Előszó
Talán soha nem tartott még ilyen sokáig egy cikket megírnom, mint ezt. Hogy miért? Biztos, hogy nem a téma miatt: sztereó Bluetooth headsetek, több tucatnyit teszteltem már életem során, élveztem a használatukat, de ennél is sokkal fontosabb, hogy olvasóinkat nagyon érdeklik az efféle kiegészítők, épp ezért is döntöttem úgy, hogy a Speedshoptól elkérem a friss modelleket, hogy azokat egy csoportteszt keretében összehasonlítsam. A gond nem ezzel, hanem a tesztelt eszközök minőségével volt, de nem abban az értelemben, ahogy azt elsőre gondolnánk.
A helyzet nagyon egyszerű: a sztereó Bluetooth headsetek minősége az elmúlt egy-két évben ugrásszerűen megnőtt, az árak pedig normalizálódtak. Jelenlegi tesztünkben három gyártó (Nokia, Plantronics, Sony Ericsson) hat headsetjét teszteljük, melyek mindegyike kiváló minőségű cucc, egytől eltekintve pedig az áruk is rendben van. Ez nagyon örvendetes, a felhasználók számára mindenképp, a tesztelést viszont nagyon megnehezítette, az egyes headsetek között ugyanis hangminőségben és szolgáltatásokban nincs akkora különbség, mint a mono eszközöknél (melyekről pár hete publikáltunk egy méretes összehasonlító tesztet). Épp ezért itt kénytelen vagyok elhagyni a komplikált összehasonlító táblázatokat és a jól kidolgozott rendszerbe illesztett pontszámokat, az egyes termékeket "önmagukban" nézem meg, bár a hasonló árkategóriában versenyző vetélytársakra a szövegben nyilván utalni fogok.
Egy tavalyi Samsung modell
A sztereó Bluetooth technológiáról valószínűleg legtöbb olvasónk hallott már, de a rend kedvéért azért gyorsan tisztázzuk, hogy mi is ez az egész. A Bluetooth ugyebár egy vezeték nélküli adatátviteli szabvány, melyet az összes mobilgyártó alkalmaz a készülékeikben, segítségével headseteket és egyéb kiegészítőket tudunk csatlakoztatni mondjuk mobiltelefonunkhoz, fájlokat tudunk küldeni mobilkészülékek között, plusz még jó pár dologra jó, de a többség jellemzően erre használja. A szabvány jelenleg a 2.1-es verziónál jár, az ilyen, illetve 2.0-s eszközök kivétel nélkül ismerik a sztereó hangátvitelt (A2DP) és a számléptetéshez/stb. szükséges gombok kezelését lehetővé tevő protokollt (AVRCP), de az 1.2-es verzióval ellátott mobiltelefonok némelyikénél is meg lehet találni ezeket a funkciókat, pontosabban Bluetooth profilokat. Az elmúlt évben megjelent notebookokban is helyet kapott a Bluetooth, bár a telefonoknál egyelőre még elterjedtebb a dolog, gyakorlatilag tízből kilenc telefonban helyet kapott a kékfog, ezek túlnyomó része (a friss modellek legalábbis) ismeri is az A2DP-t, tehát alkalmas arra, hogy az itt szereplő headseteket kezelni tudja. A teszteléshez mi egy Nokia és egy Sony Ericsson mobiltelefont, valamint egy Apple MacBookot használtunk, utóbbi értelemszerűen a notebookos összeköttetést kívánta reprezentálni, kevés sikerrel. De erről kicsit később.
Nokia BH-504
A headsetek között abc-sorrendben haladva rögtön belebotlunk a sztárjelöltbe, a Nokia BH-504-be. Hogy miért ígéretes? Azért, mert a Nokia gyártja, a mezőny egyik legolcsóbb játékosa, nőknek és férfiaknak is ideális a mérete és elég pofásan néz ki. Igazi street-wear fülhallgató, kialakítása klasszikus, viszont össze lehet csukni, ami nem csak segíti a hordozhatóságot, hanem növelheti az élettartamot is, mivel összecsukott állapotban egy efféle eszköz nyilván kevesebb fizikai behatásnak van kitéve, mintha csak simán bedobnánk a táskába. Tokot mondjuk sajnos nem kaptam hozzá, mivel a forgalmazónál jelenleg csak csomagolás nélküli verzió van, amihez csak egy töltő jár, de a dobozos verzió mellé elvileg el van csomagolva egy hordtáska is.
A BH-504 kapcsán érdekes módon a Nokia marketingesei sem estek túlzásba, a termék honlapján is csak azt írják, ami nekem is elsőre eszembe jutott: egyszerű, letisztult, hordozható. A specifikációnál persze már vannak érdekesebb dolgok, például az, hogy az eszköz tömege 108 gramm, ami egy efféle fejhallgatónál elég elenyésző. A kényelmi faktorral ennek megfelelően nincs is gond, ha felvesszük, szinte nem is érezzük, hogy a fejünkön van, emélkezni is csak azért fogunk rá, mert a környezeti hangokat nem teljesen, de valamennyire kiszűri a bőrrel borított fülrésszel ellátott headset. Gombok terén jól állunk, van itt minden: play/pause, híváskezelő, léptető, hangerőszabályzó, plusz találunk egy diszkréten villogó állapotjelző ledet és egy vékony csatlakozós Nokia töltőhelyet is. Ez utóbbit leszámítva minden gomb a jobboldali részre került, a kezelés tényleg nagyon egyszerű. Ez a headset egyébként nem volt hajlandó együttműködni a MacBookkal, de egy IBM notebookkal simán kommunikált.
A hangminőség alapján tökéletesen be lehet lőni, hogy kiknek találták ki ezt a fülhallgatót: azoknak a fiataloknak, akik vénáiban egyedül a dübörgő basszus képes pumpálni a vért, akik a metrón is hallani akarják a zenéjüket, környezet zajairól viszont szívesen lemondanak. A BH-504 hangminősége az ő igényeiket tökéletesen kielégíti: az egész hangzásvilág a mélyebb tartományba van áttolva, a magasak ennek megfelelően néha elvesznek, de ezzel persze nincs gond, csak számítanunk kell rá, ha vásárláson törjük a fejünket. A hangtisztasággal nincs gond, a sercegést és az egyéb bénaságokat az új headsetekkel már magunk mögött hagyhattuk, a Nokia újdonsága tényleg jól szól. Ráadásul szuflával is ügyesen bírja, egy töltéssel 7,5 órán keresztül tudunk zenélni vagy 9 órán keresztül telefonálhatunk, utóbbi esetben a hangminőség teljesen átlagos. Mindezért a csomagolás nélküli (zacskós, csak töltő jár hozzá) verzió esetén bruttó 12 990 forintot kell fizetnünk, ennyiért a célközönség kifejezetten jó vásárt csinhat vele.
Hirdetés
Nokia BH-505
Sorszámban nem, kinézetben viszont hatalmas lépés a Nokia BH-505, mely első blikkre ugyanazokat az embereket célozza meg, mint az előző oldalon bemutatott modell. Az árazás ugyanis elég hasonló, a kinézet viszont nagyon más: ez a finn headset egy tarkó mögött futó modell, abból is a sci-fi stílusú, mondhatni, hogy extravagáns. Stílus és kényelem, ahogy a gyártó mondja, előbbivel maradéktalanul egyet is tudok érteni, a fehér színben érkező újdonság ugyanis marha jól néz ki, kézbe venni is jó érzés, a kemény, de kellemes tapintású műanyagok minőségi hatást keltenek. A kényelem már egy másik kérdés, az efféle kialakítás ki-ki alapon működik, nekem például elég jól passzolt a fejformámhoz és a fülemhez (bár a kényelmestől azért még így is távol volt), mások viszont felvenni is képtelenek voltak, a konklúzió tehát az, hogy ezt a cuccot fel kell próbálni vásárlás előtt, hiszen a több méretben mellékelt füldugók még nem jelentenek garanciát a kényelemre. A teljesség kedvéért azt is megjegyezném, hogy az eszköz tömege mindössze 36 gramm, ami lássuk be, szinte hihetetlen.
A hangminőség papíron jobb kell, hogy legyen, mint a BH-504-é, mivel itt helyet kapott egy digitális jelfeldolgozó (DSP) is, melynek leginkább telefonáláskor fogjuk hasznát venni, ugyanis segít kiszűrni a zavaró háttérzajokat. A hangzásvilág ennek ellenére nagyon hasonló testvérénél tapasztalthoz, itt is a mély hangok dominálnak, bár egy fokkal talán kiegyensúlyozottabb az összhatás, de a hangminőség összességében mégis egy picit gyengébb. A hallójáratba ülő fülhallgató használat közben szinte teljesen kizárja a környezeti zajokat, ebből adódóan sportoláshoz csak korlátozottan használható, mert ha biciklizés közben a fejünkre rakjuk, megsokszorozzuk annak az esélyét, hogy az éjszakát a korház baleseti osztályán töltsük. A kialakítás ezt leszámítva egyébként tényleg lehetővé tenné az efféle használatot, a kialakítás ugyanis fröccsenés és verejtékálló, ráadásul a kiválaszottak fején stabilan is fog ülni, tehát például futás közben sem fog leesni, de tény, hogy elég kényelmetlen tud lenni egy ilyen merev pánttal ellátott headset.
A BH-505 extrái közé tartozik, hogy lehetővé teszi a közeli rádiófrekvenciás kommunikációt (NFC). Ez az RFID technológia által is használt ISO/IEC 14443 szabvány egyszerűsített kiterjesztése, a lényege, hogy az erre felkészített eszközök úgy tudnak kommunikálni, hogy közel (10 centiméteres távolságon belül) rakjuk őket egymáshoz. Ezt a szabványt alapvetően mobiltelefonokhoz fejlesztették ki, fizetéskor vagy információk lekérésekor (interaktív falak) vehetjük használ, egy headsetnél csupán annyi az értelme, hogy megkönnyíti az amúgy is pofon egyszerű párosítási folyamatot. Az üzemidő is extrának mondható, a mérethez képest legalábbis, a zenelejátszási idő 8 óra, a beszélgetési ennél kettővel több, a töltés itt is vékony csatlakozós Nokia lyukon át történik. A konklúzió tehát egyértelmű: a bruttó 14 990 forintos Nokia BH-505 jó választás lehet azoknak, akik egy megbízható, egyszerre tetszetős és robosztus kialakítású fülhallgató vásárlásán gondolkodnak, korrekt hangminőségre és zajszűrésre vágynak és nem zavarja őket a merev nyakpánt. A BH-504-et mondjuk jobb vételnek gondolom.
Nokia BH-905
A Nokia BH-905 tesztünk kakukktojása, ugyanis egy prémium kategóriás cuccról van szó, ára jelenleg bruttó 54 000 forint, kis túlzással a mezőny összes többi fülesét megvehetnénk az árából. Hogy őszinte legyek, ez a koncepció nekem nem áll össze: a Bluetooth-on keresztül történő zeneátvitelnek ugyebár megvannak a maga korlátai, a veszteségmentes formátum itt nem jöhet szóba, egy ilyen drága headsetet pedig nyilván csak az hajt meg igazán. Akkor miért is gyártanak ilyen drága sztereó Buetooth headsetet? Erre csak a Nokia tudhatja a választ.
Az anyaghasználat elsőosztályú, fém és bőr, ezekkel van borítva a kiválóan összerakott headset, mely kényelmesnek nagyon kényelmes, viszont elég idétlenül néz ki az ember fején, köszönhetően a hajlított, íves pántnak. Gombokból itt sincs hiány, mindent megtalálhatunk, ami az előző két headseten volt (híváskezelő, számléptető, hangerőszabályzó), a töltés itt is 2 milliméteres Nokia csatlakozón át lehetésges. A hangminőség viszont közel sem olyan jó, mint amilyenre én számítottam, szinte teljesen hasonló hangzásvilágot kapunk, mint a BH-504-nél, igaz, itt jóval kiegyensúlyozottabbak a hangok, a mélyek nincsenek túlerőltetve, de a különbség gyakorlatilag ennyi. Csalódás. Főleg, hogy a BH-505-höz hasonlóan a MacBookkal ez is pocsék hangminőséget produkált, a Nokia headseteket úgy tűnik, hogy nem szereti az Apple gépe.
Extrák persze akadnak szép számmal. A 175 grammot nyomó headsetbe az efféle eszközökhöz képest elképesztő akkumulátor került, mely aktív zajszűrés nélkül 25, aktív zajszűréssel pedig 16 órán keresztül képes zenét lejátszani, ami lássuk be, nem rossz. Ja, igen: van aktív zajszűrés (piszok jól működik, tényleg kiszűri a környezeti zajokat, egy csúszkával lehet bekapcsolni), digitális jelfeldolgozás (DSP), két mikrofon, raklapnyi tartozék (hordtáska, audiokábel, ehhez hosszabbító, adapterek tömkelege, még repülőgéphez is), tehát nem véletlenül kerül ennyibe a Nokia BH-905, de a hangminősége ettől függetlenül sem az igazi, legalábbis sztereó Bluetooth eszközként használva nem. Mivel a negyed ennyibe kerülő márkatárs is nyújt ilyen felhasználói élményt, úgy gondolom, hogy a felsorolt extrák ellenére sem érdemes a BH-905 vásárlásán gondolkodni.
Plantronics Back Beat 903
A Plantronics nevét állandó olvasóinknak nem kell bemutatni, az amerikai cég neve újabban egyet jelent a kiváló minőségű Bluetooth headsetekével. Épp ezért nagy érdeklődéssel vettem kezembe legújabb sztereó megoldásukat, a Back Beat 903-at, mely a BH-505-ös Nokiához hasonló, ám mégis alapjaiban más kialakítást kapott. A közös pont a tartkó mögött végigvonuló pánt, mely a Plantronics-nál szerencsére nem merev kialakítású, ami miatt a headset sokkal több ember fejére fel tud ülni, viszont hátránya is pont ebből származik: az akkumulátor és az elektronika közvetlenül a hangszórók mögötti részbe lett integrálva, ami miatt elég furcsán néz ki az eszköz. A kényelmi faktor ennek ellenére elég jó, de tény, hogy a klasszikus kiakalítású eszközökkel ebből a szempontból nem tud versenyre kelni ez a modell.
Gombokkal itt is el vagyunk látva, van minden, ami csak kellhet, tölteni microUSB porton keresztül tudjuk az eszközt. Az üzemidő kellemes, beszélgetni és telefonálni is 7-7 órát tudunk a Back Beattel (nyilván vagy-vagy alapon, nem egyszerre), hangszűrés a dupla mikrofonnak köszönhetően van és elég jól is működik, de a lényeg nem ez, hanem a hangminőség, mely egyértelműen a legjobb az egész mezőnyben. A hangok szépek, tiszták, semelyik tartomány nem veszik el, semelyik nincs túlerőltetve, a hangokat "optimalizáló" AudioIQ technológia elképzelhető, hogy nem csak humbug. Vagy felőlem az is lehet, a lényeg, hogy a BackBeat gyönyörűen szól!
Más extra nincs, a dobozban csak töltőt találunk, ráadásul a 34 grammot nyomó cucc nem is kifejezetten olcsó, grammjáért 588 forintot kell fizetnünk, így jön ki a 20 000 forintos végfelhasználói ár. Mindezért kapunk egy kiváló hangminőségű, zenehallgatásra és telefonálásra egyaránt jól használható, elég kényelmes és minőségi, de picit idétlenül kinéző Plantronics headsetet.
Sony Ericsson HBH-DS205
Végül, de nem utolsó sorban nézzük a két japán-svéd headsetet, elsőként a kisebbiket, a DS205-öt, mely nem egy új modell, de ettől függetlenül érdekes. Egy két részből álló headsetről van szó, az egyik maga a Bluetooth egység, mely formájában és méretében leginkább ceruzaelemre hasonlít: ennek 3,5 milliméteres fülhallgató kimenetébe lehet beledugni a alsó-középkategóriás Sony Ericsson telefonok mellől ismert fülhallgatót. Magyarán itt a vezetékek félig-meddig megmaradnak, csak nem a fülünk és a telefon, hanem a fülünk és az adapter között lógnak. Hogy ennek mennyi értelme van, azt mindenki maga döntse el.
A bruttó 12 000 forintos headset hangminősége a gyári fülhallgatóval nem túl megnyerő, bár zenehallgatásra természetesen lehet érdemben használni, csak épp a mezőnyből a leggyengébb. Telefonálni sem az igazi a kiegészítővel, mivel a mikrofon magán az egységen kapott helyet, amit ebből adódóan érdemes a szánkhoz közel csíptetni, különben semmit nem fognak belőlünk hallani beszélgetőpartnereink, függetlenül attól, hogy a mikrofon hangerejét dinamikusan tudja állítani a DS205. Az egységen egyébként egy monokróm kijelző is helyet kapott, ám azon csak az akkumulátor töltöttségének szintjét olvashatjuk le, az aktuális zeneszám címét vagy netán a hívó fél számát nem, tehát nem sok mindenre jó. Gombokból nincs sok, a play/pause mellett egy csúszka kapott csak helyet rajta, mely alapértelmezésben úgy lötyög, hogy az az érzésünk, hogy bármelyik pillanatban kieshet.
A töltés a Sony Ericsson kábelével lehetséges, ami nyilván kevésbé jó, mint a microUSB, de együtt lehet vele élni. A beszélgetési/zenehallgatási idő 8 óra, mely teljesen rendben van, de a Sony Ericsson DS205 ennek ellenére sem egy különösebben jó vétel.
Sony Ericsson MW600
Az előző oldalon bemutatott headsetnél mindössze 800 forinttal drágább a továbbfejlesztett változat, a Sony Ericsson MW600, melyet az Aino nevű modell kapcsán már ismerhetünk, ahhoz gyárilag egy ehhez eléggé hasonló jár. A koncepció itt is ugyanaz: van egy bluetoothos adapter és egy 3,5 milliméteres jack csatlakozóval rendelkező fülhallgató. Csak mindkettő jobb minőségű, plusz az MW600-ban található FM-rádió is, mely telefon csatlakoztatása nélkül is használható - ez jó hír lehet az FM-rádiót nélkülöző készülékek tulajdonosainak.
A fülhallgató ugyanis egy HPM-78-as, hallójáratos cucc, három méretben kapunk hozzá fülpárnákat, melynek köszönhetően valószínűleg minden fülbe belefér majd, már amelyik beengedi, a hallójáratos megoldásoktól ugyanis sokan irtóznak, nem véletlenül. A hangminősége kifejezetten jó, kiegyensúlyozott, a mélyek kellemesen teltek, tényleg rendben van. A telefonálás ugyanúgy működik, mint a kistesónál, mikrofon itt is az adapteren van. Gombokból viszont több került rá, a hangerőt egy érintésérzékeny csúszkával lehet állítani, a számléptetők,a play/pause és a híváskezelő külön került. Az OLED kijelzőn hívás közben látjuk, hogy mennyi ideje beszélünk, a zeneszámok előadóját és címét pedig egyes Sony Ericsson modellek képesek áttolni a headset kijelzőjére, de ez nem működik minden modellnél. Az üzemidő 11 óra, ami kiválónak számít, extraként pedig ott a multipoint, mely inkább egy "fél-multipoint"; két telefont is lehet hozzá egyszerre csatlakoztatni, de ezek közül csak az egyik lesz az, amelyiken hívásokat is lehet kezelni, a másikról csak a zene fog érkezni. Mindezért bruttó 12 800 forintot kell fizetnünk.
Összegezzünk. A Nokia BH-504 egészen biztosan a mezőny legjobbja, 12000 forintos árát kifizetve egy szofisztikált, kiváló hang- és anyagminőségű, kényelmes, jól kinézető eszközt kapunk, melyet hordozni is tudunk, ennél több nem kell az átlagos felhasnzálónak. A Nokia BH-505 már nem ilyen jó vétel, drágább, hangminősége gyengébb, de alapvetően az sem egy rossz cucc, főleg azoknak lehet érdemes elgondolkodni rajta, akik kifejezetten egy ilyen kialakítású eszközt keresnek. A Nokia BH-905 számomra csalódás volt, messze nem olyan jó, mint amilyen drága, de legalább megmutatja, hogy hol van a sztereó Bluetooth technológia határa. A Plantronics BackBeat 903 viszont kifejezetten jó, hangminősége a legjobb az egész mezőnyben, kényelmes is, viszont külseje finoman szólva is egyedi, ami valószínűleg sokakat el fog riasztani. A két Sony Ericsson headset más utat jár, ezek gyakorlatilag Bluetooth adapterek, melyekbe bele lehet dugni egy szabványos csatlakozóval ellátott fülhallgatót. A kisebbik, DS205 névre hallgató modell nem túl megnyerő, maga a "tubus" jóval gyengébb, mint az MW600 névre hallgató variánsnál, melynek kijelzője több információt nyújt, üzemideje jobb és több gomb is került rá, arról nem is beszélve, hogy a gyárilag hozzájuk csomagolt fülhallgatója is jobban szó. A jelentéktelen árbeli különbség fényében plecsnit csak utóbbi kaphat, de a teljesség kedvéért újra elmondanám: az itt tesztelt sztereó Bluetooth headsetek közül mindegyik használhatónak bizonyult.
 |
 |
| Nokia BH-504 | Plantronics BackBeat 903 |
 |
|
| Nokia BH-505 | Sony Ericsson MW600 |
Bocha
A cikk elkészítésében a T-Mobile mobilinternet volt segítségünkre.
A teszteléshez használt headseteket a www.speedshop.hu biztosította. Vásárláshoz kérem, kattintson ide!
