, nyilván lehet optimalizálgatni és órajelet növelni, de ez nem megy a végtelenségig, mert a melegedéssel és az energiafogyasztással is illik törődni. A miheztartás végett az Apple utoljára az iPhone 3G-nél használt ilyen architektúrát, ennek pedig azért már jó néhány éve.
A rendszer a Symbian Belle, amiről tudjuk, hogy a Symbianˆ3 kozmetikázása, előbb volt Anna, aztán jött a Belle. Ezek sok, főleg a felhasználó felületet érintő változást hoztak, normálisabban kezelhető főképernyő és widgetek, felülről lehúzható értesítési sáv és megújított ikonszett jellemzik, amivel a Symbian legalább kinézetében próbált felnőni az Androidhoz, és igazából a gusztusossággal nincs komoly gond, de az oldalra lapozható kezdőképernyő mozgatása nem mindig folyamatos, és a különböző, látványosabb animációk is hiányoznak. Viszont a relatív kis felbontású kijelző miatt például a giroszenzor hatására fürgén fordul el a kép, és összességében a felületet jól optimalizálták a finnek, ahol komolyabb számítási teljesítményre van szükség, ott lehet érezni, hogy kevés a kakaó, nem véletlenül nincsenek csilli-villi 3D játékok az alkalmazásboltban.
A testreszabhatóság a Symbian egyik legjobb oldala. A témák, az ikonok, a színek mind lecserélhetőek, a főképernyős widgetek kicsit ugyan földhözragadtak a maguk négyzetes formavilágával, de gyárilag is annyi ilyet kapunk (a Nokia webeszköznek hívja amúgy az ilyesmit), hogy nem győzünk majd válogatni. A konkurens rendszerekben általában nincsenek környezeti profilok, de tud még a Symbian olyat, amit más OS nemigen: kikapcsolt állapotban is működő ébresztő és FM transzmitter vannak például ezen a listán. Mindeközben látszik, hogy nagy erőkkel építik be - kicsit ugyan megkésve - a frissebb megoldásokat, van például NFC (és kapunk is egy taget a csomagban), illetve HDMI kijárat, s persze kellenek is ezek, hogy rá lehessen írni a dobozra, de ettől még az a helyzet, hogy a Symbian felett érezhetően elrepült az idő.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
