Bevezető
Az iPhone-hatás. Az Apple eddig pusztán két telefont dobott piacra, ráadásul nem is egyszerre, hanem az egyik a másik utódja, s mégis olyat csapott bele a mobilkészülékek évek óta posványos állóvizébe, hogy a hullámok elérték az összes nagy gyártót. Korábban is voltak érintőképernyős telefonok, nem ez itt a nagy durranás. Hanem hogy ezt mindenféle pálcika és trükközés nélkül, egy ujjal, lassulás, idegeskedés és túlbonyolítottság nélkül tették le az asztalra.
Lépni kellett. A leghamarabb a koreai gyártók eszméltek, a Samsung és az LG nem az iPhone miatt kezdett el teljesen érintésvezérelt telefonokat gyártani. De miután megjelent az Apple a maga készülékével, láthatóan felgyorsították ilyen irányú fejlesztéseiket, s csak a legismertebbeket említve megjött az LG Prada, illetve a Samsung Omnia. A HTC-t sem kellett félteni, a Touch sorozat szinte minden tagja remekül sikerült, a Sony Ericsson viszont mostanáig a UIQ rendszerrel szenvedett, az X1 nevű Windows csodamobil pedig nem lett annyira csoda.
Az iPhone, a HTC Touch Diamond, s Samsung Omnia és a Nokia 5800
A Nokia lassan fordult rá a témára, mint egy Tie Bomber. Nehéz kormányozni egy ekkora hajót, elvegetáltak a Series60 platform csiszolgatásaival, két kávé között megcsinálták a több időpontot is kezelő ébresztőórát, nem strapálták túl magukat. Így is vették a népek a Symbian telefonokat, kiforrott, megbízható rendszer volt, alárámolták a 369 MHz-es Freescale procit, köré építettek különböző házakat és ennyi.
De nekik is lépni kellett, úgyhogy nekidurálták magukat. Kicsit sokat izzadtak vele, de itt van az XXL GSM-től kapott 5800, amelyben először dolgozik a Series 60 platform érintéssel is vezérelhető felülete, de nem csak ezért igényel figyelmet. Azzal, hogy ez a rendszer nem a cég legdrágább telefonjában bukkan fel először, a Nokia jelzi, bizony a jövőt is úgy képzelik el, hogy az S60 ötödik generációja akár középkategóriás készülékek rendszere is lehet.
Külső
Igen, olyan. Hasonlít az iPhone-hoz. De nem arról másolták. Ha egy cég teljes egészében érintésvezérelt telefont akar csinálni, akkor nehéz elrugaszkodni egy olyan formatervtől, amely egy darab orbitális méretű kijelzőből kell álljon. Lekerekített a sarka, igen. Mégsem lehet éles, mint egy tégla, kézbe is kell venni ezt a telefont. Fekete, igen. És? A kocsim is fekete, mégsem iPhone.
Ha a fentieket elfogadjuk, onnantól véget is érnek a hasonlóságok. A hatalmas, 640x360 pixeles, 3,2 inches kijelző alatt három gombunk van, a két szélső használatos híváskezelésre, a középső a menübe viszi az embert. A kijelző felett fényérzékelő (ez teszi lehetővé, hogy a bejövő hívásokat a telefon fejrefordításával is némítsuk), másodlagos kamera, némi feliratozás és egy érintésre érzékeny gombocska helyezkedik el, amellyel a multimédiás gyorsmenü bukkan fel.
Az 5800 bal felén kettő darab, hosszúkásnak mondható ajtócska van, a felső rejti a gyárilag 1 gigás memóriakártyát (bár elvileg egy 8 gigásnak kellett volna benne ülnie az eszközben a Nokia honlapja szerint), az alsóba pedig a SIM-et kell csúsztatni, tehát ehhez nem kell kivenni az akkumulátort. A jobb oldalon ficereg a hangerőt szabályozó billentyűpáros, valamint a kamera elsütőgombja, ezek között pedig egy recés felületű csúszka ül, amellyel a képernyőt és a minimális mennyiségű gombsort zárhatjuk le.
A kütyü tetején microUSB csatlakozó található, amelynek használatával PC-ről nem vesz fel áramot a telefon (még mindig!), mellette pedig szabványos, 3,5 mm-es jack csatlakozó tátong. Alul semmi nincs, viszont az igencsak tré műanyagból készült hátlapon egy 3,2 megapixeles kamera tekintget kifelé. Az anyagminőség nem illik a prémium kategóriába, sima fröccsöntött panel minden, s ami engem kimondottan zavart, az a telefon elülső részén körbefutó perem. Igen, ez hasznos, ha arccal lefelé dobjuk valahová le az 5800-át, de egyrészt ronda, másrészt a perem és a kijelző találkozásánál igen jó hatásfokkal ragad meg a szennyeződés.
A dobozban viszont bőségesen találunk mindenféle extrát. Töltő, CD, oké. A sztereó füles középen, a távirányítónál szétszedhető, ez nagyon jó hír, a műanyag, roppantul filigrán stylus viszont igen ótvar darab. Ha ez nem tetszik (bár ennek van helye a készülék bal alsó sarkában), akkor madzagra fűzött pengetőt is választhatunk, de ez meg lobog, mint Britney haja az összes videoklipben. Kapunk egy tokot, egy USB kábelt és egy TV-kimenetet is, úgyhogy összességében meg lehetünk elégedve.
Menü
Itt az ideje, hogy végre üzembe is helyezzük a telefont. A SIM becsusszan oldalra, az 5800 tetején pedig ott van a jó öreg bekapcsoló billentyű, megelevenedik az igen pompás, 640x360 pixeles kijelző (amelynek a Nokia az nHD nevet adta), s indulhat a móka. A doboz tartalmáról, illetve az alapfunkciókról van egy nem-csak-kilenc-perces videónk is, de a YouTube maximum tíz percet enged, úgyhogy meg kellett vágni, íme:
Ez tehát a Series60 ötödik felvonása, megújított, átgondolt, érintéssel vezérelhető felület. 3,2 inchen kellemesen maradandót lehet alkotni, s a Nokiának is az volt a célja, hogy szinte minden funkció megoldható legyen anélkül, hogy a pengetőt, vagy a ceruzát elő kelljen halászni. Azt kell mondjam, hogy ez meglehetősen jól sikerült nekik, de még mindig nem ér fel az etalonnak tartott iPhone-hoz.
A burkolat alatt elvileg ugyanaz a 369 MHz-es processzor lakik, mint ami a közelmúlt Nokia okostelefonjait is meghajtotta (kivéve az N96-ot), így a sebességre nem lesz panasz, 128 MB SDRAM és 81 MB felhasználó tárhely jár hozzá. Jelenleg még igen kevés szoftver tölthető le az 5800-hoz, így aztán sem benchmark, se pedig képlopó nem volt elérhető, de a sebesség a mindennapok során általában kellemes, a képek váltogatásánál és kezelésénél viszont hosszadalmas a gondolkodás.
A főképernyő háromféle lehet. A felső sávban mindig az idő, a térerő és az akkumulátor állapota látszik, ide bökve az óra beállításaihoz csöppenünk. Ha az operátori felirat alatti szöveget nyomkodjuk meg (ide kerül kiírásra, hogy milyen profilban van az eszköz), akkor értelemszerűen átválthatunk más üzemmódokra (néma, offline, stb). Ezt követően viszont a főképernyő közepe eléggé, hmm… sivár, s alul is csak két ikon van, az egyikkel húzhatunk a telefonkönyvbe, a másik pedig a tárcsázóképernyőt dobja fel. Ezt a sivárságot még az sem oldja, hogy négy shortcut, vagy négy kedvenc kontakt feje kitehető egy sorba, ennél sokkal jobban ki lehetett volna használni ezt a hatalmas területet, bár ha a „fejes” megoldást választjuk, akkor az arcokra bökve megtekinthetjük, hogy legutóbb milyen jellegű kapcsolatfelvétel történt a delikvenssel.
Aztán persze kiderül, hogy ha a gyorsikonos felületet használjuk, akkor ide íródnak ki a naptárbejegyzéseink, minden esetben látszik itt a háttérben futó rádió, vagy zenelejátszó információja is. Téma egyelőre csak az az egy darab volt a telefonban, ami a képeken is látható, a menü pedig ikonos és listás elrendezésben rajzolódhat ki. Az 5800-ban van giroszkóp is, amely azt teszi lehetővé, hogy balra döntés esetén automatikusan elforduljon a kép is. Erre szinte mindenhol képes a telefon, kivéve az alapképernyőt, illetve (hm?) a számológépet.
Egy érintőkijelzős telefon rákfenéje a görgetés megvalósítása. Az iPhone ebből a szempontból is etalon, s itt nem is tud felnőni hozzá a Nokia üdvöskéje. Lehet az ujjunk húzásával gördíteni, de nagyon lassan, úgyhogy minden lista szélén van görgetősáv is, ahol sebesebben haladhatunk. Látszik ugyan az erőfeszítés a mérnökök részéről, de ez még ezzel a duplikált megoldással is kevés, bár alapvetően azért hozzá lehet szokni. Azt kell megtanulni, hogy ha megindult a görgés, akkor nyugodtan hagyjuk a lista alsó felén az ujjunkat, gördül szépen tovább addig, amíg fel nem emeljük.
Alapok, szövegbevitel
A telefonkönyv a Symbian készülékek funkcionális gazdagságát hozzá, rengeteg adat csatolható, ha pedig nem lenne elég, akkor új mezők is létrehozhatóak. A bejegyzésekhez automatikusan hangazonosítók is képződnek, külön az összes adathoz, tehát ha például Szilvinek szeretnék SMS-t küldeni, akkor a zöld gombot nyomom hosszan, meghallom a jellegzetes pittyenést, s azt mondom a számmal, hogy „szilvájmesszidzs”. Működik. A névjegyzékben természetesen lehet keresni is, s ez nagyon ügyes. A nagyítóra kattintva kapunk egy tejes képernyős, ABC sorrendben elrendezett virtuális gombsort, ahonnan az első betűk megnyomása után fokozatosan eltűnnek azok a karakterek, amelyeket felesleges lenne nyomkodni, mivel nem létezik így kezdődő név. Remek, egyszerű, könnyű megoldás, kicsit olyan, mint az iGO-ban a címbevitel. Az emberekhez képet is csatolhatunk, ez hatalmas méretben jelenik meg a képernyőn bejövő hívás esetén.
Az üzenetkezelésnél a funkcionalitás teljes, SMS, MMS és email is van. Nyilván a dolog kulcsa a szövegbevitel lesz, s a Nokia nem is sokat gatyázott, rögtön négyféleképp is elkészítette a felületet. A klasszikus, Samsung és LG telefonokban látott virtuális mobil-gombsor használata egyértelmű. Emelett van egy teljes QWERTY verzió, de ez csak elfektetett képernyőnél jön elő, illetve egy mini billentyűzet, amihez már kell a stylus. Kézírásfelismerő rendszert is kapott a kütyü, nagyon érzékeny, sok gyakorlással biztos működik, de ezt sem érdemes ujjbeggyel űzni, mert kicsi rá a hely.
A naptár első kellemes ismérve, hogy nagy. Kitölti szépen a kijelzőt, egy gombnyomással válthatunk heti nézetre. Négyféle bejegyzést tárolhatunk el, találkozó, évforduló, emlékeztető és tennivaló típusok segítségével. Itt találkoztam az első olyan ponttal, ahol kellett a stylus, az időpont és a dátum mellett ugyanis apró nyilak vannak, ezekkel lehet léptetni. Ám ha ügyesek vagyunk, akkor magát az adatot megnyomva feljön a virtuális gombsor, s így már nem vészes a helyzet. Ugyanezzel kell megküzdeni a több időpontot kezelő ébresztőóra kapcsán is.
Az alkalmazások között ül egy alapfunkciós számológép, egy mértékegység átváltó, egy diktafon, itt van a beállítás varázsló, de szinte nem is kell használni, mert a SIM kártya ismeretében magától tudja a telefon, hogy mik a net és MMS paraméterek. Nincs viszont Office és PDF támogatás, vagy nem készült még el az új S60 platform alá, vagy tudatosan maradt ki. Az N-Gage kompatibilitás is hiányzik, de erről tudjuk, hogy majd egy új szoftver pótolja ezt a hiányosságot.
Multimédia
A hátlapon 3,2 megapixeles, Carl-Zeiss feliratú kamera pislog ki a burkolat alól, s hogy ne legyen egyedül, kapott egy dupla LED-ből álló villanót is. Az oldalsó gomb megnyomása után el is indul a teljes képernyős kereső, s ha kijelző szélére helyezett ikonok közé tapicskolunk, akkor rengeteg beállítás vár bennünket. Van egy sereg mód (makró, portré, táj, sport, stb.), állítható a vonalélesség, az ISO, a fehéregyensúly, a kontraszt, van önkioldó, segédvonalas rács, különböző színeffektek és expozíció korrekció is. A felbontás 3,2 megapixel, autofókusz természetesen van.
A tesztképeket elemezgetve arra juthatunk, hogy ezúttal a szoftver nem mossa el annyira a fotókat, viszont az átlagosnál sokkal intenzívebben van jelen a képzaj. Talán ISO babrálással ezen lehet javítani, az automatika az alábbi képeket produkálta:
 |  |  |  |  |  |
A fotók visszanézésénél látszott, hogy valami nagyon frankót akartak letenni az asztalra, de hiába a látványos megjelenítés, ha a képek közötti váltás, illetve az alkotásokba történő belenagyítás hosszú másodpercekbe telik. A videók kapcsán egyelőre nincs DivX támogatás, avi és mpeg4 lejátszását megtagadta a telefon. A multimédia gyorsgomb második eleme a képek galériája, az első a zenei funkciókhoz repít.
Itt viszont nincs gond. Az 5800 úgy szól kihangosítva, ahogyan még Nokia sosem. Hangos, nem torz, telefonhoz képest parádés. A lejátszó albumborítót is mutat, a számok ID3 tagek szerint kerülnek rendezésre. Van kilenc sávos equalizer, mélyhang kiemelés, nekem nem hiányzott semmi. A mellékelt füles átlagos, de mivel ez is szétszedhető, s a telefonon is van jack bemenet, ezért gond nélkül cserélhető valami kellemesebb verzióra.
A rádió végre nincs agyonbonyolítva különböző webes extrákkal. Hatalmas gombok, nagy feliratok, RDS és kiváló érzékenység jellemzik, így kell ezt. Természetesen füles bedugdosása most is szükséges, hiszen ez szolgál antennaként. A játékok között a Bounce és a Global Race Racing Thunder található. Mindkettő elég gyenge, előbbit az ujjunkkal kell irányítani, utóbbit pedig a telefon döntögetésével, ami olyan extra érzékeny, hogy esély nincsen végigmenni a pályán, pedig mostanában TM Foreveren szocializálódom.
GPS, adatátvitel
A készülékben van GPS vevő, ehhez pedig Nokia Maps dukál. Ekkora képernyőn már van értelme, bár itt sem volt hajlandó elfordulni a kijelző, marad az álló nézet. A kütyü gyorsan talál műholdakat, nem is veszíti el őket, szabad ég hiányában pedig mobilhálózati cellainformációkra támaszkodik. A mi modellünkben egy deka térkép sem volt, mindent a netről szedett le a készülék, ami – csak arra, hogy megnézzem a tartózkodási helyem műholdképes nézetben is – 4 megás adatforgalmat csinált, s még nem mentem sehová. A hangos navigáció most is fizetős, a Nokia évi 99 eurót kér egy európai működésért.
Adatátvitel szempontból nem lehet panaszunk, hiszen GPRS, EDGE, UMTS és HSDPA támogatás is van, nem is beszélve a WLAN antennáról, képes a telefon a videohívásokra is. A beépített böngésző ezzel a felbontással egész kellemes, jól lehet benne gördíteni is erre-arra, az iPhone-ból és az Opera Mobile 9.5-ből ismert automatikus zoom funkció is megvan, ha kettőt bökünk egy területre, akkor nagyít. Fekvő nézetben természetesen működik, gyors, s mindent meg tud jeleníteni, többek között a YouTube tartalmakat is. A könyvjelzők között social networking hivatkozások vannak gyárilag, természetesen első helyen a Nokia OVI, de van itt Facebook és MySpace link is, de feliratkozhatunk a Flickr-re mobilról, hogy az alkotásainkat egyből a készülékről toljuk fel a webre.
A Bluetooth tökéletesen működött, a microUSB kábel pedig csatlakoztatást követően feldobja a kérdést, hogy PC Suite ismerős, vagy külső meghajtó legyen-e az eszköz. Mindegy, mert az előbbit választva is simán elérhető a PC-ről a memóriakártya és a belső tárhely tartalma is, a másolgatás pofonegyszerű.
A hátlap alatti akkumulátor kicsit harmatos ehhez a kijelzőhöz és tudáshoz. Bár az 1320 mAh teljesítmény nem tűnik rossznak, két nap alatt az 5800 is csutkára szívta a telepet, ami mondjuk érthető, mert hasonlóan az iPhone-hoz, ezt is állandóan babrálja az ember. Éppen ezért még fájóbb, hogy USB kábelen nem töltődik a készülék. A beszélgetési időt külön is volt alkalmam lemérni, 3G hálózatot használva egy másfél órás kommunikáció szinte nullára szivattyúzta le az elvileg nagy kapacitású akkumulátort.
Összegzés
Külön oldalt szánnék az összegzésre, az 5800 ugyanis sok tekintetben mérföldkő. Volt már érintésvezérelt készülék a finnek kínálatában, a 7710 a maga idején csúfosat bukott, de az inkább bőrönd volt, mint telefon, a 6708 pedig csak a neve miatt volt Nokia, különben egy BenQ terméket tisztelhettünk(?) benne.
Az 5800 a Nokia válasza egyrészt az iPhone-ra, másrészt pedig a jelenlegi trendekre. A finnek a pengemániába sem nagyon szálltak bele, de az érintős okosságok piacáról nem maradhatnak ki. A megapixel-háborúban is visszavonulót fújtak, de pletykák szerint csak ideiglenesen. Ezen a készüléken viszont – látszik – dolgoztak rendesen. Újraépítették a híres Series60 felületet, gondolkodtak a fejükkel, hogy hogyan lehet ujjbegy által vezérelhetővé tenni ezt a rengeteg funkciót, s a végeredmény egyáltalán nem lett rossz.
Nem is olcsó, most pont annyi, mint egy független iPhone 3G. Ám a gyártó biztosra megy: rengeteg tartozékot ad egy olyan telefonhoz, amelynek alapvetően talán csak négy hibája van. Nincs benne Office támogatás, nem tölt USB-ről, nem méltó az anyaghasználat és megszokást kíván a görgetőrutin használata. A szépség szubjektív, nekem ez a perem gáz, de másba még annak ellenére sem tudok belekötni, hogy úgy egyébként nem igazán rajongok a „csak képernyő” készülékekért.
Mindezek fényében a Nokia 5800 XpressMusic tőlem kiérdemli ezt:
 |
| Nokia 5800 XpressMusic |
Bog
A Nokia 5800-t az XXL GSM biztosította. A készülék megvásárolható:
Budapest VI. Jókai tér 6.
Budapest VI. Teréz körút 18.
On-line a www.xxlgsm.hu címen.
Specifikáció
| Nokia 5800 XpressMusic | ||
 | Általános | |
| Technológia | GSM, UMTS, HSDPA | |
| Méret | 111 x 51,7 x 15,5 mm | |
| Tömeg | 109 gramm | |
| Színvariációk | piros, fekete, kék | |
| Kijelző | ||
| Kijelző átlója | 3,2 hüvelyk | |
| Kijelző felbontása | 360 x 640 pixel | |
| Kijelző típusa | TFT | |
| Színárnyalatok száma | 16,7 millió | |
| Memória | ||
| Telefonkönyv kapacitása | dinamikus | |
| SMS memória / max. MMS méret | dinamikus / 300KB | |
| Belső memória | 81 MB | |
| Memória bővíthetősége | microSDHC (alapcsomag: elvileg 8GB) | |
| Adatátvitel | ||
| Frekvenciasávok | 850/900/1800/1900 MHz | |
| GPRS / EDGE | Class 10 (4+1/3+2) / Class 10 (236,8 kbps) | |
| UMTS / HSDPA | van (384 kbps) / van (3,6 Mbps) | |
| IrDA / Bluetooth | nincs / 2.0 (A2DP is) | |
| WiFi | 802.11 b/g | |
| USB | microUSB 2.0 | |
| Push-to-talk / RSS | van / van | |
| GPS vevő | van | |
| Alapfunkciók | ||
| Profilok | vannak | |
| Vibra funkció | van | |
| Kihangosítás | van | |
| Hangtárcsázás / hangvezérlés | van / van | |
| Hangrögzítés | van (max. 1 óra) | |
| Ébresztés | van, kikapcsolva is | |
| Prediktív szövegbevitel | T9 | |
| Szoftverek | ||
| Platform | Symbian OS 9.4 Series 60 5th edition | |
| WAP / HTML böngésző | van / van | |
| E-mail kliens | van (POP3, IMAP4, hitelesített) | |
| Java | van, MIDP 2.0 | |
| Játékok | 2 | |
| Valutakonverter | van | |
| Extra szoftverek | Nokia Maps | |
| Multimédia | ||
| Fő kamera | 3,2 megapixeles, autofókuszos, vaku | |
| Másodlagos kamera | van, CIF felbontású | |
| Videófelvétel | van, VGA, 30fps | |
| Zenelejátszó szoftver | van, háttérben is fut | |
| Hangszínszabályzó | van | |
| FM-rádió | van - RDS | |
| Üzemidő | ||
| Alap akkumulátor | 1320 mAh Li-Ion | |
| Készenléti idő | 406 óra | |
| Beszélgetési idő | 525 perc | |
| Egyebek | ||
| érintésvezérlt, pengető, tok, TV-out, mozgásérzékelő | ||
