Előszó, tartozékok

Az elmúlt években az LG egy átlátható és kimondottan jól felépített termékportfólióval volt jelen az okostelefonos piacon. A legnépszerűbb talán az elérhető csúcsmodelleket tartalmazó G-széria, amelyből sokan emlékezhetnek a bőr hátlappal szerelt G4-re, ami 2015-ben gyakorlatilag egy kompromisszummentes készüléknek számított és az apró bakik ellenére is jó eladásokat produkált. A rá egy évre megjelent G5-tel nagyot kockáztatott a gyártó, de a moduláris felépítés az értékesítési oldalon olyan nehézségeket okozott, hogy a telefon hiába volt szép, gyors és jó, valamint hiába volt a normális mellett egy extra széles látószögű kamera is a hátlapján, nem aratott üzleti sikert. Ezt a modellt követte tavaly a nem csúcshardverrel szerelt, de már 18:9-es képarányú kijelzőt tartalmazó G6, tavaly pedig megjelent a szintén jól átgondolt G7 ThinQ, amely elsősorban az átlagosnál gyengébb üzemidejének köszönhetően nem lett a piac egyik legjobb ajánlata, de így is jó vételnek számít. Pláne, mert eltelt a piacra kerülése óta pár hónap már.

[+]

A G-széria elmúlt két modellje tehát hozta a csúcstelefonoktól elvárható szintet, azonban a G5 üzleti kudarca után az LG-nél szemmel láthatóan nem mertek különösebben extrém dolgokat kipróbálni rajtuk, így került sokak számára a figyelem középpontjába a V-széria, aminek első két tagja (a V10 és a V20) hazánkban hivatalosan nem volt kapható, a V30 viszont ha a nagyobb piacokhoz képest jelentős csúszással is, de tavaly januárban nálunk is elérhetővé vált. Kevésbé volt extrém készülék, mint az elődei, de a gyönyörű kijelző és a kiemelkedő hangminőség rengeteg felhasználót meggyőzött, pedig a gyártó a V-szériát egy limitáltan elérhető csúcsmodellként pozicionálta, amolyan technológiai demóként, nem pedig tömegtermékként. A V30-ra viszont a nap végén jóval nagyobb volt a kereslet, mint amire az LG számított, úgyhogy V30S ThinQ és V35 ThinQ néven két minimálisan átdolgozott utódja is piacra került, maga a V30 pedig a mögöttünk levő karácsonyi szezon egyik legjobb ajánlata volt itthon, hiszen az ára egy év alatt jelentősen csökkent, a tudása viszont még mindig felsőkategóriás.

[+]

A fentiek fényében nem különösebben meglepő, hogy a V40 tervezésekor a gyártó látszólag ugyanazt a stratégiát követte, ami a V30-at sikerre vitte: egy olyan csúcskészüléket terveztek, amely éppen csak annyira extrém, hogy kitűnjön a tömegből, miközben elképesztő multimédiás repertoárt ígér. A bevezetés viszont hasonlóan történik, mint a V30-nál, csak egy kicsit kevesebbet kell várni a hazai érkezésre: a készülék Dél-Koreában és az Egyesült Államokban október óta kapható, hazánkba viszont csak márciusban jut el. Hogy ennek a gyártási kapacitás az oka, vagy csak a G7-et szeretnék érvényesülni hagyni a karácsonyi szezonban, azt egyelőre nem tudni, az viszont a fentiekből következik, hogy a nálunk lévő tesztkészülék hardvere végleges ugyan, viszont a szoftver koreai, épp ezért a tényleges hazai megjelenésig pár dolog még változhat. Többek között a doboz tartalma is, bár nem valószínű, hogy ehhez hozzányúlnának: a visszafogott, fekete csomagban a készüléken kívül egy C-típusú USB-kábelt, egy hálózati gyorstöltő-adaptert, egy microUSB - Type-C átalakítót, egy OTG-adaptert, valamint egy sztereó headsetet találunk. Utóbbi LG-gyártmány, szóval a V30-cal ellentétben nem a Beoplay gyártja ezt a kiegészítőt.

Külső

A V40 ThinQ egy jól felismerhető LG készülék, magán hordozza a gyártó stílusjegyeit, tehát visszafogottan elegáns, de van benne némi high-tech érzés is. A kijelzőn a V-szériánál először megjelent a notch, épp ezért az újdonság egy olyan, mintha a G7 és a V30 szerelemgyermeke lenne, elölről inkább ez előbbire, míg hátulról az utóbbira hasonlít, a kameráit egy vízszintes csík öleli körbe, ellentétben ugye a G7-tel, amelyeknél függőlegesen helyezkednek el a lencsék. Erre még vissza is fogunk térni, hiszen a kamerarendszer a V40 egyik legerősebb szolgáltatása, de a kijelző mellett sem szabad elmenni, amely 6,4 hüvelykesre nőtt, emlékeztetőül: a V30-on 6, a G7-en pedig 6,1 hüvelykes panel van. A növekedést a gyártó úgy tudta elérni, hogy a készüléktest mérete szinte változatlan maradt, a 158,8 x 75,7 x 7,6 milliméteres kiterjedés egy ekkora kijelző esetén kimondottan filigránnak mondható, a 83,6 százalékos kijelző-előlap arány magáért beszél.

[+]

Ennél csak a 169 grammos tömeg meglepőbb. A koreai gyártó készülékei mondjuk szinte egytől egyig pehelysúlyúak, de a V40 talán náluk is könnyebbnek hat, amikor az ember tényleg a kezében fogja. Szoktuk írni, hogy a tömeg a megbízhatóság jele, itt viszont nem állná meg a helyét ez a kijelentés, mert bár az eszköz tényleg elképesztően légies, a felhasznált anyagok és az összeszerelés minőséget sugall. A keret alumíniumból van, a hátlap valamiféle ötvözet lehet, mert nem annyira hideg, mint az oldalsó részek, az előlapot pedig Gorilla Glass 5 borítja. A minőségről sokat elmond, hogy a készülék megfelel az IP68 előírásoknak, szóval másfél méter mélységig akár fél óráig is megmártózhat édesvízben, továbbá a pornak is ellenáll. Hasonlóan beszédes a MIL-STD-810G megfeleltetés, ami egy amerikai katonai szabvány és elég sok részből áll, amelyek közül az okostelefon elvileg a rázkódásra vonatkozó részeket ugrotta meg, de a részletek nem ismertek. Az viszont szinte biztos, hogy a zsebből való kieséseket bírni fogja, jól össze van rakva.

[+]

De térjünk vissza a kijelzőre, ami bámulatosan sikerült. A 6,4 hüvelykes méretről volt szó, a technológia P-OLED, a felbontás pedig a G7-hez hasonlóan 1440 x 3120 pixel, ami 19,5:9-es képarányt és 537 ppi-s képpontsűrűséget jelent, ez utóbbi egyébként a kicsit kisebb méretű és felbontású kijelzővel szerelt V30 értéke. A megjelenítő gyönyörű képet ad, a színek szépek, a napfényben való olvashatósággal nincs gond, a feketék pedig tényleg feketék, úgyhogy bizonyos alkalmazásoknál el is feledkezhetünk arról, hogy felül található egy notch, amely viszonylag széles, hiszen a szenzorok és a beszédhangszóró mellett két darab előlapi kamerát is bele kellett tuszkolnia a gyártónak. A kerekítés a megjelenítőnél és magánál az előlapnál is tetten érhető, a kijelző csücskei le vannak csapva, aminek egyedül a dizájn szempontjából van jelentősége, az üveg pedig a széleinél egészen minimálisan hajlik lefelé, kizárólag a káva fölött, tehát maga a kijelző nem hajlított.

[+]

A fémes hatású hátlap elegáns, nem hivalkodó, az alján az LG logója látható, középre pedig egy V40 ThinQ felirat került. Az ujjlenyomat-olvasó a szokásos helyen, a kamerák alatt található, de ezúttal már nem funkcionál bekapcsológombként, tehát nem lehet benyomni: ezt a szerkesztőségben többen szomorúan élték meg, de a nap végén amúgy nincs túl sok jelentősége, mert az ujjunkat az olvasóra helyezve így is feléleszthető a készülék, plusz még mindig elérhető a koreaiak egyik legjobb fejlesztése, a kijelzőt kocogtatással felébresztő Knock Code. De ne húzzuk tovább az időt, nézzük a készülék talán legizgalmasabb pontját, a hátlapi tripla kamerarendszert, amit egy ledes villanófény egészít ki. A három kamera közül a baloldali az 52 milliméter (ekv.) látószöggel rendelkező telefotós lencse, a középső egy 16 milliméteres (ekv.) ultranagy látószögű, a jobb szélső pedig egy sima nagylátószögű, itt 27 milliméteres (ekv.) értékről beszélhetünk, de az f/1.5-ös fényerő mindenképp figyelemre méltó. Hogy mit tudnak a valóságban, arról a multimédiás képességeket bemutató résznél lesz szó.

[+]

Az eszköz tetején csupán egy mikrofon található. A bekapcsológomb jobbra került, zseniálisan jó helyen van, könnyedén el lehet érni; alatta található a különféle kártyák foglalata, a nálunk lévő készülék egy nanoSIM-et és egy microSD-t tud fogadni, de elvileg létezik két SIM-es verzió is, a kérdés, hogy nálunk kapható lesz-e. Alul található a mono hangszóró, a C-típusú USB-csatlakozó, egy újabb mikrofon, valamint a 3,5 milliméteres fülhallgató-kimenet, amelyet a gyártó szerencsére nem hagyott le az eszközről. Baloldalt három gomb van, kettő a hangerő szabályozásának céljából került oda, a harmadik alapértelmezésben a Google Asszisztenst nyitja meg.

Hardver, kezelőfelület

A nálunk lévő tesztkészüléken az Android 8.1.0-s verziója futott, de a hazai megjelenésre már valószínűleg újabb OS kerül majd a készülékre. A hardver viszont nem fog változni, az eszköz szíve egy Qualcomm Snapdragon 845-ös SoC, amely négy darab 2,7 GHz-es órajelen ketyegő Kyro 385 Gold, valamint ugyanennyi 1,7 GHz-es Kyro 385 Silver processzormagot foglal magában egy Adreno 630-as grafikus gyorsítóval együtt. A RAM mérete a tárhelytől függetlenül 6 GB, ami nem a létező legtöbb, amit okostelefonban láttunk, de a valóságban bőségesen elegendő és időtállónak is tűnik. A tárhely mérete modelltől függően 64 vagy 128 GB lehet, ami visszalépésnek tűnik a V30s-hez képest, abból ugyanis 128 és 256 GB-os változatok léteztek: a microSD bővíthetőség fényében ez nem akkora probléma, mint elsőre gondolhatnánk, ha árcsökkentő hatása van, akkor pedig egyenesen üdvözlendő döntés volt az LG részéről a tárhely lefelezése.

A szintetikus teljesítménytesztek lefuttatása megerősítette azt az amúgy sem meglepő tényt, hogy a készülék nagyon gyors, bár a kezelőfelületet jellemző, viszonylag hosszú animációk párakat zavarhatnak, hiszen lassabbnak mutathatják a készüléket, mint amilyen a valóságban. Az AnTuTu valamiért gyengébb eredményt adott, mint az ugyanilyen rendszerchippel szerelt okostelefonoknál, de a Geekbench szinte pontosan ugyanazt az eredményt hozta, mint az LG G7 ThinQ esetében. A GFXBench eredményei a szokásos módon szórnak, de azt azért jól mutatják, hogy a játékoknál nem lesz sebességbeli probléma, az AndroBench pedig tisztán megmutatta, hogy a V40-be gyorsabb beépített tárhely került, mint a G7-be. Az általános tapasztalt pedig az, hogy a készülék nagyon gyors, még a prémium kategórián belül is annak számít. Gyakorlatilag soha nem akad meg, soha nem lassul be, a G7-nél tapasztalható kisebb megakadásokkal sem találkoztunk, jó érzés használni.

[+]

A biometrius azonosítási eljárások tekintetében a készülék nem nyújt semmi kiemelkedőt, nincs 3D-s arcfelismerés vagy írisz-szkenner, csak egy közepes sebességű, de elég pontos ujjlenyomat-olvasó, valamint egy kamerás arcfelismerés, amely a G7-nél gyorsabban és pontosabban végzi a dolgát. A kezelőfelület ismerős lehet a sokat emlegetett testvérmodellről, az LG UX 7-es verziója egy kellő mennyiségű és mélységű beállítási lehetőséget nyújtó, de nem túlbonyolított, barátságos, szabadon témázható megoldás. Rögtön az első bekapcsolás után pár dolgot el kell ugyan döntenünk: kell-e menü, vagy minden a kezdőképernyőre kerüljön, mi legyen az ikonok sorrendje a virtuális kezelőgomboknál? Ha ezeken túlesik a felhasználó, akkor is érdemes lehet végigtúrnia a beállításokat, hogy elsajátítsa a két alkalmazás egy képernyőn történő megjelenítésének, vagy mondjuk az egykezes használatnak a kezelését. Amúgy mindkettő gyerekjáték.

[+]

Az LG-től megszokott módon rendelkezésre áll az always-on kijelző is, de OLED technológia ide vagy oda, az akkumulátort viszonylag megviseli a dolog, szóval főleg csak azok számára ajánlott, akik töltő közelében vannak a nap legnagyobb részében. Elérhető a G7-ből már szintén ismert Smart Bulletin, ami tulajdonképpen egy egész oldalas widget, ahova a gyári alkalmazások pakolnak ki hasznos vagy legalábbis hasznosnak gondolt információkat: nélkülözhető megoldás, de megfelelően konfigurálva amúgy nem olyan rossz. A notch egyébként kikapcsolható, illetve csinálható belőle egy amolyan másodlagos kijelző is, de a valóságban ez túl sok előnnyel nem kecsegtet. Amennyiben pár gyakran használt funkciót valóban gyorsan szeretnénk elérni, inkább a floating bar nevű megoldáshoz érdemes nyúlnunk, ami tulajdonképpen egy oldalról előhúzható gyorsmenüt takar.

Multimédia

Az LG V40-en összesen öt darab kamera található, amelyek közül kettő az előlapra, három pedig a hátlapra került. Az előlapiaknál kevés értelmét látni a dolognak, hiszen a 8 megapixeles, f/1,9-es apertúrájú megoldás látószöge 26 milliméter (ekv.), ami mellett van egy 5 megapixeles, f/2,2-es apertúrájú, 21 milliméter (ekv.) látószögű is. A különbség a két kamera között nem olyan óriási, 80 és 90 fokról beszélhetünk; ha valaki gyakran készít selfie-ket, akkor valószínűleg élvezni fogja, hogy játszhat a látószögekkel: mindenki más számára valószínűleg elég lett volna a szélesebb megoldás, amit mondjuk szoftveresen le lehetett volna vágni.

[+]

A hátlapi megoldások sokkal izgalmasabbak. A fő kamera 12 megapixeles felbontású, 27 milliméter (ekv.) látószögű, f/1,5-ös az apertúrája. A szenzor mérete 1/2,6 hüvelyk, van benne háromtengelyes optikai képstabilizáció, illetve dual pixel PDAF (fázisdetektálós autofókusz), ez utóbbinak köszönhetően elég gyorsan lehet éles fotókat készíteni. A másik két kamera közül technikai szempontból az 52 milliméteres látószöget, tehát kvázi kétszeres zoomot biztosító az izgalmasabb, a felbontás 12 megapixeles, az apertúra f/2,4-es, optikai képstabilizáció és PDAF itt is van. A harmadik hátlapi kamera viszonylag széles, 16 milliméter (ekv.) látószöget biztosít, a felbontás pedig itt a legnagyobb, 16 megapixel. Az apertúra kimondottan kellemes, f/1,9-es, a szenzorméret 1/3,1 hüvelykes, sem optikai képstabilizáció, sem autófókusz nincs. Ez előbbire ekkora látószögnél nincs is olyan óriási szükség (bár valószínűleg kimondottan menő videókat lehetne vele csinálni), az autófókusz nélkül pedig tényleg lehet élni, de a Huawei Mate20 Pro azért megmutatta, hogy milyen jó is, ha az extra széles látószög ezzel párosul, nagyon különleges makrófelvételeket lehetne úgy készíteni.

[+]

A beállítási lehetőségek között sok izgalmas funkciót találni. A Super Bright Camera automatikusan vagy manuálisan is kapcsolható, gyenge fényviszonyok között készít szebb felvételeket, amelyek amúgy nem lesznek sokkal világosabbak, de a zajszűrés némileg erősebb lesz, illetve a fehéregyensúlyt is jobban eltalálja ilyenkor a V40. Az Apple készülékeknél megjelent élő fotó funkció is elérhető, ez tulajdonképpen a fotó készítése előtti nagyon rövid időt veszi videóra.

Videózásnál kiválasztható a Cine Video mód, ami egy effektgyűjteményt, illetve a korábbi LG készülékekből már ismert Point Zoom funkciót tartalmazza, ez utóbbi tulajdonképpen egy szoftveres megoldás, aminek a segítségével nem csak középre, hanem a kép bármely részére rá lehet közelíteni felvétel közben. A látószög ilyenkor sajnos nem változtatható, csak a fő kamerával működik a funkció, de szoftveresen némileg le van vágva a kép, valószínűleg a szoftveres stabilizáció miatt: a telelencsénél azért kicsit többet mutat, de széles látószögűnek azért nem nevezhető. A felbontás mozgóképek rögzítésekor legfeljebb 4K lehet 60 képkocka/másodperc sebességgel, Full HD esetében pedig akár 240 képkocka/másodperces lassított felvételek rögzítésére is mód nyílik (fent). Viszont videózás közben a normál és a zoom lencse között lehet váltani (példa), de a széles látószögű modulra már nem. Viszont azzal is lehet videózni (példa), de akkor a másik kettőre nem tudunk átkapcsolni. A portrék készítésére külön mód kínálkozik, a háttér elmosásával és akár kivágásával, működik, de a konkurens gyártóknál vannak szofisztikáltabb variációk erre a témára, mindenesetre itt van pár példa:

A triple shot új dolog, egymás után készít egy-egy-egy darab képet mindhárom kamerával, amiket aztán külön meg lehet nézni. Van továbbá AI CAM is, ami a V30s ThinQ-ban látottnál annyival tud többet, hogy többféle beállítást is felajánl az adott témához, amelyek közül egy érintéssel lehet váltani. A lenti képeket ugyanarról a témáról lőttük három különböző látószöggel:

Az biztos, hogy három kamerával jól lehet dolgozni, mert az ember megtalálja a megfelelő látószöget az adott témához. Ugyanakkor már kis méretben is látszik, hogy széles látószögű modul minősége elmarad a másik kettőtől, általában ez így szokott lenni, viszont bizonyos helyzetekben praktikus, hogy bele tud férni több dolog is a képbe. Ha a normál és a zoom lencsét használjuk, akkor már jobbak az eredmények, de igen agresszíven próbálja a képzajt elmosni az algoritmus, aminek a vonalélesség látja kárát, nagyon puha lesz a rajzolat, egy csomó helyen eltűnnek a részletek. Ez főleg a tájfotókon szembeötlő, a kontrasztot ugyanakkor megnyomja a feldolgozás során a szoftver, ezért ilyenkor télen a csupasz ágak nagyon rajzfilm-digitális hatásúak. A dinamikatartomány szűkebb, mint az ideális lenne, ezért előfordul, hogy beégnek a világosabb részek, amin nyilván segíthet a HDR, összességében azonban a V40 képalkotási képessége elmarad az élvonaltól, ahol a Samsung, a Huawei, illetve a HTC jeleskedik. Este sem brillírozik, noha a zajt elég jól le tudják csökkenteni, de cserébe itt is agyonmosott lesz a végeredmény, ami kicsiben nem tűnik fel annyira, de teljes méretben igen.

[+]

A kimagasló hangminőség már a kezdetek óta az LG V-szériájának védjegye, aminek fényében nem meglepő, hogy ezúttal is belepakoltak minden földi jót a készülékbe, sőt, egy újdonság is van. Az audiofilek számára legfontosabb, hogy ezúttal is egy 32 bites, 394 kHz-es QUAD DAC került a gépbe, ami valószínűleg az elődöknél is látott Sabre ES9218P, bár erről az ESS hírcsatornáján nem írnak egy szót sem, holott a V30 és a G7 esetében megtették. A hangminőségről mindenesetre csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, a digitális szűrők segítségével egészen részletes hangokat is ki lehet csalni az eszközből, a térérzet pedig egy értelmezhető kifejezéssé válik.

[+]

Ehhez persze szükség van kiváló fül- vagy fejhallgatóra is, a gyári kiegészítővel például nem lehet teljesen kihajtani a telefont. Ezúttal ugyanis nem egy Beoplay fülhallgató jár a csúcs V-modellhez (nem mintha azzal ki lehetne hajtani), hanem a G7 mellé is adott LG headset, az EMB-LGE53, ami amúgy klasszisokkal jobb az átlagos gyári megoldásoknál, és a felhasználók többsége számára valószínűleg elég lesz. Az audiofilek meg úgyis használják majd a már meglévő fül- vagy fejhallgatójukat, akár az FM-rádió beüzemeléséhez is, ugyanis az is van a V40-ben, de az újdonság nem ez, hanem az úgynevezett boombox kihangosító, ami nem egyértelmű, hogy egy örömteli fejlesztés-e (meg amúgy csak a V-szériában újdonság, mert már a G7-be is berakták). A lényeg, hogy bizonyos felületeket (nem tömör fából készült asztal, kartondoboz, ilyesmi) a készülék képes némileg beremegtetni a hangkeltés érdekében, így ideális esetben jobb hangminőséget kapunk kihangosítva, mint amire amúgy egy sima mono hangszóró képes lenne. Kézben vagy nem ideális felületen viszont gyengébb, dobozszerű hangja van az eszköznek, mint mondjuk a V30-nak vagy a G7-nek, szóval tényleg kérdéses, hogy ez a fejlesztés megérte-e. A legjobb hangminőséget továbbra is több hangszórós megoldások nyújtják, de egy furnér asztalon a V40 is meglepő eredményt tud produkálni.

Egyebek, üzemidő, összegzés

Adatkommunikációs szempontból a készüléket nem érheti kritika, a WiFi az összes ma használatos szabványt ismeri, szóval az ac-s hálózatokon nagyon gyorsan tud működni. Van GPS, GLONASS és GALILEO, 5.0-s Bluetooth, aptX, tulajdonképpen egyedül az infraport maradt le, szóval távkapcsolóként nem működik a V40.

Az akkumulátor kapacitása 3300 mAh, ez pontosan annyi, mint az LG V30 esetében volt, és 300 mAh-val több, mint az LG G7 ThinQ telepének mérete. OLED kijelző ide vagy oda, ez inkább kielégítőnek, nem pedig kiemelkedőnek mondható, pedig egy ilyen multimédiás repetroárral rendelkező szörnyetegnél szükség lenne egy méretes telepre. A helyzet szerencsére nem katasztrofális, ha nem használjuk az always-on kijelzőt, akkor a készülék masszívabb igénybevétel mellett is kibírja egy töltéssel addig, ameddig a tulajdonosa álomra nem hajtja a fejét, de a százalékos töltöttségjelzőn egy nagyon alacsony szám fog szerepelni. A V40 ThinQ tehát nem nyújtja azt a magabiztosságot, amit mondjuk a Samsung Galaxy Note9 kínál, nevezetesen, hogy estére is megvan az a 30-40-50%-os töltöttség, aminek fényében a tulajdonos mindig biztos lehet abban, hogy a telefonja nem merül le, de egy napot azért ki lehet bírni vele egy töltéssel. A gyorstöltés amúgy itt is elérhető, a Quick Charge 3.0-val bő fél óra alatt érhető el 50%.

[+]

A V40 ThinQ összességében mindenképp előrelépés, ugyanakkor pedig méltó folytatás az V30 után. Nagyon szerethető készülék, hiszen van benne egy csomó egyedi vonás, egészen remek az összeszerelési minőség és a kézkomfort, jól működik az LG felhasználói felülete is, a sebességbe nem lehet belekötni, a hangminőség pedig átlagon felüli. De akadnak kompromisszumok és a hibák, hogy a tényleg légiesnek érződő házba csak átlagos akkumulátort tudtak belegyömöszölni, az egyfajta adottság, de a 3300 mAh-s kapacitás nem túl nagy, éppen, hogy elég, ha a termék minden funkcióját gyakran használni óhajtjuk. Oké, hogy van vezeték nélküli és gyorstöltési opció is, de ettől még az ember mindig fél szemmel azt lesi, hogy miképp áll töltöttség szempontjából. A három kamerás megoldás sokoldalúsága vitán felül áll ugyan, de a képminőséggel már nem vagyunk teljes mértékben kibékülve, videózásnál pedig kiábrándító, hogy nem lehet a széles látószögű és a többi lencse között menet közben váltani. Ezek rontják le az alapvetően kifejezetten pozitív összképet, mert egyébként az LG V40 ThinQ egy nagyon kellemes társ, ahol sikerült azt az érzetet elérnie a gyártónak, hogy ez más, mint a kommerszebbnek tekinthető G7, tényleg egy fél szinttel fentebb van minőségérzet kapcsán. Nehéz a dolgunk a plecsnivel, mert mi nagyon szerettük a terméket, de egyrészt nem ismert még a hazai ára, másrészt objektívan látni kell, hogy a manapság tényleg egyre jobban fejlődő, sok extrára képes kamerás konkurens csúcsmodellekkel szemben képalkotás kapcsán alulmarad. Nem nagyon, de láthatóan. Úgyhogy a V40 most egy Tetszett minősítést tudott összegereblyézni, lehet, hogy pont jót fog tenni az árazásnak és a kamerás szoftvernek is az a pár hónapos csúszás, amíg a magyar piacra is beesik, simán lehet ebből is egy olyan jó vétel, mint amilyen a V30 lett.

LG V40 ThinQ

Bocha

Specifikáció

LG V40 ThinQ

	Általános
	Technológia	GSM/UMTS/LTE
	Méret	158,8 x 75,7 x 7,6 milliméter
	Tömeg	169 gramm
	Színvariációk	New Platinum Gray, Carmine Red, New Aurora Black, New Moroccan Blue
	SIM-foglalat	1 x nanoSIM
	Kijelző
	Kijelző átlója	6,4 hüvelyk
	Kijelző felbontása	1440 x 3120 pixel (537 ppi)
	Kijelző típusa	Kapacitív P-OLED kijelző
	Színárnyalatok száma	16 millió
	Hardver
	SoC típusa	Qualcomm Snapdragon 845
	Processzor típusa	4 x 2,8 GHz + 4 x 1,7 GHz Kryo 385
	Processzor csíkszélessége	10 nm
	Processzor utasításkészlete	ARMv8
	Grafikus chip	Adreno 630
	RAM mérete	6 GB
	Memória
	Telefonkönyv kapacitása	dinamikus
	SMS memória	dinamikus
	Belső tárhely	64 / 128 GB
	Memória bővíthetősége	microSD
	Adatátvitel
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 MHz UMTS 850/900/1900/2100 MHz LTE 800/850/900/1800/2100/2600 MHz
	GPRS / EDGE	van / van
	UMTS / HSDPA / HSUPA/ LTE	van / 42 Mbps / 5,76 Mbps / 1000 Mbps
	IrDA / Bluetooth	nincs / 5.0 (A2DP, LE, aptX)
	WiFi	802.11a/b/g/n/ac, dual band, WiFi hotspot, WiFi direct, DLNA
	USB	USB Type-C (USB 3.1, MTP, OTG)
	Push-to-talk / RSS	nincs / van
	GPS vevő	van
	GLONASS	van
	NFC	van
	Alapfunkciók
	Profilok	néma/rezgés
	Vibra funkció	van
	Kihangosítás	van
	Hangtárcsázás / hangvezérlés	van / van
	Hangrögzítés	van
	Ébresztés	van
	Prediktív szövegbevitel	van
	Szoftverek
	Platform	Android 8.1.0 (Nougat)
	WAP / HTML böngésző	nincs / van
	E-mail kliens	van
	Játékok	telepíthetők
	Valutakonverter	telepíthető
	Extra szoftverek	fájlkezelő, időjárás, QMemo+, QLink, LG Health, HD Audio Recorder, Google Lens
	Multimédia
	Fő kamera	1. kamera: 12 megapixel, 27 mm. (ekv.) látószög, f/1,5 apertúra, 1/2,6" szenzorméret, 1,4µm, OIS, dual pixel PDAF 2. kamera: 12 megapixel, 52 mm. (ekv.) látószög, f/2,4 apertúra, 1µm, OSI, PDAF 3. kamera: 16 megapixel, 16 mm (ekv.) látószög, f/1,9 apertúra, 1/3,1" szenzorméret, 1µm, fixfókusz
	Másodlagos kamera	1. kamera: 8 megapixel, 26 mm. (ekv). látószög, f/1,9 apertúra, 1,4µm 2. kamera: 5 megapixel, 21 mm (ekv.) látószög, f/2,2 apertúra, 1,4µm
	Videófelvétel	4K (60 fps), 1080p (30, 60, 120, 240 fps), 720p (240 fps)
	Zenelejátszó szoftver	van, háttérben is fut
	Hangszínszabályzó	van
	FM-rádió	van
	Üzemidő
	Alap akkumulátor	3300 mAh-s lítium-ion
	Egyebek
	3,5 milliméteres jack kimenet, Quad DAC, boombox hangszóró, giroszenzor, gyorsulásmérő, közelségérzékelő, fényérzékelő, ujjlenyomat-olvasó, iránytű