Hirdetés

Külső, kijelző, csomagolás

Remek ajánlatokkal tette le az újjászületett Motorola az elmúlt években a névjegyét, aztán jogos anyagi megfontolásból náluk is vastagabban kezdett fogni az árazógép, úgyhogy az Edge 50 és a Razr 50 széria sem nyilvánvaló ár/érték bajnok. Mégis tud egy olyan kombinációt a márka, amivel a piacon egyedülálló: a telefonjaira jó ránézni, remek kézbe fogni, nem akar a szerkezet a tenyérből kicsúszni és friss, lendületes szoftver jelenik meg a minőségi képernyőn.

[+]

Egy mobil nem vitrinbe való kellék, úgyhogy a dizájn sem lehet öncélú: fontos a kényelmes és hosszútávon sértetlen használat érdekében a remek tapadás, amit az irtó menő Razr 50 Ultra után az Edge 50 Fusion is magabiztosan hoz szolid világos- vagy sötétkék, illetve magamutogató, mégsem harsány magenta változatban. A Snapdragon 7s Gen 2 chip 170 ezer forintért ugyan vérszegény, de legalább 12/512 GB-os konfiguráció jár mellé, az illatosított csomagolásba pedig tok, 68 wattos adapter, kábel, SIM tű és leírás került – csak a fólia maradt ki.

[+]

Jó fogásbiztonsággal nem gond a kétoldalt lehajló kivitel, a sok iPhone-majmoló, csapott, vastag telefon mellett pedig sokkal jobban illeszkedik a 161,9 x 73,1 x 7,9 milliméteren hatalmas szerkezet a tenyerembe. A kamerapúp az egyik legkisebb a mai piacon: apró helyet foglal csak 50 + 13 megapixeles szett és a LED villanó, pedig nem is gyenge az optikailag stabilizált főegység. A 174,9 grammos tömeg kellemesen alacsony az 5000 mAh-s telepadatot figyelembe véve, a vezetékmentes töltés viszont kimaradt.

[+]

Ha a tökéletes illesztéseket, a vékony kávákat, az IP68 alapú por- és vízálló minősítést, illetve az enyhén lekanyarodó Gorilla Glass 5 üveget nézem, érthető, hogy miért kedvelik fórumunkban is a Motorola receptjét, és a vékony gombok sem csorbítanak az előnyös tervezési logikán jó elhelyezkedésükkel. A képernyőbe épített ujjlenyomat-olvasó gyorsan operál, a jack kimenetről viszont éppúgy le kell mondani, mint a microSD bővítésről vagy a második nanoSIM foglalatról – az elsődleges mellett eSIM programozható.

Hogyan mérjük a kijelzőt?

Akkor netán a multimédiánál húzta meg a Motorola a nadrágszíjat? Aligha, mert nem csak a sztereó hangszóró van meg, hanem a 6,7”-es, 1080 x 2400 pixeles és 10 bites pOLED panel 360 Hz-es érintésérzékeléssel játék közben. Oké: a 144 Hz kifejezetten ezt a képernyőmódot választva érhető el, elsősorban kompatibilis játékok során, de amúgy a 120 Hz is roppant gördülékeny, 90, 120 és 144 Hz módokban pedig az automatika leszabályoz egészen 60 Hz-ig statikus tartalmat észlelve, észrevétlenül felváltva görgetés során.

[+]

Az 1600 nites fénysűrűség puszta marketingadat, igaz? Nem: ugyan most nincs HDR vagy DolbyVision támogatás, apró, fehér tesztnégyzetünk felett az ígértnél konkrétan magasabb, 1656 nites fénysűrűséget mértünk, odakint pedig kitűnően látszott a panel tartalmaiból minden. Ráadásul a nagy forróságban sem szabályozta le annyira a fényerőt a rendszert, ahogy már zavaró legyen, így tökéletes feketékkel teli napfényben is remek maradt a használat.

[+]

Az érintési érzékenység pontos, a gesztusvezérlés profi, a rezgőmotor középerős. Mindig aktív helyett környezeti kijelzőt kapunk, illetve a lekanyarodó szélek fényjelzéseit. Megvan az igazi fénymérő és közelségérzékelő, akárcsak a beszédhangszóró. A jól tapadó hátlap egyetlen kritikája az, hogy hosszútávon a kosz és a por is ragaszkodhat hozzá, ám némi tisztítóművelettel nem gond megszabadulni tőle, és ami fontosabb: a telefon nem akar megszabadulni a Honor 200 csúszósságával tőlünk.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!