Hardver, kezelőfelület

A nálunk lévő tesztkészüléken az Android 8.1.0-s verziója futott, de a hazai megjelenésre már valószínűleg újabb OS kerül majd a készülékre. A hardver viszont nem fog változni, az eszköz szíve egy Qualcomm Snapdragon 845-ös SoC, amely négy darab 2,7 GHz-es órajelen ketyegő Kyro 385 Gold, valamint ugyanennyi 1,7 GHz-es Kyro 385 Silver processzormagot foglal magában egy Adreno 630-as grafikus gyorsítóval együtt. A RAM mérete a tárhelytől függetlenül 6 GB, ami nem a létező legtöbb, amit okostelefonban láttunk, de a valóságban bőségesen elegendő és időtállónak is tűnik. A tárhely mérete modelltől függően 64 vagy 128 GB lehet, ami visszalépésnek tűnik a V30s-hez képest, abból ugyanis 128 és 256 GB-os változatok léteztek: a microSD bővíthetőség fényében ez nem akkora probléma, mint elsőre gondolhatnánk, ha árcsökkentő hatása van, akkor pedig egyenesen üdvözlendő döntés volt az LG részéről a tárhely lefelezése.

A szintetikus teljesítménytesztek lefuttatása megerősítette azt az amúgy sem meglepő tényt, hogy a készülék nagyon gyors, bár a kezelőfelületet jellemző, viszonylag hosszú animációk párakat zavarhatnak, hiszen lassabbnak mutathatják a készüléket, mint amilyen a valóságban. Az AnTuTu valamiért gyengébb eredményt adott, mint az ugyanilyen rendszerchippel szerelt okostelefonoknál, de a Geekbench szinte pontosan ugyanazt az eredményt hozta, mint az LG G7 ThinQ esetében. A GFXBench eredményei a szokásos módon szórnak, de azt azért jól mutatják, hogy a játékoknál nem lesz sebességbeli probléma, az AndroBench pedig tisztán megmutatta, hogy a V40-be gyorsabb beépített tárhely került, mint a G7-be. Az általános tapasztalt pedig az, hogy a készülék nagyon gyors, még a prémium kategórián belül is annak számít. Gyakorlatilag soha nem akad meg, soha nem lassul be, a G7-nél tapasztalható kisebb megakadásokkal sem találkoztunk, jó érzés használni.

[+]

A biometrius azonosítási eljárások tekintetében a készülék nem nyújt semmi kiemelkedőt, nincs 3D-s arcfelismerés vagy írisz-szkenner, csak egy közepes sebességű, de elég pontos ujjlenyomat-olvasó, valamint egy kamerás arcfelismerés, amely a G7-nél gyorsabban és pontosabban végzi a dolgát. A kezelőfelület ismerős lehet a sokat emlegetett testvérmodellről, az LG UX 7-es verziója egy kellő mennyiségű és mélységű beállítási lehetőséget nyújtó, de nem túlbonyolított, barátságos, szabadon témázható megoldás. Rögtön az első bekapcsolás után pár dolgot el kell ugyan döntenünk: kell-e menü, vagy minden a kezdőképernyőre kerüljön, mi legyen az ikonok sorrendje a virtuális kezelőgomboknál? Ha ezeken túlesik a felhasználó, akkor is érdemes lehet végigtúrnia a beállításokat, hogy elsajátítsa a két alkalmazás egy képernyőn történő megjelenítésének, vagy mondjuk az egykezes használatnak a kezelését. Amúgy mindkettő gyerekjáték.

[+]

Az LG-től megszokott módon rendelkezésre áll az always-on kijelző is, de OLED technológia ide vagy oda, az akkumulátort viszonylag megviseli a dolog, szóval főleg csak azok számára ajánlott, akik töltő közelében vannak a nap legnagyobb részében. Elérhető a G7-ből már szintén ismert Smart Bulletin, ami tulajdonképpen egy egész oldalas widget, ahova a gyári alkalmazások pakolnak ki hasznos vagy legalábbis hasznosnak gondolt információkat: nélkülözhető megoldás, de megfelelően konfigurálva amúgy nem olyan rossz. A notch egyébként kikapcsolható, illetve csinálható belőle egy amolyan másodlagos kijelző is, de a valóságban ez túl sok előnnyel nem kecsegtet. Amennyiben pár gyakran használt funkciót valóban gyorsan szeretnénk elérni, inkább a floating bar nevű megoldáshoz érdemes nyúlnunk, ami tulajdonképpen egy oldalról előhúzható gyorsmenüt takar.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!