Kamerák, multimédia
A Nokia 3 érdekessége, hogy az előlapján és a hátlapján egyaránt autofókuszos, 8 megapixeles kamerát visel, bár LED villanó csak a hátlapi mellé jutott. A bekapcsoló dupla nyomására induló szoftver egyszerű, mégis hasznos felületet kapott: egyérintőzni lehet a vaku, a HDR, az időzítő, a kameraváltó, a fényképező, a videofelvevő és a galéria ikonjával. A menüből még a rácsvonalak, a vízszintezés és a GPS-információk csalhatók elő, a panorámán és a retusáláson túl viszont semmilyen másik beállítás. Vagyis mégis, ezt később, a menübe elrejtve találtam meg „felvételkészítési beállítások” alatt. Így is csak három fókusztéma (makró, automatikus, végtelen), négy fehéregyensúly séma, öt ISO érték és +- 2 Fé terjedelmű expozíciókompenzáció között lehet választani. A Lumia kameraszoftver felszereltebb volt, remélhetőleg tényleg visszatér.
A képminőség valahol a belépőszint tetejére rakható. Szűkös a dinamika, fakók a képek és elég jelentős az elmosás az árnyékos, a közel azonos textúrájú és a szélső részeken, mégis előfordul képzaj. Egyszer problémás a fókusz és nagy a részletveszteség, máskor minden klappol és akad jobb napsütötte fotó. Ez az ingadozás az előlapi kamerára is jellemző, egy példa. A HDR-re szükség lehet, bár egy másodperc egy ilyen fotó készítése, plusz néha sok az extra kontrasztból. A makróhoz jól jön a középtempójú érintőfókusz, témától függ, mennyire előnyös az eredmény. Este nem sok jóra érdemes számítani: nincs komolyabb kézi mód, nincs optikai stabilizálás, az eredmények életlenek és élettelenek, ráadásul még sötétek is.
A dinamika szűkössége miatt a HD videofelvételek gyakran alulexponáltak, egyébként is ugrándozik a világosság, no meg a fókuszlencse, aminek hangkísérete van. A sztereó hangfelvétel ráadásul csak közepes minőségű, hallhatóan meg van szűrve, bár a szelet pont nem sikerül neki, egy példa. A Lumia mobilok ismeretében határozottan csalódottnak kell lennünk, 50 ezer forint környékén meg egyébként sem az igazi se papíron, se a gyakorlatban a produktum.
A Play Zene előadók, albumok, dalok, műfajok és listák szerint rendszerezi a helyben tárolt állományokat, a WMA kódoláson kívül meghajtva az ismert formátumokat. Elérhető mezei hangszínszabályzó, hozzá lehet férni a Google-től vásárolt tartalmakhoz és füles csatlakoztatásával az FM-rádió is működésre bírható. Maga a mellékelt, hagyományos kialakítású sztereó headset nem nagy szám, gyakorlatilag bármilyen pár ezer forintos füles jobban szól, persze a belépő audiochip és erősítés is korlátok között mozog. A fülesre menő hang nem torzít vagy mozdul el valamelyik hangtartományban, ám a drágább mobilokhoz viszonyítva dinamikában és részletességben alulmarad.
A Google Fotók dolga a videók lejátszása, ebből kapásból kiesik a H.265 kódolás, az AC3 hang és bármilyen felirat. Felbontásból is 1080p a küszöb, felette a Nokia 3 hozzá se szagol a mozgóképekhez. Nem nagy szám a szoftver, nincsenek gesztusmódok vagy extrák, persze ujjnyújtásnyira van a Play Áruház és egy puccosabb darab. A monó hangszóró a készülék aljára került, így könnyű eltakarni, viszont a bejövő hívást meghallani nem lesz gond: egész erélyesnek mondható. A minőség más tészta: lapos, nyomott, a maximumról eleve érdemes két lépéssel lejjebb venni. Mélyekből gyakorlatilag semmi nem jut a fülre.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!