Bevezető
Hiába számoltak a kütyü- és óragyártók a karra erősített, okos vagy csak annak titulált eszközök tömeges elterjedésével, egyelőre az a helyzet, hogy népszerűek a belépőszintű aktivitáskövetők, meg az Apple Watch, a többiek meg szedegethetik a morzsákat. Pedig a 80-as évek sokfunkciós órái és a KITT-tel való kommunikálás jövőképe biztos sokakat elgondolkodtatott a vásárláson, ám technológiai és méretbeli korlátok miatt igazán nagy áttörést mégse tudtak ezek a szerkezetek elérni, úgyhogy sokuk inkább klasszikus küllemmel próbálja magára terelni a figyelmet.
[+]
Az okosóra mindenesetre továbbra is rétegtermék, és a szó szoros értelmében közülük is leginkább csak a WatchOS, az Android Wear és a Tizen típusúakat illik tényleg okosnak mondani, hiszen ezek rendelkeznek nyitott, a fejlesztők által támogatott operációs rendszerrel, komoly önálló működéssel, akár adatkapcsolattal, illetve mobiltelefonos mélyintegrációval. Ott vannak aztán a sportórák, specifikusabb feladatokra szabva és erre szakosodott szoftver adatbázissal, árban legalul pedig az aktivitáskövetők és értesítéskijelzők. Mivel egyik kategória sem tudott hatalmas fejlődést mutatni az utóbbi időben, így a figyelmet leginkább valami szokatlannal lehet felhívni, és itt jön a képbe a közösség szerepe. Ha a gyártók kifogynak az ötletekből, nézzük meg, mire harapna a tömeg! Így vált hamar népszerűvé a sokak szerint egyetlen igazán tuti okosóra, a Pebble, és a MyKronoz is jól tette, hogy a közösségi finanszírozás irányából közelítette meg a ZeTime koncepcióját.
[+]
Szögezzük le: az itt tesztelt óra rendszere zárt, telepíteni rá nem lehet, adatkommunikációs felhozatala korlátolt, egyéni képességei nem eget rengetők és telefonos integrációja sem nő fel a fent említett modellekhez, így nem illik rá jobban az okos jelző, mint egy szimplán sok funkcióval felszerelt butamobilra – azt sem tituláljuk smartnak. De nem is ez a lényeg: a ZeTime a világ eddigi legjobban megtámogatott hibrid okosórája, 6 millió dollárnál is több pénzt összegyűjtve a közösségi csatornákon, és a népszerűség oka egyszerű: kombinálja a hagyományos, mechanikus mutatóval szerelt órát a kerek, színes, egész óralapot kitöltő, digitális kijelzőssel.
[+]
Erre máris lehet marketinget építeni, és a MyKronoz előszeretettel hangsúlyozza a műfajban mindig hangzatos svájci tervezést, noha a gyártás Kínában történik. Amiben többet tud a ZeTime legtöbb riválisánál, az a 30 napos működés analóg óra módban, de az 1,22”-es TFT kijelzőt gyakran felvillantva is egészséges egy töltés élettartama, ha nem éppen a Pebble-lel vetjük össze. Mindehhez a két méretet (39 és 44 milliméteres), az 50 m / 5 ATM vízállósági minősítést és a hibátlanul összeillesztett, rozsdamentes acélvázat hozzávéve máris érthető a közösség érdeklődése, mi sem teszteltünk még ehhez hasonló hibridet. A képernyőnek csak a közepe nem világít, ott nyilván kellett némi kivágás a mutatóknak.
[+]
A ZeTime mindenesetre jókora lett: a kisebbik is 80 grammot nyom, és tömegében, méretében egyaránt túl nagynak fogja érezni a legtöbb hölgy vásárló. A 12,8 milliméter vastag, 90 grammos alapmodell pedig férficsuklón is egyértelműen érezteti jelenlétét, az ingujj megakad benne, sport közben pedig jobb szorosan odaszíjazni. Egészen más (értsd: jobb) egy 50 grammos Gear Sport-féle ketyerével minden okos vagy annak titulált funkciót elérni, és még kellemesebb egy ennél is fele akkora tömegű aktivitáskövetővel lefutni a maratont. Ezzel szemben a felhelyezés és a csuklón való illeszkedés kényelmesnek mondható, a nagyobbik 22 milliméteres, és a kisebbik 18 milliméteres szíja egyaránt cserélhető (szilikon, bőr, fém), a kellő mennyiségű lukkal megfúrt pántnak igazából csak egy kellemetlensége van: egy bújtatót kapott. Ez az a kis csúsztatható bigyó, amibe felszíjazás után a pánt végét bele szokták dugni, abból viszont a ZeTime szíja túl könnyen kicsúszik, ezért szoktak kettőt mellékelni.
[+]
A szíj anyaga mindenesetre tartósságot sugároz, az acélváz elképesztően ütésállónak tűnik – ezért is kár, hogy a zafírüveg óravédő lap nem süllyed a keretbe, ha az óra karlendítéskor valaminek nekikoccan, szinte biztos, hogy az üveg csillapítja a becsapódás erejét. Hozzánk egyébként a nagyobbik, ezüstszínű ZeTime érkezett a Mobil Digital jóvoltából, szilikon pánttal, hengeres dobozban. Az utóbbi csak rövid leírást tartalmazott, mivel a használati útmutató online érhető el, illetve egy microUSB kábelt a töltőbölcső számára, ami a pakk legalján bújt meg.
Külső, kezelés, alapfunkciók
A ZeTime a klasszikus órák formavilágát ötvözi a modern elvárásokkal, közülük is a legvaskosabb csuklótársak voltak az inspirációi. Ennek ellenére minimalista maradt a dizájn: mutatóból ugye csak kettő van, egyéb mechanikus elem nincs az óralapon, se mintázat, díszítés, feliratozás körülötte. Jobb oldalon, alul-felül egy-egy gomb, középen pedig az egész kényelmesen tekerhető korona pillantható meg, a szélén újabb billentyűvel. A ZeTime ezekkel és a 240 x 240 pixeles érintőkijelzővel egyaránt kezelhető, és balkezes használatra is van lehetőség, a megjelenő igazodik hozzá. Hátul, a körkörös feliratok közepén villan fel a pulzusmérő lámpája, és ezzel nagyjából körbe is lett mutatva a hibrid óra. Mikrofon, hangszóró, egyéb előbújó szenzor nincs, a vezetékmentes töltés szükséges komponensei is szépen el lettek rejtve.
[+]
A ZeTime beüzemelése a hasonló nevű mobilalkalmazással történik, legalább 4.0-s Bluetooth kapcsolattal (a 4.2 LE is támogatott), és legalább 8.0-s iOS-szel vagy 5.0-s Androiddal. Az óra az alsó gomb hosszú lenyomására kapcsol be, és ha a párosítás megvan (ez az oreós OnePlus 5T-vel ez három kört igényelt), csak az instrukciókat kell követni a mobilon. Név, nem, magasság, testsúly és miegymás – ezek az aktivitáskövetéshez kellenek, aztán jöhet a két mutató 12 órára szabályozása, még mindig a telefonról. Ez azért szükséges, mert amikor épp nem az időt mutatják, a két mechanikus bigyó képes vízszintes, azaz 9:15 állásba kúszni, és máris jobban olvasható minden digitális szöveg. Ha már itt tartunk: a kézzel szabályozható fényerő elegendő napfény alatt a TFT technológia miatt, bár a háttérvilágítás hossza nem szabályozható, és túl hamar kikapcsol. Beállítható ellenben a képernyő elsötétedésének az időtartama, háttérvilágítás nélkül nyilván eleve haloványabb. A kijelző bármely gombbal felvillantható (érintésre, dupla koppintásra viszont nem, a csuklót meg nagyon erősen kell rázni), és ha a koronagombot nyomja meg az ember, az éjjeli óra villan fel, hiszen sötétben nem látni az analóg mutatókat.
[+]
A korona tekerőjével lehet lépdelni az adott menüpontok között, a gombja látja el az OK feladatokat. A felső billentyű bír főoldal (óralap) funkcióval, az alsó pedig visszalépéssel. Sajnos az óra visszaállítás műveletet (alsó + felső gomb 10 másodpercig lenyomva) begyakoroltuk: a teszt során befutott szoftverfrissítéstől kétszer kompletten lefagyott a ZeTime, harmadik magyar igazságra csak összejött neki a dolog. Az érintőpanel is munkára fogható, csak határozottan kell bökni, mert pontatlan és nem éppen reszponzív az érzékelés. Az óralapon hosszú lenyomással cserélhető a tucatnyi előre definiált óralap, digitális másodperc mutatóval, adott esetben az aktivitás vagy más adatokkal. Dupla érintéssel lehet visszalépni bármely almenüből. Felülről lefelé húzva az ujjat az alapfunkciók érhetők el: a pulzusmérés, a háttérvilágítás fényereje, a jelzések (néma / csak hang / csak rezgés / hang és rezgés), a mobil megkeresése, a repülőgépes üzemmód és az időjárás.
Jobbról balra simítva ugrik fel a menü a következő elemekkel: pulzusmérés, aktivitási adatok, nem fogadott hívások, üzenetek, közösségi üzenetek, időjárás, ébresztés, zene, beállítások, fényképezés, alvásadatok, időmérő, stopper, naptár, emlékeztetők és a telefon megkeresése. Alulról felfele simíthatók fel a legutóbbi mobilos értesítések, és itt válnak nyilvánvalóvá a ZeTime korlátai egy telefonos OS-be integrált rendszerrel szemben (Android - Android Wear, iOS - WatchOS). Az SMS-ek még végigolvashatók, illetve ezekre és a bejövő, elutasítható hívásokra hangulatjeleket és előre definiált válaszokat lehet adni. De ennyi.
Az e-maileknek csak a címe olvasható, abból is a Gmailtől érkezőké, a blumailes értesítések nem jöttek át, ahogy a legtöbb egyéb alkalmazásé sem. A közösségi értesítésküldés kimerül abban, hogy minden ömlesztve átjön a Messenger, a Viber és társai részéről. A bőség zavara és a válaszadás hiánya miatt sokkal praktikusabb inkább a mobilon foglalkozni ezekkel az üzenetekkel. A Google-féle levelezés mellett a naptár szinkronizálható még. Hiába törli egyébként az ember azokat az értesítéseket, amelyek legalább megjönnek az órára, a telefonról nem tűnnek el olvasottként.
A bejövő hívást csak elutasítani lehet, a ZeTime pedig nem hangolja össze a mobilos ébresztőt az órával. Az ébresztéseket így a ZeTime applikációval kell külön beállítani, bár a gyenge rezgésre aligha fog a tulaj felkelni. Még jó, hogy rövid, éles sípoló hangra képes az óra, és arra biztos felébred az ember, én az értesítések hangjelzését kikapcsoltam, amint eléggé idegesítővé váltak. Szerencsére ébren érezni a ZeTime rezgését. A legtöbb dolgot a ZeTime appon belül lehet állítani, mondjuk emlékeztetőket számos ikonnal és szöveggel, dátum szerint vagy akár heti rendszerességgel élesítve. Az óra továbbá kérésre jelez, ha túlzottan lusták vagyunk és mozogni kéne, illetve az előre definiálható célok teljesítését is kézszorítással jutalmazza.
[+]
A további lehetőségek között kérhető repülőgépes és néma üzemmód, az óráról is elindítható az alváskövetés (az automatikus felismerés nem igazán működik), fényképezni pedig a ZeTime app saját, puritán szoftverén keresztül lehet. A zenelejátszás az iOS gyári, a Google Play Zene, a Spotify és a Deezer választékra hagyatkozik. Ezeket sajnos külön el kell indítani a mobilon, és csak utána reagál az óra a kezelőikonok megérintésére. A beépített tároló nem elérhető, így önálló zenehallgatás csatlakoztatott BT-headsettel nincs, de egyébként is korlátozott az órás, illetve a telefonnal összehangolt tudáslista, bővítési lehetőség nélkül. Ugyanígy nincs WiFi, GPS, giroszkóp, NFC vagy légnyomásmérő, csak háromtengelyes gyorsulásmérő és pulzusmérő adott.
Aktivitáskövetés, üzemidő, végszó
Az aktivitáskövetés kulcsszerepet játszik minden olyan testre erősíthető kütyü esetében, amely szenzorokkal rendelkezik. Persze nagyon nem mindegy a pontosság és a szoftverkörnyezet, és itt sem az igaziak a tapasztalataink. A lépésszámot a ZeTime még nagyjából megfelelően követi, bár érzésre a billentyűzeten való gépelés vadabb mozdulatait is beleszámolja. Az ebből és a magasságból kalkulált megtett távok pedig aligha pontosak. De leginkább a pulzusmérő lába lóg ki: volt, hogy teljesen nyugodt körülmények között, egymásutánban sikerült 56-os és 170-es pulzust mérnie, máskor meg brutálisan intenzív edzésgyakorlat végén 70-est. Ha pedig a folyamatos mérés be van állítva, komoly fluktuációt mutat a napi lebontású grafikon. De még csak nem is az említettek az aktivitáskövetéses fejezet legnagyobb hibái: egyszerűen nincs mögé téve az aktív mozgáshoz passzoló szoftver.
Nem ismeri fel vagy választható ki futás, úszás (sekély vízben lehet vele, mélyvízben vagy nagy nyomású tevékenységek során nem), nincs automatikus pulzusmérés intenzív gyakorlatok megkezdésekor, igazából semmilyen sportstatisztika nem rögzül, adat nem továbbítható valamely futóapp adatbázisába, azok sem veszik a ZeTimenak hasznát. Csak az aktív perceket írja ki a MyKronoz órája, ami kevés. Egy Fitbit-féle kütyünek pont az az előnye, hogy a szenzoros adathalmazt hatalmas statisztikai adatbázisba foglalja, lebontja a nyugalmi, mozgásos és intenzív állapotokat, a specifikus sporttevékenységeket, a gyakorlatokat, plusz egyéni betáplálással a bevitt kalóriákat és folyadékokat is, az elégetett energia és egyéb hasznos adatok mellett. A mobilszoftverben így csak a lépés, a táv, a pulzus, az alvás és az aktív percek adatai jeleníthetők meg, igaz, többféle lebontásban.
[+]
Sikeresen kompenzál a MyKronoz üzemidőben: a 200 mAh-s telep jó sokáig bírja két töltés között (a kisebbik modell 180 mAh-sat kapott). A leírás szerényen három napos okoshasználatot ír, de a merülési mutatókat figyelembe véve nálunk akár az egy hét is kijöhetett volna. Ezt egy-két nappal megrövidíti a folyamatos pulzusmérés, de így is vígan tovább elfut a legtöbb okosóránál, hát még ha csak az analóg mutatók lopják az áramot, ilyenkor hetek eltelhetnek két töltés között. A töltőbölcső praktikus: csak azt kell kábelre dugni, a ZeTime-ot nem, a vezetékmentes etetés pedig kevesebb, mint másfél óra alatt megvan. A bölcső viszont lehetne sokkal mágnesesebb: elég a rajta pihenő órát megpöccinteni, és le tud ugrani róla, töltés közben pedig érdemes hozzászorítani, ha nyomkodni akarjuk. A bölcső egyébként elég hangosan ciripel töltéskor. Mindenesetre, hacsak nem egy e-ink kijelzős riválissal vetjük össze, a „nagy kijelzős” órák között meggyőző a ZeTime üzemideje.
[+]
Kétségtelenül egyedi ötletet támogatott meg a közösség és hívott életre a MyKronoz: a ZeTime egyszerre mechanikus óra és okosított értesítéskijelző, viszont az okosóra kifejezés nem áll a nyelvünkre. Az a nyílt operációs rendszerű, alkalmazásokat fogadó, fejlesztőkkel megtámogatott és egy rakás egyéb szenzorral és antennával felvértezett riválisok privilégiuma, és ebben ég és föld az előnyük. Az Android Wear és a WatchOS típusúak összemérhetetlenül jobban összedolgoznak az Androiddal és az iOS-szel, a Tizen pedig, bár kevésbé, rengeteg önálló funkciót kínál. GPS, WiFi, eSIM opció, az asszisztens elérése, mikrofon, mobilfizetés, hangszóró, NFC, tárhely önálló zenehasználathoz és így tovább: ezek itt mind hiányoznak. A Gear Sport-féle variánsok ráadásul aktivitás és mozgáskövetésben is állva hagyják a ZeTime-ot, a kifejezetten megbízható sportórák pedig köröket vernek rá statisztikázásukkal. 90 grammon ráadásul a MyKronoz igazi szörnyeteget teremtett: bár tényleg remekül össze lett rakva, jól bírja a víznyomást és vannak mechanikus, elektronikus alkatrészei. Ám sem ezek, sem a jól teljesítő, de azért aprócska telep nem indokol ekkora túlsúlyt. Még a 80 grammos, kisebbik kiszerelés is túl vaskos lesz a hölgy vásárlóknak, de a férfiaknak is sok lehet az említett tömeg.
[+]
A ZeTime így is üde színfolt a karra csatolható eszközök között, a legfőbb problémája viszont az, hogy 75-90 ezer forint között mozogva kiszerelés szerint sem az igazi okosórák, sem a profi sportórák mezőnyét nem szorongatja meg. Amolyan ebből is egy kicsit, abból is egy kicsit hibridként lehet, hogy tényleg különleges, egy olcsó értesítéskijelző, pár extra funkcióval mégis tud ugyanennyit. Amivel ki tud tűnni, az természetesen analóg és digitális mivolta, ilyet mi sem láttunk még teljes óralapos kijelzővel, viszont túlzó az árazása, hogy plecsnivel távozhasson. Az pedig kérdéses, hogy a két mutató, ami egyébként simán lehetne digitális is, elég vonzerő-e a geekvilágban bármelyik kiforrottabb vagy olcsóbb termék ellenében. Erre majd az eladási mutatók adnak választ.
Bone123
A tesztkészülék a Mobil Digital Kft. jóvoltából jutott el hozzánk, köszönjük!
A cikk elkészítését a TelenorHipernet Blog támogatta, ahol további mobilos érdekességekről lehet olvasni.
