Bevezető
Az iPhone-hatás. Az Apple eddig pusztán két telefont dobott piacra, ráadásul nem is egyszerre, hanem az egyik a másik utódja, s mégis olyat csapott bele a mobilkészülékek évek óta posványos állóvizébe, hogy a hullámok elérték az összes nagy gyártót. Korábban is voltak érintőképernyős telefonok, nem ez itt a nagy durranás. Hanem hogy ezt mindenféle pálcika és trükközés nélkül, egy ujjal, lassulás, idegeskedés és túlbonyolítottság nélkül tették le az asztalra.
Lépni kellett. A leghamarabb a koreai gyártók eszméltek, a Samsung és az LG nem az iPhone miatt kezdett el teljesen érintésvezérelt telefonokat gyártani. De miután megjelent az Apple a maga készülékével, láthatóan felgyorsították ilyen irányú fejlesztéseiket, s csak a legismertebbeket említve megjött az LG Prada, illetve a Samsung Omnia. A HTC-t sem kellett félteni, a Touch sorozat szinte minden tagja remekül sikerült, a Sony Ericsson viszont mostanáig a UIQ rendszerrel szenvedett, az X1 nevű Windows csodamobil pedig nem lett annyira csoda.
Az iPhone, a HTC Touch Diamond, s Samsung Omnia és a Nokia 5800
A Nokia lassan fordult rá a témára, mint egy Tie Bomber. Nehéz kormányozni egy ekkora hajót, elvegetáltak a Series60 platform csiszolgatásaival, két kávé között megcsinálták a több időpontot is kezelő ébresztőórát, nem strapálták túl magukat. Így is vették a népek a Symbian telefonokat, kiforrott, megbízható rendszer volt, alárámolták a 369 MHz-es Freescale procit, köré építettek különböző házakat és ennyi.
De nekik is lépni kellett, úgyhogy nekidurálták magukat. Kicsit sokat izzadtak vele, de itt van az XXL GSM-től kapott 5800, amelyben először dolgozik a Series 60 platform érintéssel is vezérelhető felülete, de nem csak ezért igényel figyelmet. Azzal, hogy ez a rendszer nem a cég legdrágább telefonjában bukkan fel először, a Nokia jelzi, bizony a jövőt is úgy képzelik el, hogy az S60 ötödik generációja akár középkategóriás készülékek rendszere is lehet.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
