Doboz, külső
A dobozban nincs semmi extra. Kék-piros, fiókosan nyílik, töltőfejet, adatkábelt és sztereó fülest találunk a készülék alatt. A telefon viszont morcos, a PureView technológiához tartozó 41 megapixeles szenzornak és az optikának a jelek szerint bőséges helyigénye van, ezért a hátlapból erősen kidudorodik a kamerát magában foglaló elem, amit persze próbáltak lágy ívekkel kevésbé észrevehetővé tenni, de azért van az egész cuccnak egyfajta buzogány-feelingje, nem is beszélve arról, hogy a készülék némiképp fejnehéz.
A mi példányunk fehér volt, ami igen mutatós, csak fotózni szörnyű. Van belőle piros és fekete is, azonban a hátlapon levő fő attrakció kerete mindenképp sötét, ezért üt nagyot ez a világos árnyalat. Szemből nézve nem tűnik riasztónak az eszköz, sőt, igazából a tesztelőnek kedves, hiszen a 4 inches, AMOLED kijelző alatt fizikai híváskezelő gombokat találunk, ami a mai, tapizós világban igazi kincs. Talán nem kell részletezni, hogy ezzel a masinával nem futunk rá pár másodperces hangpostákra… A kijelző a Nokia ClearBlack technológiáját használja, a színekkel, a betekintési szöggel, a fényerővel a világon semmi gond nincs, azonban a felbontás tekintetében nem történt előrelépés. A Symbian platformnál ez a maximum, ez a 360x640 pixel pedig kevés, ami főleg akkor látszik, ha mellérakunk mondjuk egy Xperia S-t, de elég csak megnyitni a böngészőt, hogy olvashatatlan betűket láthassunk.
A kijelző felett másodlagos kamera, közelségszenzor és fényérzékelő bújik meg. Méretre és fogásra a Nokia 808 PureView elég férfias darab, de nem akar minduntalan kicsúszni a kezünkből, jól meg lehet markolni a gömbölyű, anyagában festett polikarbonát burkolatot, amely az ujjlenyomatokat és a szennyeződéseket is visszafogottan gyűjti csupán. A készülék bal fele tökéletesen sima, a jobb oldalon viszont már sorakoznak a kezelőszervek, legfelül a hangerőt szabályozó gomb nyitja a sort, majd jön a kijelzőt lezáró és feloldó csúszka, alul pedig a kamera billentyűje kapott helyet. A készülék tetejére került egy ajtócskával védett microHDMI kijárat, egy fedetlen microUSB és egy szintén tátongó 3,5 mm-es jack csatlakozó.
A Nokia 808 PureView kétségtelenül legfontosabb és legizgalmasabb része a hátlap. A kidudorodó kamera nagyon hangsúlyos, erre a modulra fekszik fel a masina, ha az asztalra tesszük. Hogy mennyire kopik a zongoralakkra hajazó bevonat, azt nem tudom, mert úgy vigyáztam rá, mintha színaranyból lett volna. Magát a lencsét nem csak egy kicsit süllyesztett üveglap védi, hanem egy automatika is, ennek biztosan meg van az oka, csak én nem jöttem rá. Az optika felett xenon vaku ücsörög, amiről régóta tudjuk, hogy többszörös fényerőt ad, mint a ledes megoldások, illetve került ide egy felirat is, amin az inkriminált 41 megapixel olvasható.
A burkolat lehámozása után jutunk el az akkumulátorhoz, s csak ezt kivakarva tudunk hozzáférni a microSIM foglalatához, valamint a microSD-hez. Ejnye, azért a hotswap manapság már eléggé elvárható lenne, Symbian alapú modelleknél is van rá példa bőven. Az egész motyóból sugárzik, hogy valami komoly cucc van a kezünkben, össze is rakták a finnek rendesen. Nehéz, vaskos, de még bőven a határokon belül mozog a kiterjedés, szerintem kifejezetten férfias a masina, még ha a fehér szín nem is túlzottan maszkulin.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
