Doboz, külső
A „jóárasítás“ rögtön tetten is érhető a doboz kibontását követően. A telefonhoz ugyanis nem kapunk adatkábelt, ami azért egy kicsit izmos húzás abban az esetben, ha tudjuk, hogy a Nokia egyébként is maximum 10 centis madzagot szokott a csomagba helyezni. Hiányzik a microSD is, de ez más gyártóknál is megszokott. A tartozékok listája tehát klasszikus, vékony csatlakozós töltőre és sztereó fülesre korlátozódik.
A hozzánk fekete színben érkezett telefon burkolata műanyag. Ettől elég könnyű is a telefon, ráadásul a hátlap alatt dolgozó BL-4U típusú telep sem egy kimondott izomtibor, így aztán az egyébként némiképp husi mobil tömege megáll 107 gramm körül. Az előlapot jellemzően a 2,8 inches kijelző próbálja kitölteni, de ez nemigen sikerült, jókora perem maradt szabadon, főleg alul és felül. Viszont az is tény, hogy ekkora méreten a 360x640 pixeles felbontás kifejezetten jónak számít.
A telefon bal alsó feléből elő lehet rántani egy ceruzát, ami egyrészt kicsit meglepett, másrészt viszont azt feltételezi, hogy a kijelző rezisztív. Ez valóban így van, de talán az egyik legérzékenyebb ilyen típusú kijelző, amit láttunk eddig, ujjal abszolút vidáman kezelhető, a ceruzát tényleg csak ahhoz szükséges előhalászni, hogy az akkumulátor alatti résbe dugva ki tudjuk oldalt tolni a SIM kártyát. A kijelző alatt három gombunk van, a két szélső híváskezelésre való, a középsővel jutunk be a menübe.
Az eszköz tetején szabványos csatlakozók találhatóak, microUSB és 3,5 mm-es jack dugasz került az 5250-re. A készülék bal oldala üres, jobb oldalon lelhetőek fel a hangerőt szabályozó gombok, a kamera elsütő billentyűje, illetve a képernyőzárat vezérlő, recés felületű csúszka, ami továbbra is az egyik legjobban kezelhető megoldás ezen a fronton.
A kijelző felett tehénkedő Nokia felirattól jobbra egy kis play érintőgomb leledzik, amely gyors elérést biztosít a multimédia funkciókhoz. A hátlap világosabb árnyalatú, vaskos műanyagből készült, felül csak a kamera oldja kissé a sivárságot. A panel levétele után férünk hozzá oldalt a microSD-hez, illetve a SIM-et is itt kell betolni. A plasztik alkotóelemek elég passzentosan ülnek, bár nekem az volt a benyomásom, hogy ha sokat operáljuk le a hátlapot, akkor az egy idő után nem fog olyan szépen a házra simulni, lévén az oldalsó élek mentén semmi sem fogja oda a panelt a telefonhoz, csak alul-felül kapaszkodik.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
