Multimédia
Az LG V40-en összesen öt darab kamera található, amelyek közül kettő az előlapra, három pedig a hátlapra került. Az előlapiaknál kevés értelmét látni a dolognak, hiszen a 8 megapixeles, f/1,9-es apertúrájú megoldás látószöge 26 milliméter (ekv.), ami mellett van egy 5 megapixeles, f/2,2-es apertúrájú, 21 milliméter (ekv.) látószögű is. A különbség a két kamera között nem olyan óriási, 80 és 90 fokról beszélhetünk; ha valaki gyakran készít selfie-ket, akkor valószínűleg élvezni fogja, hogy játszhat a látószögekkel: mindenki más számára valószínűleg elég lett volna a szélesebb megoldás, amit mondjuk szoftveresen le lehetett volna vágni.
[+]
A hátlapi megoldások sokkal izgalmasabbak. A fő kamera 12 megapixeles felbontású, 27 milliméter (ekv.) látószögű, f/1,5-ös az apertúrája. A szenzor mérete 1/2,6 hüvelyk, van benne háromtengelyes optikai képstabilizáció, illetve dual pixel PDAF (fázisdetektálós autofókusz), ez utóbbinak köszönhetően elég gyorsan lehet éles fotókat készíteni. A másik két kamera közül technikai szempontból az 52 milliméteres látószöget, tehát kvázi kétszeres zoomot biztosító az izgalmasabb, a felbontás 12 megapixeles, az apertúra f/2,4-es, optikai képstabilizáció és PDAF itt is van. A harmadik hátlapi kamera viszonylag széles, 16 milliméter (ekv.) látószöget biztosít, a felbontás pedig itt a legnagyobb, 16 megapixel. Az apertúra kimondottan kellemes, f/1,9-es, a szenzorméret 1/3,1 hüvelykes, sem optikai képstabilizáció, sem autófókusz nincs. Ez előbbire ekkora látószögnél nincs is olyan óriási szükség (bár valószínűleg kimondottan menő videókat lehetne vele csinálni), az autófókusz nélkül pedig tényleg lehet élni, de a Huawei Mate20 Pro azért megmutatta, hogy milyen jó is, ha az extra széles látószög ezzel párosul, nagyon különleges makrófelvételeket lehetne úgy készíteni.
[+]
A beállítási lehetőségek között sok izgalmas funkciót találni. A Super Bright Camera automatikusan vagy manuálisan is kapcsolható, gyenge fényviszonyok között készít szebb felvételeket, amelyek amúgy nem lesznek sokkal világosabbak, de a zajszűrés némileg erősebb lesz, illetve a fehéregyensúlyt is jobban eltalálja ilyenkor a V40. Az Apple készülékeknél megjelent élő fotó funkció is elérhető, ez tulajdonképpen a fotó készítése előtti nagyon rövid időt veszi videóra.
Videózásnál kiválasztható a Cine Video mód, ami egy effektgyűjteményt, illetve a korábbi LG készülékekből már ismert Point Zoom funkciót tartalmazza, ez utóbbi tulajdonképpen egy szoftveres megoldás, aminek a segítségével nem csak középre, hanem a kép bármely részére rá lehet közelíteni felvétel közben. A látószög ilyenkor sajnos nem változtatható, csak a fő kamerával működik a funkció, de szoftveresen némileg le van vágva a kép, valószínűleg a szoftveres stabilizáció miatt: a telelencsénél azért kicsit többet mutat, de széles látószögűnek azért nem nevezhető. A felbontás mozgóképek rögzítésekor legfeljebb 4K lehet 60 képkocka/másodperc sebességgel, Full HD esetében pedig akár 240 képkocka/másodperces lassított felvételek rögzítésére is mód nyílik (fent). Viszont videózás közben a normál és a zoom lencse között lehet váltani (példa), de a széles látószögű modulra már nem. Viszont azzal is lehet videózni (példa), de akkor a másik kettőre nem tudunk átkapcsolni. A portrék készítésére külön mód kínálkozik, a háttér elmosásával és akár kivágásával, működik, de a konkurens gyártóknál vannak szofisztikáltabb variációk erre a témára, mindenesetre itt van pár példa:
 |
 |
 |
A triple shot új dolog, egymás után készít egy-egy-egy darab képet mindhárom kamerával, amiket aztán külön meg lehet nézni. Van továbbá AI CAM is, ami a V30s ThinQ-ban látottnál annyival tud többet, hogy többféle beállítást is felajánl az adott témához, amelyek közül egy érintéssel lehet váltani. A lenti képeket ugyanarról a témáról lőttük három különböző látószöggel:
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Az biztos, hogy három kamerával jól lehet dolgozni, mert az ember megtalálja a megfelelő látószöget az adott témához. Ugyanakkor már kis méretben is látszik, hogy széles látószögű modul minősége elmarad a másik kettőtől, általában ez így szokott lenni, viszont bizonyos helyzetekben praktikus, hogy bele tud férni több dolog is a képbe. Ha a normál és a zoom lencsét használjuk, akkor már jobbak az eredmények, de igen agresszíven próbálja a képzajt elmosni az algoritmus, aminek a vonalélesség látja kárát, nagyon puha lesz a rajzolat, egy csomó helyen eltűnnek a részletek. Ez főleg a tájfotókon szembeötlő, a kontrasztot ugyanakkor megnyomja a feldolgozás során a szoftver, ezért ilyenkor télen a csupasz ágak nagyon rajzfilm-digitális hatásúak. A dinamikatartomány szűkebb, mint az ideális lenne, ezért előfordul, hogy beégnek a világosabb részek, amin nyilván segíthet a HDR, összességében azonban a V40 képalkotási képessége elmarad az élvonaltól, ahol a Samsung, a Huawei, illetve a HTC jeleskedik. Este sem brillírozik, noha a zajt elég jól le tudják csökkenteni, de cserébe itt is agyonmosott lesz a végeredmény, ami kicsiben nem tűnik fel annyira, de teljes méretben igen.
[+]
A kimagasló hangminőség már a kezdetek óta az LG V-szériájának védjegye, aminek fényében nem meglepő, hogy ezúttal is belepakoltak minden földi jót a készülékbe, sőt, egy újdonság is van. Az audiofilek számára legfontosabb, hogy ezúttal is egy 32 bites, 394 kHz-es QUAD DAC került a gépbe, ami valószínűleg az elődöknél is látott Sabre ES9218P, bár erről az ESS hírcsatornáján nem írnak egy szót sem, holott a V30 és a G7 esetében megtették. A hangminőségről mindenesetre csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, a digitális szűrők segítségével egészen részletes hangokat is ki lehet csalni az eszközből, a térérzet pedig egy értelmezhető kifejezéssé válik.
[+]
Ehhez persze szükség van kiváló fül- vagy fejhallgatóra is, a gyári kiegészítővel például nem lehet teljesen kihajtani a telefont. Ezúttal ugyanis nem egy Beoplay fülhallgató jár a csúcs V-modellhez (nem mintha azzal ki lehetne hajtani), hanem a G7 mellé is adott LG headset, az EMB-LGE53, ami amúgy klasszisokkal jobb az átlagos gyári megoldásoknál, és a felhasználók többsége számára valószínűleg elég lesz. Az audiofilek meg úgyis használják majd a már meglévő fül- vagy fejhallgatójukat, akár az FM-rádió beüzemeléséhez is, ugyanis az is van a V40-ben, de az újdonság nem ez, hanem az úgynevezett boombox kihangosító, ami nem egyértelmű, hogy egy örömteli fejlesztés-e (meg amúgy csak a V-szériában újdonság, mert már a G7-be is berakták). A lényeg, hogy bizonyos felületeket (nem tömör fából készült asztal, kartondoboz, ilyesmi) a készülék képes némileg beremegtetni a hangkeltés érdekében, így ideális esetben jobb hangminőséget kapunk kihangosítva, mint amire amúgy egy sima mono hangszóró képes lenne. Kézben vagy nem ideális felületen viszont gyengébb, dobozszerű hangja van az eszköznek, mint mondjuk a V30-nak vagy a G7-nek, szóval tényleg kérdéses, hogy ez a fejlesztés megérte-e. A legjobb hangminőséget továbbra is több hangszórós megoldások nyújtják, de egy furnér asztalon a V40 is meglepő eredményt tud produkálni.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
