Külső

A dobozban a telefonon kívül egy sztereó headset, egy USB kábel és egy törlő alkalmatosság található, amelyet hozzá is lehet kötni a készülékhez. Van is létjogosultsága, Barcelonában egy hostess csak azon dolgozott az LG standján, hogy folyamatosan törölgette a látogatók által összetapicskolt Shine modelleket.

A készülék fémből készült, ez már a súlyán is érződik. Minden porcikája ezüstösen csillog (oh, bocsánat: ragyog), összecsukott állapotban talán a legattraktívabb: a hatalmasnak látszó kijelző tükörré változik, alatta pedig egy kidudorodó csík látható, amely első pillantásra a szétcsúsztatást segítő pöcöknek tűnik, holott nem az. Ez a henger az LG Shine elsődleges kezelőszerve.

Úgy kell elképzelni, hogy a középső rész görgetős, ezzel tudunk vertikálisan közlekedni a menüben, de be is lehet nyomni, hogy az OK funkciót indukáljuk. A henger két széle szintén befelé nyomható, ezekkel tudunk jobbra-balra haladni. Hát, elég idétlen megoldás, hogy a navigáláshoz két totál különböző mozdulatsort kell megtenni, ráadásul a görgős rész kicsit még hülye is. Nagy sebességgel nem tudunk vele fel-le haladni, mert azt ignorálja a rendszer, ha pedig csak egy picit forgatjuk meg, akkor hullára nem történik semmi.

A navigációt segíti, hogy a henger két széle mellett van még egy-egy funkciógomb, amelyek érintősnek tűnnek, de szerencsére nem azok. Ha bejövő hívás jön és nem vesszük fel, arról semmi nem tájékoztat addig, amíg szét nem csúsztatjuk a fedlapot, úgyhogy ideje ezt megtenni, és wow. Irdatlan jó a mechanika, fém csúszik fémen, ezt hallani, igen határozott rásegítéssel, a végpontoknál szinte csattan. Minőségi összeszerelés felsőfokon.

Az előbukkanó billentyűk kékes fényben tündökölnek (illetve: ragyognak). Nyomáspontjuk elvileg van, valahol, mélyen, a felső gombsorra (híváskezelő billentyűk és a törlés) kicsit rálóg a fedlap, de ez kevésbé zavaró. A Motorola Z3-hoz hasonlóan itt is marad egy bumszli a telefon alján, de ez sem okoz kényelmetlenséget.

A hátlap is fém, szálcsiszolt alumínium hatása van, nagyon jól néz ki, csak ne érjünk hozzá, mert ez - ha ez egyáltalán elképzelhető - még jobban gyűjti a szennyeződést, aztán lőttek a ragyogásnak. Ha leemeljük, akkor a SIM és a memóriakártya az akku kioperálása nélkül is cserélhető. Előbbivel szórakoztam is egy keveset, ha kikapom a helyéről, akkor kell a szoftvernek 5-6 másodperc, mire rájön, hogy hohó, ha nincs SIM, akkor hálózat sincs, és elkezd rinyálni a lapkáért. Ha visszahelyezem, arra nagy ívben tesz, csak akkor hajlandó újra észrevenni a kártyát, ha történik egy újraindítás.

A telefon bal oldalán semmi nincs, úgyhogy sikeresen telezsúfolták a másikat. Legfelül az adatcsatlakozó kapott helyet, alattuk vannak a hangerőt szabályozó billentyűk, lentebb pedig az MP3 lejátszó és a fényképezőgép gyorsgombja lelhető meg. Az összeszerelési minőség egyszerűen hibátlan.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!